Hetikiadás, 1934. január-december
1934-08-14 / 33 [1520]
üzent István napja. 1934. augusztus 14. ir/ár derekán, évente ismétlődő napon, az első nagy magyar királynak Szent Istvánnak emléke hozza össze közös ünnepre magyarország népét' . Augusztus 20.-án,minden magyarnak gondolatai a nemes hagyományokban oly gazdag múltba szárnyal vissza, hogy ezer esztendő küzd elmei bői •• erot. kitartást meri te en a múltnál is talán még küzdelmesebb iövó're. mint egyetien,nagy család, melyet a közös mult s a jövő országútján elérni vágyó eillomás: minden megyerim k jobb sorsban valé egyesítése, fez össze szétválaszthatatlan kapcsoknál, tekint fel gondolatéiban e napon a agyar nemzet Szent István királynak felettünk őrködő,de mégis leöstünk élő lelkére, hogy ne hagvjon el bennünket, vigyázzon rank, mutassa meg és e pengesse nekünk a iövenknek utja/t. bliszcn kiben bizhatunk, kiben remélhetünk inkább jobb hazába költözött őseink köziül, mint abban a nagy királyban, aki megszilárditóttá helyünket a,kárpátok aítal Övezett határok között,egyik keseben karddal védelmezte népét a támadókkal szemben, másik kezében kereszttel terjesztette a Krisztusba vetett hitet, erkölcsöket, oktatta, nevelte nemzetét. Jövőbelátó szemeivel elszakított bennünket a Kelethez fűződő kapcsolatoktól ós a nyugati egyházba vitt, a Nyugatnak akkor is magasabb müveltségót és tisztultebb erkölcsi felfogasát nonositva meg őseink "között. Az ő előrelátásának köszönhetjük, hogy nem sülyedtünk a balkáni ós keleti népek színvonalára, hanem igazi müveit nyugati nemzet lettünk, végvára i T yugst-Európának ,s igen gyakran legjobbjaink vére hullátásával ib/ugat védelmezői Kelet Barbáraival s z emb en.ávaz áz a ao k or át teljesitettük ezt a feladatot, törökkel, tatárral vívtunk elet-halál harcot s ad közben feltartóztattuk a. rajtunk keresztül Hyugat felé törtető pusztító erőket, ,iurópa többi országa fejlődhetett a mi erős számbeli megfogyatkozásunk árán. De a magyar életerő igazi Szent Istváni szellemben rövid idő alatt pótolta a harcok" miatt mulasztottakat, s ha végigtekintünk a magyar szellemi műveltség minden ágazatán, nincs okunk semmibén sem szégyenkeznünk, kiálljuk a versenyt Jurópe bármely népév el. Alijuk a versenyt ma is, F*S önkiin, kifosztottan, -wt ez lett e jjtutalmunk annyi évszázad váráldozatáért. Szent,István birodalomnak legszebb ékességeit letörték s nagyobbrészt azoknak adták, akik ma is a Bal kannak alacsony erkölcsi és műveltségi színvonalán állanak ós úgyszólván mindent meg akarnak semmisíteni, amit a magyar alkotott. Be ez nem fog sikerülni nekik. Százötven évi török uralom sem tudta megtörni a magyart s ugyanígy kudactot fogna ; vallani azok is, "kik erőszakot erőszakra nalmozva teszik gyötrelmessé véneink életét. A magyarság fájának gyenge hajtásait talán letéphetik rosszakaratú kezek, de a törzs ki fogja állani a vihart és újra virágzani fog. 'klubjuk, bog}' less még részünk megpróbálta tus okban, tudjuk, hogy még várakoznunk kell arra, hogy minden magyar ismét együtt legyen, mint anna ideién, $z*nt látván királyunk alatti Ma meg, tizenhatodik esztendeje már, csak gondolatban van mag a nagy magyar egység, a gondolat ós érzelmek szálai fonnak Össze minket idegen uralom alatt senyvedő véreinkkel, azok a szálak, amelyeket nem tudnak elszakítani a trianoni határokon meredező szuronyok, ne tudnak elfojtani as erőszak kezei. De ami ma, sajnos, csal: gondolatban van, rövidesen testet fog ölteni, aem ssününk meg ebben bízni ós"remélni, mert mások, nedűnk he ta Inasabbak is, felkarolták igazságos ügyünket, testvéreinknek felszabadítását. S annyi csonka ünnepünk után ekkor lesz az igazi, ossta lan öröm.;el eltöltött Szent István-ünnep.-
