Hetikiadás, 1934. január-december

1934-05-15 / 20 [1520]

H 3 1 I K I A D A S • . 20

» sz. 1934.május 14. 5

' oldal. A "Kék Haeai" folytatása. - Bizonyítsam talán be? - kérdezte - Mi sem könnyebb ennél. Hálám Tan a Gib^ot^s cégnek nevemre szóló igazolványa, mely egyúttal garancialevél a bélyeg Turkálni kezdett az iratai között, majd átadta a szóbanforgé lrátt* Detre mohon kapott utána és megkönnyebbült mosollyal nyújtotta át Béreynek. A tanácsos átolvasta és vállatvonva adta vissza a papirlapot a tulajdonosának. • Minden rendben van! - jelentőit* ki s rövid búcsúzás után eltávozott a felügyelővel együtt* - Mi az utohső ára. a bélyegnek? - kérdezte a műkereskedő száraz* üzleti hangon Sydney Johnes felhúzta széles vállát és gőgösen válnssolt* - ugy látom, hogy önben hiányzik az igazi kereskedői értés és bizalmatlan az ügyfeleivel szénben! Félórával ezelőtt meg odaadtam .volna ötszáz fontért* de most mar nem adom hétszázötvenen aluli • .lm - Hiszen ez borzasztóan toki - kiáltott fel ijedten Detre - Annyit nem adható, értet... Maradjunk csak az .eredeti árnál, ötszáz fontnál! ' - Sajnálom, nem lehett Bizalmatlansága engem vérig sértett s örúLJÖm, hogy mát egyáltalán szóba állok* Önnel? Hétszázötven fontért megkaphatja, alatt egy pennyéi sem! « 1 ' - Ezt előbb meg kell gondolnom! - tért ki a válasz elől Detre - Adjon huszonnégy órai gondolkozási időt! ' . - Sajnálom, nem maradhatok itt tovább, nekem ma este el kell utaznom... Ha megfelel az ár* ma este hatig megtalálhat a Philadelphia-szállcbnftí Qood brr! Detre egy éra hosszat törte a fejet, mi tévő legyen? Sándorffy grof ezer fontig szélé megbízást adott neki s ha minden kötői szakad, kétszázötven font még mindig nagyon szép kereset - munka nélküli Felugrott és a telefonhoz Bzaladt. Felhivta a mondott szállodát! - Kérem, ott lakik Sydney Johnes ur* Londonból?... Igen?... Otthon van most?... Kérem a telefonhoz!... Halié, itt Detre! Megadom n hétszázötven fontot* de meg kel" kapnom az igazc-ló Írást isi... Igen!... Rendben-van I... Azpnnul ott leszek! Egy órával később megelégedetten tapogatta a műkereskedő a tárcáját, melyben szerényen meglapult a kit, nagy értékű papirdarabk-a, melyet a gyűj te világban mindenki csak igy ismert* *a kék Haifai". Autón robogott Sándorffy gráf #

palotájába. A gréf nagy örömmel fogadta* - Végre sikerült?**. Sz.*z?... Ah! Gyönyörű példány!... Adja csak ide a nagyítót!... Nem látok rajta senni hibát!... Még csak egy próbát teszek... Tudja mily;.. Óvatos vagyok ét az on gyűjteményem hires arról, hogy egyetlen egy hamis bélyeg sincs benne.•• A kvarclámpa ultraviolett sugarai mindent megmutatnak!••• Ldota* csak egy" Csavarás* Igy* most szépen rábocsátjuk a láthatatlan sugarakat ős minden * rendben lesz.'., Ui nz? Nini!... Ejnye* né!... Kedves Detre ur, ez a bélyeg hamis" De tre* btegsemmioűlten rogyott a székre, AZ elváltozást ő is azonnal ástrtvette. Néhány percig kábultan gévedezett a aze'ct; ide-oda, majd felugrott ét kirohant a szobából* * » ; izgatottan rontott be a szállóba* ahol az angol lakott. - Sürgősen beszélnem kell Johnes úrralí - Johnes ur egy félérával ezelőtt, elköltözött a szállóból, a titkárával együtt v

«i Hová, az Istenért!? -Nem tudjuk* közelebbi óimét nem adta meg! A műkereskedő autón robogott a rendőrségre, feljelentését megtenni* de minden lépés hiábavalónak bizonyult. <*t angolt többé nem lehetett megtalálni* A nizzai kék express egyik szalonkocsijában kőt disztingvált ur merült halk, bi zalmás beszélgetésbe. - Látod, Johnny, mégi^s okosabb volt az én tanácsom.után indulni!... Ha rád hal. gatok, akköV az eredeti Hawait csak egyszer adhattuk volna el, az a pénz pedig m... rég elúszott volna.** Igy már az ötödik hamisítványt sütjük el a "szakértő" uraknak! Bevettünk"több, mint kétezer fontot ós végső szükségben még mindig itt van az eredetit... Kíváncsi vagyok* hogy a kies spanyolhon képes lesz^o erszényünket tovább dagasztani. * *' • s -> • •• •' S>