Hetikiadás, 1933. január-december
1933-04-04 / 15 [1519]
/Míli néni folyt./ .. , , , -Kétszer ert össze a kezunk.mormolta imádságos anitattal, ril.Qzben az anatómiai atlasz torz figuÉaira meredt a szeme. - Kétszer, bemutatkozáskor és búcsúzáskor... Vér öntötte el az arcát. - Amikor a szinházban felsegítettem a kabátját, a,haja ? az a csillogó, selyem aranykigvó - nem merte folytatni. A mellénye zsebéből óvatosai kivett egy kis szines papirost,amiből a kukorkát Klárika vette ki pici eperajkáV c 1 X -Ades lelkem, miért hanyagolja el a vivást? - kérdezte tali néni csendesen vacsora után.- Ha már megkezdte, vetek abbahagyni. Jól számított, -CÍ megeröltető vivás vf lósággal / felüditette a fiut 3 aki lassanként visszazökkent a régi kerékvágásba,arcára ismét, rászállt az erő és fiatalság hamvassága.Csak azt 5 kis szines papiioso őrizte es simogatta - Olyan fiától leányka még ezt sem ÚU: ja, mi a szerelem téoelődött a tavasz vége ieló, amikor a temető" üadarualos cs. ndjében készült a, kollokviumokra. Gyorsan multak a napok, de mALi róni még „,ki;or sem emiitette Klárikát, amikor a vonat mellett törölgette szemét és búcsúzott tule. Mert a jó asszony oda is elkísérte ós a lelkére kötötte, mire kell vigyáznia a vonaton. Só Feri szorgalmasan tanult, lelkiismer. tcsen vívott ós várta a karácsonyt, a ns^y bevásárlás idjét, amikor ismét u£; Lrthaoia Klárikát. A világért sem kérdezősködött, Káli néni pedig mindig másról ...szélt. Szorongó izgalmak között közeledett ós mult el a szaretet ünnepe s Feri mjrr-mír a kétségbeesés szálán állott, de nem szólt. Janu-r vé^én volt a verseny Aro.ály vivóbajnokságáért, A névtelen fiatal medikus csodálatos elszántsegg: 1 verekedett és a terei, ben összezsúfolódott közönség - különösen a höl yek - vegi 0 tapsolták az asszóit. '/éretlenül halao.t & győzelem felé. Pihenőié alatt fürkészte a közönséget. - Ardekes,' Aali nénit nem látom, pedig azt mondta, eljön Örülni. üzután felálltok a döntőre. Ifishrzy százados, SOKSZOTOS oajnok volt az .ellenfele. Cikáztak 0 vékony kardok, dobogott láttuk a padló, zugzti a taps, szinte őrjöngött « tömeg, tért a kirovó testű okunc négy tiszta iejvágassal győzött. Diáktársai vállukra kaptak, hullámzótG a han._orkAn ás ünnepelte a cs-pzott hajú ifjú bajnokot, aki a magasból me^U tott valakit a hátulsó sorokban, mert kiesett kezéből a sisak ás leugrott a dicsőségből a földre, ahol me< találta álmai megtestesülését, - Gratulálok. Csodálatosan szép volt - rebegte Klárika és feléje nyújtotta kicsi, meleg kezet. - Hat még ha tudtam volna, hogy itt van! - szaladt ki a sz> Feri száján és csak most látta, hogy • z a sárga selyem kigyó mar koszorúban van a fején, ós egy tenyérnyivel hosszabb lett a szoknyija. - iudes lelkem,fiam ! - sírdogált x.ALinóni ós megcsókolta a lihegő fiu.- Ugye eljöütünk... "sm volt az nap boldogabb álnni lakója kincses Ifolozsv ásnak. Igy szaporodt k ez évek boldog reménykedés ben. Feri resten is megmutatta a székely virtus_,de az egyetemen is a legelsők közé került, mert ott fogták a klinikán,amolyan ötödik keretinek,akit tanársegéd urnák címeznek. Csak Klári kával nem volt bátorsága beszélni, evenként egyszer 1-tta karácsony táj de,akkor is vele volt az édesanyja, no meg természetesen itlinóni is. Végre rászánta magát és megkérdezte tőle ? hogy hány éves Klárika? - Bizony ides lelkem, már husz is elmúlt. Lassan-lassan vénleány szómba veszik... Pedig kérték többen is. Ilyen szép leánynak ne akadna kérője?... - Azután miért nem megy?- lihegte c fiu. - Azt ne tőlem kérdezze édes lelkem - mosolygott sokat jelentően a jóasszony. A medikus balra-megérkeztek Al/rikáék is. Agy óvatlan pillanatban ketten maradtak.Az ablakban alltak ós néztek ki a fehér temetőre. Összeért a kezük.rem húzták el. - Klárika emlékszik még erre ? - kivette a tárcájából azt az immár hat éves cukorkés papirost .JÍ leány csak bólintott s langbaborult az ^ ÍnUfr.f3Br IrXv f \r a » i
