Hetikiadás, 1933. január-december
1933-12-05 / 50 [1519]
5G.sz.l933,dc^.o. - H c;t i ki a d d s, 0RB ^ | } ^ W. oldal ; _A dfiktor ÓG a farkc^s,^. Irta :Tgmeiidy TJéáza. Nagy Sándor öcgédorvoss igen bosszantotta,hogy móg az áldja beosztott orvostanhallgatónak,aki már akkor az önkéntes tizedosi rangot viselte nagynél-" tósággal>zintén megvan a kisczüctjo,neki'pedig nég"csoré a melle",ami azt jelentette; hogy ncn tudott kitüntetéshez jutni •Mondogatta is állandóan a tisztietkezdébon,hqgy addig ncn nyugszik,amig legalább a Signun laudité-ncie int a birtokába." Mert hát a'háboru harmadik esztendőjében"minden rendes deatonánok volt valami rendes emléke.Kinek sebesülés } kinek pedig érem alakjábuu.usok.Nagy SánA dor doktort kerülte cl a SzerencsePedig nagyon rendes magyar fiu"volt•Keménykötésű, fekete hajú, ké-kszemü, kissé talán lányos aröu' legény lét őre igen megféri ia- ~ sitotta az a koromfekete kicsit kinödört bajuszka,amire szintén olyan büszke volt mint lett volna jövőbeli kitüntetésére. Még attól se riadt visszu,.hogy' elkísérje a járőröket veszedelmes vállalköz~sokra.Mindig ott csetlőtt-bot lett,ahol osztogatták a halált,de eredménytelenül -Engem üldöz a balsors - osoválgatta okos :.cjét,ha a f arkasorditó" hidegben " egy kis "rum-itallal"melengette meggémberedett tagjaitllycnkor egyébként is sokkal bcGzédcscbb lott.A szesz megoldotta a nyelvét. "* AHc én ott vagyok valami vallakozásbnimminden sikerül simán, szinte puskalövés nélkül.vagy pedig ugy' ránkver a muszka,hogy szégyenlőtünkbai elbújunk,nemhogy kitüntetést kérnénk es várnánk. : ' Lasöan-lassan annyira átment a köztudatba Nagy Sanyi kitüntetés után valé só vár gá se, hogy mSg a bokák is' azon törték a főjüket, hogyan scgithctnónelr neki? M.rt azt is megkell jegyeznünk, hogy mindönki szeret to.'íó orvos, vidám, pajtás és megértő bajtárs volt. " Azon a télen a muszka már nem nagyon mutogatta a foga fehérét.Odahaza forradalmak dűltek, talán, már az 1, atyuska"is meghalt a. kommunistáé; golyói tói./Ki " tartotta akkor számon az ilyen "csekélységet n ?/Hctck multak' anélkül,'hogy elsütöttek volna egy-egy puskát .Ez viszont Naay Sanyiban keltett visszás éizclriokctY -Meglátiátok,meg hazamegyünk,vége ÍÖGZ e. háborúnak és én ugy szegyeinké zhatem, mint a legutolsó szökevény.•.Csóré lesz akkor is a mellem...Pedig Isten látja lelkemet,nem igy akartáén... ' ' " " Igy teltek-multak az unalmas téli napok,amikor egyszeresek hire futamodott; hogy medvék garázdálkodnak a hava sokban.Futó tűzként terjedt az izgalom,amit' f;z is negerősitett,hogy'az ezredparancs szerint csak kettős őrszemeket s~Zaoad'ki- * állitani,azok is" közvetlen egymásmelle tt ,dc összevetett háttal figyelgetnek,mert hát "igy nöm annyira veszedelmes a medve, na meg is támadná őkct.llásnap már arról sutéogták,hogy a szomszédos német ezredben az'egyik szegény "sógort"ugy megette a medve.hogy csak a kölyok-csizmája,a sisakja,no meg a puskája maradt meg./A tölténytáskajárói nem szólt a fáma./ Nagy Sanyi barátunkat igen felizgatta ez a nedvc-história.Talán arra gondölt hogur cz lcsz'az a .mentő eszköz, ami hozzájuttatja a medál iához .Annyira erőt vett rajta a vágy,hogy*visszahúzódott fedezékebe és ott tanakodott Csere Orbdnnal.a" vén crdőkcrülövclidnki a Mikes grófok erdejében hetven medvét ölt mcg./Allitólag!/ Mondom,a'ven székely,aki Károly királyt mint málhásállatvezctő'szolgálta"az.Uzvolgybon,egészen'kiforgatta rendes emberi mivoltából;Naphosszat súgtak-búgtak" ós egy szép este,amikor már éppen azon gondolkodtunk,hogy dó lenne véget vetni a" nemze ti * cs ondcsnek'ykö zönsege s halandó'' ferbli nck ncvozi/és hazamenni .a meleg fedezékbe|odaáll ám Nagy Sanyi a zászlóalj parancsnoka ölé és szép' illcdclmcsöíl előadja,hogy szeretne lemenni a postáért holnap,mert hát amúgy is volna beszólni valója az ozrcdorvossal.Igy azután nem kellene lemennic annak az altisztnek, aki amúgy is unhatja azt a ncgy-nógy kilométeres' sétát. -Jó.Nem bánomTgondolkododt cl az alezredes,de huncutkás mosolygás futkározott "a szája szögletében, -Akár egy hétig is vállalnám - kapott a szón Sanyi barátunk. -Rendben van.Iicgbizlak vele; . -. • -Egészen cltcsocdck ebben a sok sommittevésben^- magvarázkódott tovább,de nem sokat törődtünk vele. távo l/ ' , Másnap este csak arról vettük észre Nagy Sanyi"" .maráaását,hogy nem volt senki se,aki gondolt volna .kártyázás közben a rajkályhára,már pedig o-nőikül majdnem lefagyott a körmüké " m • -Azáie,lement a postáért - mondogatták itt is,ott is. "~'é Csakhogy az altiszt mindig megjött legkésőbb este nyolcig,most meg mar tízre jár'az idő .Nyugtalankodni kcMünk.LInt olyan sötét'volt,akár a szorccsefi torkában,mert a holdvilág is megundorodott már a háborútól és elbújt a felhő,meg a^Xjfc /folytatása köv./
