Hetikiadás, 1933. január-december
1933-02-28 / 10 [1519]
in Heti kiadás 1U « sz. 19Z3.febr.28. 2.-oldal, AZ IJiULÓ ILLAT. Egy detektív feljegyzé s e i t ő 1. Kellemes,de határozott női hang: hívott telefonon. - Itt^Lenkey Magda beszél. Kérem,keressen fel sürgősen a lakásomon! - Miről van szó? - kérdeztem kivá.ncsiari. - Különös dolog történt ma éjjel...Legjobb,ha a lakásomra jön! Nem sokáig haboztam.Taxiba ültem és fél óra múlva elhagyatott.kültelki utca egyik csinos villájában bájos, fiatal leány előtt álltam.Arca nyugodtnak látszott, de szemében titkos rettegés ült. - Köszönöm,hogy eljött,Telefónon nem akartam elmondani,mi történt.Attól tartottam.nem tartja Jiajá elég fontosnak a dolgot és nem jön el. , ,Ma éjjel ellopták Íróasztalom titkos fiókjából értékes nj^akláncomat.. . Kissé megnyúlt az arcom,Ez tényleg nem látszott nagy dolognak. - Van valakire gyanúja? - kérdeztem. - Nincs! - Hogyen vette észre a lánc eltűnését? - Tegnap egy rokonommal szinháztan voltam s amikor hazajöttem,a fiókba akartam helyezni többi ékszereimet.Megdöbbenten állapítottam meg,hogy a lánc hiányZÍÍC! - Önön .kivül tudott még valaki a titkos fiókról? - Senki! - Az az öreg asszony sem,aki beengedett? Ki az? - Róza, az én öreg dajkám. A titkos fiók létezéséről nem tudhat. - Nem hallott az öreg asszony valami gyanús neszt? - Nem hallott az semmit, hiszen majdnem süket.Inkább csak kegyeletből tartom \ - Megvizsgálhatom az Íróasztalt? Lexkey Magda régi divatú Íróasztalhoz vezetett.Hosszasan vizsgálgattam mindent,de egyelőre nem nyúltam semmihez. - Milyen kulccsal záródnak a fiókok? - Eredetileg közönséges kulccsal zárultak,de néhány év előtt különleges zárakat tétetett fel megboldogult atyám. Szemügyre vettem a zárakat.Sehol semmi karcolás,vagy erőszak nyoma.Sorjaban kinyitottam" a fiókokat s hamarosan megtaláltam a rejteket is.Nagyon óvatosan^dolgoztam, nehogy eltöröljem az esetleges ujjlenyomatokat.A titkos rekeszben néhány igazán szép ékszer feküdt,de áruló jeleket,tagy ujjnyomatokat nem találtam. - Biztos,hogy a nyaklánc tegnap még benne volt?Nem tehette talán máshova? - Tegnap este még a fiókban volt! - jelentette ki Magda határozottari. - Ki tudhatott még a titkos fiókról? - Tudtommal senki! Apám nekem is csak néhány nappal halála előtt árulta el. Tanácstalanul álltam a rejtély előtt.A leányt kikérdeztem még a ház lakóiról, cselédségéről, - Egyedül lakom a villában,mióta az apám meghalt.Az öreg Rózán kivül nincs cselédem.A házat és a kertet a házmester gondozza,a felesége főz,de ők a kerti kis házban teljesen külön laknak.Ávek nálam vannak és nagyon megbízhatók!'... A további vizsgálat és kihallgatás sem járt eredménnyel.Néhány hétig aztán nem is hallottam a dologról semmit.* Egyik est> a színházba mentem.Felvonásközben a folyosón sétáltam s egyszerre különös illat csapta meg az orromat.Ezt az illatot már éreztem egyszer.de akárhogy erőltettem r'.s az agyamat, sehogy sem tudtam visszaemlékezni a vele kapcso latos körülményekre.Az biztos,hogy ezt a "különös,nálunk majdnem ismeretlen illatot nem mindvnnapos körülmények között éreztam először! Önkéntelenül is jobban szemügyre vettem azt^akiből a ritka párfőm illata áradt. Magas termetű, nagyon jól és gondosan öltözött fiatal ember volt.Mintha mos sétált volna ki egy divatáruház kirakatából.Arca az első pillanatra ismerősnek tünt fel. Szeme nyugtalanul kalandozott ide-oda. líszrevétlenül megf igyeltem.Lá,tszólag céltalanul ténfergett a folyosón,mig a szinész bejáróhoz ért.Azon át »1tünt.Megkérdeztem az egyik Jegyszedőt: - Ismeri azt az urat,aki éppen bement a színészbejárón? - Hogyne! Minden este itt van,amikor Almavölgyi Matild énekel...Réthy Ödönnek hivják.Azt hiszem,titkár valamelyik minisztériumban... Elgondolkoztam a hallottakon s közben egyre kínoztam emlékezetemet az illái eredetéről. (-^
