Hetikiadás, 1934. január-december

1934-06-12 / 24 [1520]

Hiti kUdás 248z. 1934. Jun. IS. •—-• 2. oldal. • ? na aw titn xom. Kékesy tanár ur boldogan ment haza az iskolából.Most hirdették ki az érettségi vizsga eredményét és szélnek eresztettek n diákokat. Örült neki,hogy a fiuk nagy része jól áo.'rz tt és főleg annak örült nagyon,hogy végre megszabadult attól a két-három haszontalantól,aki nyolc éven át folyton törte a borsot az orra alá. • - utat vágre MfllniÉW— «*#atr kit hetetig t - rendelte tagáeen, atksttea kényelmesen kinyitotta a kültelki villa nehéz vaskapuját. £ A boldog mosoly azonban ráfagyott az vrcára abban a pillanatban, amikor belépett a nappaliba. Felesége, a szőke Juli ka az asztalra borulva sirt. JSzivettépően zokogott.Kékesy megdöbbenten ugrott az asszonykáhof - Mi^baj, az Isten szerelmére?! ^ ^ ^ következő más-d percbe^u^a^al^ tínácsLírJií^llt az^Iszín^mellett, nem tudta, mire vélje a dclgct. Gyengéden megsimogatta Julika bársonyos haját. Szavskat keresett,hogy megvigasztalja a szomorú asszonyt. j . Julika a simogató kéz érintésére felugrott. Védőleg terjesztette ki a kar^ *" - Ne nyúlj hozzámf - kiáltotta TU*1 - fttfti sem akaípjt róltA töbWl... ' Kékesy sápadtan meredt a feleségé-e. - Mi történt volod?... - nyögte végül keservesen. - Hogy mi történt?...Ez!... - tört ki Julikából az indulat és az ura elé szabii idő kellett hozzá, mig a furcsán odavetett kusza sorokat el tudta olvasni. *9*á#* lleaáretl fimil <T« Umlilt tAtfettfeii.ee te wcr ktfkáisz előlem,mint a vad a vadász elől...Ugy látszik,elfelejtetted már a boldog órákat,melyeknek emléke még ma is eltölt...Én nem felejtek olyan könnyen és még ma is érzem csókjaid mézét... Hiába akarsz kitörölni é;etedből,olyan könnyen nem szabadulsz meg tőlem!... Tizenöt éve kereslek s most végre megtaláltalak! A fényképed vezetett nyomra, amelyen diákjaidtól körülvéve diszelegsz a könyvekeieskedő kirakatában. ..Találkoznunk kell, mert vágyom csókjaid után! Holnap délután ötkor várlak a víztoronynál! Ha nem jösz, , tagaira vett átért,aal bekftretkezikfi*.örökre a Tiéd!...Nusika" Kékesy kétségbeesetten olVttta t$ * levelet ktftflt*? It,

1 IttretJttO*ÍS>V«» • értette az egészet. Julika íekogáaa nen aelfet.tAJd elcsukló lÜftjN* idH ki belő9 0 ? Hogy*"nekem ott' ttff kellett ál*e»f».Jfttirt voltaft fettl #>I4 hűséges hitestársad! .... - De Julika! - csitította Elemér - Nem is tudottvki-** a Nusika! Nem i8 ltmerek semmiféle Nusika nevü nőszemélyt!... - Ne is mentegesd magad! Mind ilyenek vagytok! Mihelyt kiderülnek rólatok a turpisságok, az .nn- , á .: n álltok a tagadással! . . .Még azt mondod,hogy nem ismerec ...Ilyen bizalmasan csak bizalmas ismerő; irhát!... - Értsd meg,Julika,ez nem üres tagadás! Szavamra mondom,nincs semmi titkolni valóm előtted...Nem tudom,ki engedhettu meg magának,hogy i"- n levéllel dúlja fel a boldogságunkat!...Mit gondolsz,ha Igaa volna,amit tt a levél mond,az tizenöt évig titok mar- ahatett volna?...Nem kall engem tizenöt évig keresni,mert nincs okom senki elől elrejtőzni!... Julika jóformán nem is hallgatott az urára.Vérig sértett asszonyi önérzete kergette a további panaszra: •

:;

* - Te majd kinyomozom én.hogy ki ez a te Nusikád!...Én csak egy gyenge aszszony vagyok,akivel könnyen elbánhat egy ilyen szörnyeteg,mint te!...Nem is maradok veled egy fedél alatt! Még ma visszamegyek a mamáhotf Azzal beszaladt a hálószobába.Ugy csapta be maga mögött az ajtót,hogy döngött tőle a hát. 7?.-. Kékesy bosszúsan gyűrte Össze a levelet.Oda akart rohanni a becsukott ajtóhoz, hogy kiengesztelje a feleségét,de tudta,hogy nost t£nAen tto'ótlk olaj lenne