Hetikiadás, 1933. január-december
1933-03-21 / 13 [1519]
H_e _t_i _k_i _a_d_á_s_i .5. oldal. Pecsenye Elek folyt./ hogy meghalt a kéményseprő mester, messze földön hires gazda^ ember volt, aki sorsjegyen nyert pénzzel alapozta meg a vagyonát es szerezte a feleségét, aki a fel vármegyében irányitotta a noi divatot, ríeszint a kis unokaöcsém dajkájától, részint pedig a szomszédasszonytól tudtuk meg ezeket a pletykákat, amelyek azonban mégis felkeltették érdeklődésünket. t A fél város felvonulásában az ablakból gyönyörködtünk. Hát uramfia, latom ám, hogy ott lépdel az én ferencióskás, cilinderes, ádámcsutkás ismeretlen ismerősöm és ugyanolyan tisztelet övezi errefelé is, mint akárcsak a Dunántúl. - wagy rokonsága lehet, de pénze és ideje is bőven, ha igy jár a temetésükre - mondta a nővérem, amikor elmeséltem neki, hogy hol láttam már az öreget. , _ ., . , . , . , Azután kitört a ha ború. A ferencjoskas ember emieket elmostak a fejemben a zajló események ós harcterek. A Doberdon megfogyatkozott ezredünket megszánta a hadvezetőség és elhoztak bennünket haza, még pontosabban a Duna-Tisza közének alsó részébe, hogy uj erőre kapjunk a hazai kenyéren ós húson. Csendesen gyakorlatozgattunk, csak éppen azért, hogy el ne kényelmesedjünk e hizókuran. A gyakorlóterünk pedig kint volt a temető mellett. Ha elviselhetetlenül meleg lett a nap, behúzódtunk a halottak birodalmába a szomorúfűzfák és fenyők árnyékába. Éppen ilyen lihegtetp c'.éluUn történt, hogy megint összetalálkoztam a ferencjoskas emberrel. Kissé görnyedt volt a hata s fátszott, hogy erőszakKal egyenisiti a derekát, de galambősz feje mBg előkelőbbé és meg tiszteletreméltóbba tette. Csakhogy valami szeget ütött a feie mbeo Azt a halottat, akit ezúttal is mint jó rokont kísért ki a temetőbe, nem a pléh-mos ur, vagy a nagytiszteletü ur búcsúztatta, lurcsal.ottara az esetet, de csak este a kávéházban árultam el a^titkomat^a helybeli rendőrség kapitányának, aki valamikor szintén a császár kenyerét ette, mint főhadnagy- Linzben, s mivel a tett embere volt, másnap estére kinyomoz tattá az ügyetp Igaz ugyan, hogy ezzel összetörte egyik legkeo.vesebb gyermekkori emlékemet, mert az ón ferencjoskas, cilinderes es ádámcsutkás ismeretlen ismerősömnek Pecsenye Elek volt a tisztes neve, tisztes foglalkozása pedig a szabóság egészen addig, amig nem gyengült meg a szeme, aminek az volt az egyik fogyatékossága, hogy kis nyomásra elöntötte a könny. Azt használta fel, illetve tette kereseti forrásává. Jó kiállású,szabályos arcú,törékeny alakú férfi létére ugy festett, mint valami gazdag Jóságos ur,aki jó szivére hallgatva utazott el kedves rokona temetésere, pedig a valóságban sohasem ismert Eazülük ec-vet sem, hanem jó áron csak előkelőséget, fényt es tekintélyt árusított azoknak a felfelé törtetőknek, akik még a gyászt is szemfényvesztésre használjak ki. ~P_4_!_y.Í_z_a_t_i_e_l J2_Í-V_ _u_s. Az Országos Háborús Műszaki Emlékmű Bizottság nyilvános eszmei pályázatot hirdet a Budapesten felállítandó műszaki emlékmű helyének megválasztására. • • | A pályázat . titkos és rész tv ehet benne minden magyar állampolgár. • A pályatervek 1953. május 1.-ig adandók be. A Bizottság a pályázatok dijazcsára egy 150 és,öt 50 pengős dijat tűzött ki. & pályázat részletes feltételeit tartalmazó hirdetmény 1 pengő ellenében a "agyar iérnök és Épitészegylet szókházában /Budap esten ™.?. s áltanoda u. ló-// ehető át 0
