Hetikiadás, 1934. január-december
1934-07-30 / 31 [1520]
1934 ^ us31- t i.ár későn... Irta: Irmándy Géze. A hüvos nyári szél könyörtelenül cibálta. a fák koronájától befeketedett égbolton kísértetiesen cikázott át egy-egy elkésett villa i^ciely megvilágítót ta a tartós zápor a myonáz tátott nyomai t. A % ertek fái csapzottan ha jlongtak,nyöszc rögtek és toccsenve. "puffant a. latyakos sárba egy-egy a^yonkinzott alma vagy pedi£ sárguló barack, , A falu végén szűkölve vonyított valamelyik kuvasz es a templom torny8 ban huhogott a bagoly.Talan attól riadt meg,hogy az óra hangos kojigással ütötte a harmat.A keleti égen meghasadt a fekete kárpit es halvány derengés szitált bele , a feketesógbe. . . , üzvegy Ihász ,Janosne forró testtel forgolódott megunt agyában, A lecsavart petroleumos lámpás rejtelmes világosságot hintett az oreg,butorra.A festókhagyott asztalra borulva szunyókált a leánya.készséges lélegzését minéuntalar. felaprózta a beteg szapora lihegese. -IlyeiV istenitélet., .Ki látott mar ozent Péter napjára virradóra ekkora fergeteget...? Istenem.jóságos Szüanyám...! Suttogva sóhajtozott és egyre r.egnedvesi tette nyelvével kicserepesedett vér tel en a jkat.Erőszakkal szeretett volna aludni.de olyan fájdalom bujkált minden tagjában,hogy nem tudttt megpihenni.viszont a leányát is,kímélni akarta, aki a ,hosszu betegség alatt olyan önfeláldozóan apolta.így azután csak ugy befelé emésztette magát. -kot lesz húsz esztendeje*..Hlyen virágos kedvvel,nótás hangulatban ölelgetett ott kint az állcmason.. .Szegény jó fiam..., ,31 öntötte szemét a könny és olyan tompultság lett rajta úrrá,hogy meg torpantak még a gondolatai is. Hátul a tyúkólban élesen bolekukorékolt a hajnalba a kendermagos kakas.Srre szinte összerázkódott ós tovább forgott lelki szeme előtt az a kep,amely nem hagyta nyugodni 1914 nyara óta. -12z lesz e huszonharmadik nyár - fűzte, egyik gondolatot a masikba,amikor nem lesz itthon az én egyetlen fiam...Huszonharmadik.mert épen akkor,szolgálta a második év ót, ami kor kitört a há,boru... Pedig szeginy apja mennyire várta, hogy átvegye helyette a gyeplőt...Addig várta a jé lólek,smig ki nem vitték a,temetőbe.. .Oda, ahol engem is var a csendes sir...Var...iirzem,hogy kimegyek hozza,az én jó emberem mellé,aki mar tizedik esztendeje vár..., A kakas ismét jelentetto az élet ébredósét ós bizony visszásán hatot az öregasszony halálra készül lelkében ez a bizakodó ,hang. Újra kezdte összegyűjteni az ezerszer átfésült, gondolatokat, ami kor a asztal megroppant alvó menyecske-leánya alatt.Babonás ijedtseggel vetett kereszté ós fülelt a tikkadó csendben,melyet csak a csituló 3zól egyre ernyedő zúgása háborgatott, -Húsvétkor miit nyolc éve,hogy utoljára irt.a. ü'jkál-tó mellett dolgozott a lelkem. ind en gondolatom haza száll .Csak azt forgatom a fejemben,hogy miképen mehetek haza.Hi netó* a sorom,de mi ez a magyar élethez? Csak már otthon lehetnék... f*így a kedves ós azután megnémult. •• Pihegve nyu^t el a meleg ágynemű között.A kimerültség megmarkolta az agyát ós olyan sajgó fájdalom hasogatta a léikét,mintha késsel marcangolták volna.• '' A vonat óleB fütyülése szinte kettévágta a csendet. -A hajnali vonat.- lihégte.- Hányszor futott el a falu alatt,hányszor reménykedtem,hogy hazahozza?..! dasztalan..•, A szolgáló bizonyára kieresztette már a tyukokot,mert a kakas ott berzenkedett az ablak alatt,melyen félve óvakodott be a hajnali szürkület. A vihar teljesen elült,ami megnyugtatta az öreg asszonyt is.kost má: nem kinoz-ták a gondok,Inkább L : rrs gondolt.hogy miket mondott te/niapelőtt a plébán< ur.amikor eljött hozza, és elhozta a "másik életre" készülődök Vigasztalóját. Ivíilyen mézódesen folydogált ajkáról a szó,amikor arról beszélt,hogy igaz volt az el ele,hiszen becsületben nevelte fel két gy érmekét, mindig különös tisztelet' Övezte,olyan példás családi életet ólt.Férjhez adta a leányát,az Isten kedves és engedelmes unokákkal is megáldotta. Tiszta lélekkel állhat az örök Biró elé... Igen.i'Iem talál semmi olyan mozzanatot se,amit szégyenlenie kellene. /Folyt, köv./
