Hetikiadás, 1933. január-december
1933-02-20 / 9 [1519]
_ A tavasz lehelete. Irta: Igmandv Gaza. A ereaeti tárcája* -Irfton a tavaszról.arról,hogy mást várunk, mint amilyen eddig volt.-Valami szépet,szebbet ós emberit,ami jobban illik hozzánk... amikor beléptem a szerkesztőségbe s még fogtam a kilincset,Edit, egy stúszra öntötte ki a lelkét, ííipirul t az arca s aranyosan csillogó bronzhaján ragyogott a mennyezeti csillár sápadt fénye. -Jó estet kívánok.Aezet csókolom.SzervusztoK. A kollegák csodálkozó tekintete meredt a felhevült leányra,aki elragadtatásában nem vette észre a sóvárgó , férfiszemeket.Csak a rendőri riporter ejtette le a fejét s .'jeli- aófct át a szomszédos szobába. -Ugy-e,ir erről a tavaszról?- könyörgött Edit s egészen közel lépett hozzám. -írok. Hogyne irnók...Ha ilyen szivügyet csinál belőle,szívesen - mondtam kis gúnnyal,de Mait tovább ostromolt. -Olyan csúnya volt ez a hosszú tel,a ritkán felcsillanó napsugár,ez a fagyos egyedül lét, hogy a maga szivét is biztosan megdobogtatta már az éledő tavasz. •x tLvasz lehelete, r. . -Edit kérem!- kiáltott be a rendőri riporter - diktálni szeretnek. Hosszú csend szakadt a szobáfa,amikor egyedül maraátuklf.mindegyikünk az irása fölé hajolt s elgondolkozott.rá lehet a nagy változás oka?Hiszen Edit ugy járt-kelt a tisztának épen nem mondható szerkesztőségben már tíz esztendeje, mint egy szép szomorú álom.Nem <ekadt köztünk senki sem,aki ne próbálkozott volna meg e hosszú idő alatt legalább egyszer közeledni hozzá,de nem akadt olyan sem, akire melegebben mosolygott volna.Pedig a legónyemberek ugyancsak szerették volna. -Tünemény ez a lány! - áradozott egy őszi este a sportrovatvezető. -ás szfinx! - toldotta meg a daliás parlamenti. rL: L orrter. '-Láttátok az ujján a karikagyűrűt? - bátortalant L tltkár.- Tegnap este, 3 mi kor lehúzta a keztyüjót ? ott csillogott.Ot perc múlva titokban lehúzta. Az öreg közgazdász tanácsára elhatároztuk,hogy megbízzuk a rendőri ripo tert az ügy kinyomozásaval. « Nemsokára jelentette is a nagy darab szótalan fiu,hogv Edit menyasszonya Dehát ezt természetesnek is tartottuk, azután csak óvatosan érték a rajtafeledkezett pillantások. % Csak,a parlamenti tudósi tó nem nyugodott.Epen t nyári szünet volt a dunaparti gót palotában s igy nyugodtan járhatott Edit nyomában. -katonaorvos a ,v olegénye. Valamelyik dunántúli helyőrségben szolgál .Vasárnaponként jön fel hozzá. -De akkor miért húzza le a jegygyűrű t^ha bejön a szerkesztőségbe' töprengett a szerkesztőségi ti tkár,akinek a szivét legjobban betöltötte a szép gépi roleány. Lassan döcögtek az évek s egyszer sörözés közben a parlamenti tudósító ki bökkentette,hogy Edit már nem menyasszony. Csodálatos hatása lett ennek a megjegyzésnek.Uri keretek között ujabb ostromok sorozata indult Edit ellen,akinek a szeme sarkában állandóan ott csillogott az a kicsi könnycsepp,amelyet csak az önérzete nem engedett kibuggyanni*Ha lehetséges, még szomorúbb es még szebb volt,mint azelőtt. Hjhány hét,múlva ismét,elcsendesedett az érdeklődés,mert Edit mellére ejtett feje valami száné lomféle részvétet támasztott. -i.enyasszony^lett ismét - lihegte a titkár, egy tikkasztó nyári ájszaka az állatkerti tó partján. -Valamit szeretnék mondani - törte meg a csendet a rendőri riporter, ha nem veszitek rossznéven a«t ajánlom,ne beszéljünk többé róla...Jó? - Elfogadjatok? Ki ki beletemetkezett a söröskancsójába s nagysokára dörmögte el megjegyzését a pókhasú közgazdász. -Rendben van,öcsém. Nem beszélünk róla,de azt már nem kívánhatod,hogy ne gondoljunk rá. • -Ha rossz kedvem van^ha bosszant valami- suttogta a kis ti tkár,inkább a a sejtelmes éj szakának, mint a társainak,-csak Editre gondolok s azonnal elfelejtek minden kellemetlenséget. . - A daliás parlamenti tudósító gyilkos pillantásai egyaránt égették a jámbor rendőri riportert és a kis titkárt,de egyik sem ügyelt rá,annyira elfoglaltc OJtet a szerelem. Hanem ettől sörözéstől kezdve elhidegült a viszony a régi kenyere? pajtasok között. /Folyt.kov./ ü§"
