Hetikiadás, 1933. január-december

1933-12-19 / 52 [1519]

Pattantyús Jóska mindig első as iskolában,amikor bo kell jönni és utolsó az elmenendők között. Kis elemista szive ugy ragaszkodott az iskolához és a tanitó nénihez, mintha a szülei volnának. Azok közé a ritka apróságok közé tartozott ,akik megbecsülik a helyet, ahol a tudományt és tisztességet csepegtetik fogékony lelkükbe. Mint mondói, mindig 5 érkezett elsőnek. Ezt a jó szokását akkor is megtartotta, amikor leesett a nagy hó és alig-alig tudott átvergődni a fehér, fagyos akadályokon, pedig jó mes.err, i bet be. A későbben érkező gyerekek a tantermet Pattantyús Jóska néIbi 1 > t el sem tudták képzelni. Egyszer, hegy, hogy nem megtölt már az osztály, a tanitó néni is már a helyén ült, amikor Jóska gyerek utolsónak nyitotta fel az ajtót. Odakint fogcsikorgató hideg dermesztetté a természetet. Jóska piros arccal lépett be. A tanítónő felnézett r.z ajtónyitásra és csak most tünt fel előtte a fiu furcsa öltözete. Nadrágjának egyik szára térden alul ért, a másik pedig olyan volt, mintha tőből le lenne vágva. Egy kis felsőkabátkán kivül alig volt rajta Valami. A tanítónő r>vs.,zalóan nézett végig rajta és kissé szigorúan szólt rá: - Megkérhetnéd anyádat, bog,; varrja meg a nadrágodat! Még sem lehet ilyen rongyosan az iskolába jönni? Jóska pirosra csípett arca mag egy fokkal pirosabb lett, de aztán lassanként, fokozatosan egészen halvánnyá vélt. Lehajtotta fejét, hogy senki meg ne lássa az arcán végigszaladó, rakoncátlan könnycseppet. Nagysokára tudott csak felelni. Lélekbe markoló szoraorurággal lehelte: - Nekem nincs anyám,..sem apím!...Nekem...nincs senkim!... A tanítónő szivét mélységes szánalc-m fogta el. Lelkét mardosta a mérhetetlen fajdalommal kilehelt válasz. Nagyon sajnálta, hogy olyan szigorúan szólt • a^gyerekre. Hiszen ez nem tehet róla, hogy már ilyen apró, zsenge korában igy megrugdosta a könyörtelen Elet. Valami nagyon fojtogatta a torkát, F alig fert ki rajta a kérdés: - Hol lakol, ha senkid sincs? - Mindenhol, ahol rám esteledik. - Szerencsétlen gyerek! Van-e valahol meleg szobád, ebben a dermesztő hidegben? Jóskának felcsillant a szeme. - Uh, igen! Az iskola mindig olyan jó meleg! - Az iskolában? - döbbent fel a feleletre a tanítónő - Szent Isten!...Hiszen most jön a karácsonyi vakáció!...Mit fogsz csinálni a hosszú szünet alatt? Jóska elgondolkodva merengett maga elé. - Azám! Most lesz kar .a. -.--!,.. Nem baj, tanitó néni, majd csak elmúlik az a pár nap...Akkor aztán megint jó lesz itt, az iskolában, a meleg szobában... A tani tó nő nem bírt tor 'bb magával. Nem mutathatott gyengeséget a gyerekek előtt. Kiszaladt a teremtől és a folyosó sarkában zokogott. Sardócz Pali nagyobb .ocsk* gyerek. Neki sem vetett az élet selyemágyat soha. Apja már régebben miuikanélkü]J. és a rokonok jószivén tengődik a gyerekkel együtt. Jgyes fiu a Pal£és nagyszerűen tanul, A jólelkű rokonok tették lehetővé,hogy beiratkozhassak 'a középiskolába. Egyik bácsija fizeti a tandijat, a másik veszi a könyveit, a harmadik ad neki néhanapján egy-egy jobb, meleg falatot. A kis öreg hálás a jótéteményekért es szorgalommal, jó bizo.ny itvénr^al . iparkodik beváltani a' hozzá fűzött reményeket. A bácsik, nénik ellátták a legsZétkségesebbekkel, de a ruhák körül nagy hiányok mutatkoztak. Igaz ugyan, hogj mult télen - még az elemi iskolában -"jó lelkek ellátták ruhával, cipővel, de azok a holmik sem voltak már ujak. Mostanig még valahogy eltartottak, de most már itt is, ott is foszladozni kezdtek.Anyja hiába foltozgatta a ruhákat, a széjjel máló anyag már nem tartotta a varrást. Pali szörnyen restelte a dolgot. Lelke még nem egészen edződött hozzá a nagy nyomorusághoz, hiszen nem is olyan régen jobb napokat is látott. Közelgett a karácsony. A tanárok megható szavakkal ecsetelték a szeretet •ünnepének igazi jelentőségét, a lelki megváltás születését. A gyerekek lelkébe