Hetikiadás, 1933. január-december

1933-04-11 / 16 [1519]

Irta: Sz, Torna Mária. - A pasa mulatni megy a vendégeivel! - kacagott Dömötör Jancsi a vendegeire. - Azért, mert mi négyen vagyunk s te egyedül képviseled a férfinemet, még íem kell hencegnedl - tréfálkozott Marina, a felesége, - Szivem lecsúszott királynője, hiába minden duzzogás! Ma megpróbálom tagam Deleélni a soknejű pasák szerepébe. - Allah növessze hosszura a szakálladat és legyen tiéd a hetedik paradicsom. Le ugy éljek,hogy mire a hold végleg letűnik az égről, kegyetlenül meg leszel bosszulva, ó>h pasák gyöngye... - Allah nagy és Mohammed az 5 prófétája! Ők nem fogják engedni,hogy Legalázatosabb szolgájukon beteljesedjék ez a kiszmet... - Ne bizd el magad, jó uram, mert a dzsinnek ma mind az én pártomon lesznek

: A vendégek nevetgélni kezdtek és megakadályozták a két eivakodót,hogy a Corán rejtelmeibe bevezesse ők^t. Karina elmerült gondolataiba, Jancsi pedig ma citételesen olyan kedves volt,hogy az asszonynép egészen el volt ragadtatva tőle Az étteremben, ahová Dömötör vitte őket, nagyszerű muzsika szólt. Marina, legfeledkezve mindenkiről és mindenről, átadta lelkét a zene anaalitó varázsának rancsi ezalatt zavartalanul, szellemes sziporkázással udvarolgatott az asszonyok iák, A primás alázatos szerénységgel hajolt Marinához és a vendégek nótái iránt irdeklődött. Az asszon;'' válasz helyett kérdéssel felelt. - Melyikük nőtlen maguk kOzül? A primás a csodálkozástól tágra nyitotta szemét, - A bógést kivéve valamennyien házasok vagyunk, kezét osókolom! - Tyüh, az egy kicsit dedós még!...Na, nem baj!...Mondja meg neki, hogy :gész este le ne vegye szemét az osztálunkról. A legszebb mosolyával kacérkodjék L vendégeimmel, mert különbén jaj neki!... A primás fejcsóválva távozott. Sehogysem fért a fejébe,hegy miért pont ennek . zöldfülűnek kell mórikálnia magát, amikor ez a széditő szemforgatás kizárólag LZ 5 mestersége. A felszólításnak meg is volt a foganatja. A bőgős, valószinüleg félremagya•ázva a kérés Jelentőségét, nagyszerűen csinálta a dolgát. A rajongó és epekedő lillantások egész tömege zúdult az asztaluk felé. Az asszonyok eleinte mrsolyog;ak, majd suttogni kezdtek, a végén már érdekelte is őket az a jóképű, fekete 'ickó, aki most csodálatos hangokat tudott kicsalni irdatlan hangszeréből. Jancsi Jókedve alább hagyott. A társaság kezdte őt figyelmen ki vili hagyni. L legjobb tréfák csattanója elsikkadt a nagy szórakozottságban. Mariba sem sie.ett az unatkozni készülő párja segítségére. Ő is foglp.lt volt. Szokatlan kedvességgel diskurált a tulajdonossal, már vagy egy órXja, kedvére való, hatalmas, izép szál ember volt. /Vn*/^ A "pasa", hogy leplezze bosszúságát, fütyörészni„kezdett.Céltalan iparkodás, lert ebben a pillanatban már senki sem törődött vele. A bőgős lett a társalgás központja.Nem csoda! Annyi kedvességgel és olyan laivul meresztgette feléjük a szemét, hogy lehetetlen volt észre nem venni. Ma•ina is a beszélgetés hevében mindjobban rajta felejtette tekintetét a gazdán. Jancsi helyzete egyenesen tűrhetetlenné vált. Még szerencse, hogy haza men;ek, mert a vendégeknek utazniok kellett. Mikor nagysokára kettesben maradtak, Jancsi a nagy osendben, a pirkadó hajLal halovány fényénél ráfonta karját az asszonya derekára. - Rossz voltál ma, szivem királynője!... - panaszkodott Jancsi duzzogva. - Hencegtél, bűnhődnöd kellett...De ki hitte volna, hogy a pasa ennyire -ecsusszék.. . - Hát le!... - vallotta be őkelme kelletlenül - Ha jól emlékszem, Bekefi íondott erre egy Jó hasonlatot: oly mélyre csúsztam, hogy a béka hátára létrává:. :ell felmásznom! - Egy pont a javadra ezért az őszinteségért!- kedveskedett Marina. - Én'mindig őszinte vagyok, de te soha! Ha az volnál, akkor most megmonLanád, miről beszéltetek olyan sokat és olyan melegen? Marina csodálkozását elfojtotta egy ásitás. - Kivel? - kérdezte álmosan -'Csak nem gondolod, hogy a bőgős?... - Ki beszél itt a bőgősről? Tudom, hogy másmilyen az Ízlésed...