Hetikiadás, 1933. január-december
1933-12-19 / 52 [1519]
fl áborus karáéony . Irta: Igmandy G-eza. Fehér hótakaró vojuta be a major házait és istállóit.A geikyás két komondorja hengergőzött a puha.hideg pázsiton,mig a konö.áspulija remegve nézte & hatalmas allatok hancurozasát,mert nem mert közelebb menni.A,tiszttartó vadászkutyája meg ugy lesett rájuk,mintha vadat H állna".Csak a beresgazda kufeasza vakkantott noha-néha bele a nagy hangtalansagba, Igy télen olyan kihalt és elárvult minden major,hogy a felnőttek mindig várják az iskolából haza tör tető nagy csizmás kisembereket,akik legalább elkergetik a bágyasztó csendet. Tamássy Zoltánná méltóságos asszony minuen ötpercben odasietett az ablakhoz és kikémlelt a falu felé vezető utra^amelyen az öreg postás szokott kibicegni a levelekkel és az újságokkal.hét kisgyermeke .pedig ott játszadozott a nagy szoba közepén. Zoltánka kifogástalan huszárruhában pompazott,*igneska pedig fehórfőkötős .ápolónőként leste,hogy mikor sebesül meg valaki a csatába. Iáért akkor már a harmadik karácsonyra készültek ugy,hogy a férfiak 1 "nt verekedtek a világ minden tája felé. áyomott és bókét sövargo nangulat uralkodott. 1 áskor talán jobban beletörődtek az itthonmaradottak az egyedül; létbe,csak igy karácsonytajt érezték eresebben az apa,testvér és jóbarat hiányát. ; . -Jen .. ihály! - örvendezett a kis huszár,aki véletlenül kipislantott a havas útra. eg se várta a fel eletet, hanem rohant a kacsoalábu vénember elé,hogy elvegye tőle a leveleket. -írt apuka !- kiabálta már kint a terreszokon es lobogtatta a rózsaszínű tábori lapot.Olvasni ugyan még nom tudott,dehát ki írhatott volna más, ha nem az édesapjára 1 . Agnéska is odasimult az édesanyjahoz es bizony könnyes lett mind 3 háromnak a szeme,amikor anyuka olvasta a határozott kemény betűket. " Kedveseim!-Hála Istennek jól vagyunk,december 19.-ón indulok haza kéthetes szabadságra... 11 Anyuka nem tudta tovább olvasni,ugy ellepte szemét a könny.De nem is kellett,hiszen nincs semmi baj, se,karácsony este együtt lesznek valamennyien. Lehet-e ennél nagyobb boldogság?!... Vájjon tüd-e apuka beszélni,e Kisjózussal, ott kinn a harctéren? aggodalmaskodott Zoltánka.-A kisangyslkák nem'szeretnek arra menni,ahol gyilkoljak egymást az emberek. - i it gondolsz Zoltánka?-folytatta a kis szöszke összecsucsorított száj jal, találkozik-e apuké ott kinn a lövészárokban olyan angyalkával,aki tud nekem hozni aranyhajú babát?... Meg olyan nagy erős babakocsit,amibe belefér a mackó is?... iá tudná elsorolni mi mindent nem beszéltek még? II agy sokára vették észre,hogy anyukájuk ráborult a zongorára és sir azzal a marcangoló zokogással, amellyel csak anya és feleség tud aggódni. A csóppségek körülvették,cirógatták és babusgatták a férje távollétében szinte átalakult szép asszonyt,akire a nagy birtok minden gondja baja rászakadt,akieek . . ; át kellett vennie a,gyeplőt,hogy ne legyen hiba,amig s gazda kint a lövészárokban védi mindnyáj ok álmának zavartalanságát .IS hitte volna,hogy ez a finom lélek,aki csak gyermekeinek élt,aki meleg puha fészket rakott az urának és soha se árnyékolta be a gond alabástrom homlokát,egy szép napon megtagadja a természetét es parancsol,haragos arcot vág,ekkor is,amikor a szive mást súg neki,mert igy kiv-.mje a gazdálkodás.először nogy félt a szomorú tekintetű orosz foglyoktól,akik ugy mozogtak a jószág körül,min&ha alva jártak volna !Ms megmar szemrebbenés nélkül rendelkezik velük. A vigesztalásnek az lett a vége,hogy együtt sirtak mind a hárman. A két kicsi öröme, en,az anyjuk meg ösztönös aggodalomból* - '.ég nyolc nap ós itthon lesz apuka - ébredt Zoltánka. - lég három nap és jen a misjézus- rebegte agneská öt nap mulva,mstt kis ujjaikon számontartottak mind a két,orvendetes eseményt. ..ihály bácsi naponta bekacsázott a postával. Holnap indulok " -olvashatták az egyik tábora, lapon, nagy lett az öröm.De anyukájuk megint csak elszomorodott,mórt az újságból azt olvasta,ki,hogy a muszka nyugtalankodik az erdélyi fronton.i indig igy szokott lenni: Az crosz karácsony két héttel később van,mint a mi-enk, behat megzavarják a mi ünnepünket. :| Tamássy Zoltánná egyre idegesebb lett,ne szerét ejtette iélrehuzódott ós sirt.áem akarta megzavarni g/mmökei zavartalan boldogságát. «N 0 r / folyfi.köv./ J ^
