Hetikiadás, 1934. január-december
1934-05-29 / 22 [1520]
BUSAFA VÁRJ A A KIRÁLYNÉT. A eredeti tárcája. Néiásy évvel ezelőtt elhunyt Kornél barátom feljegyzései közt akadtam erre a furcsa históriára. Ugy adom elő,ahogy ő leirta.Nagyon restelhette a dolgot,mert sohase-a beszélt róla. De szóljon hát ő maga. — — —— — — Mihály bá, az öreg postaktildöne kifulladva rontott be a szobámba. - Tekintette ur!. .-.Tekintet ös ur!... Tudja-e, ml újság? - Nem tudom, Mihály bá, honnan is tudnám? -Idegyün a királyné!...Ippeg most vittem telegráncsot az urasághol! - Mit?...Hogyan mondta?...Mondja csak mégegyszerl - Idegyün a királné' Ufelsége! - Ki mondta ezt magának, Mihály bá? - A postáskisasszony!...Ollan izgatott vót, amikor leirta a telegránosot, hogy csak ugy röszketött bele a kese.. .Szegény, ug^y mög vót ijjedve,hogy még beszelni is állig tudott.Aszonta: Siessön kend, Mihal bá, vigye az urasághó ezt a telegráncsot! De ugy siessen, hogy leszsdik a fejit, ha elkésik!...Hónap délután itt lösz a királné üfelsége...Igön zargatott a kisasszony... - Hm! Holnap délután? Hát bizony, rövid az idő...Ezt meg kellene mondani a jegyző -urnák is! Mit gonllol, ctthon van ilyenkor? - Mikor eljöttem a községháza elütt, ott pélpázott az ambituson. Nem sokkal később beállítottunk az öreg Jegyzőhöz. Nagy szemeket meresztve hallgatta a nagy újságot, - Tyüh, aki Pilátussá van! - vakarta fejét az öreg - És nekem csak most szólnak? Hej Jancsi! Ugorj csak, fogj be gyorsan, átszaladok a fŐbiró úrhoz, hátha az már hallott valamit! Néhány perc múlva már az országúton kocogtunk a Járási székhely felé'. Csallóközi szerencsénk volt, otthon találtuk a főbirót; Amikor a falu pennája előadta rendkívüli Jövetelünk célját, idegesen kezdte rángatni nyírott bajuszát és nagyokat szippantott a cigarettájából. - Érdekes! - csóválta a fejét - Mi dolga lehet a királynénak itt, a mi vidékünkön? Mondja kend, Mihály bá, biztos, hogy királynét mondott a pastás kisaszszony? - Azt mondta hát! Tán csak nem vagyok részög?! Tudora én, hogy mit beszélek! - Furcsa, roppant furcsa! Honnan Jött az a távirat? - Nem tudom, kéremalássan! Én a telegráncsot el nem olvastam. - Hút, ha igaz az, hogy idejön a királyné, akkor pedig sok dolgunk lesz! De nehogy valami bolondot csináljunk! Legjobb lenne beszélni a postás kisaszonynyal. Menjünk át Busaf arabos tár a! Ut közben egyre azon tanakodtunk, mit kellene tennünk. A fŐbiró ügyes szervező, azonnal ráhibázott a helyes megoldásra. - A községet fel kell virágozni, a zászlókat ki kell tűzni, a tűzoltótestület vonuljon ki és az állomáson diadalkaput kell állítani! Az Üdvözlő beszédet én mondom, mellettem áll a Jegyző ur és a biró-, ünneplő ruhában! Fehérruhás kis lányok álljanak sorfalat és egy kis leány virág csokrot ad ét! A tanitó ur terelje össze a Jóhangu fiukat és legényeket, hamar tanuljanak be valami szép nótát, hogy a fogadtatás méltó legyen a magas vendéghez! A jegyző nagyokat bólogatott. Mindenben helyeselte feljebbvalójának intézkedéseit. A főbiró azonban nagyon nyugtalan volt. - Csak egyet nem értek az egészből! Miért az uraságot értesítették és miért nem engem? A falu pennája egykedvűen vonogatta a vállát. Miért törje ő a fejét az ilyen problémákon, amikor itt a járás feje, a főbiró! Ilyenkor neki kell helytállania! Ahogy a postaházhoz értünk, a postás kisasszony feje még javában tüzelt a nagy izgalomtól. Meg sem várta, hogy elmondjuk, mi szél hozott minket, mindjárt rátért a dolog velejére: - Épp most kértem utasítást az igazgatóságtól, hogy mi legyen a teendőm, ha a királyné levelet akar küldeni, vagy táviratot akar feladni! - Hát igaz a hir? - kérdezte felélénkülve a főbiró. -*/") C - Igaz bizony! - Honnan Jött a távirat? - Gödöllőről, A főbiró elgondolkodott.
