Hetikiadás, 1933. január-december

1933-10-31 / 45 [1519]

ORSZÁGOS LEVÉLTÁR A vji jgá .LOia .. enxick án láttam. - K • ttkB * ­Aibst jelent meg József főherceg w A világháború,amily ennek ón láttam" cimü müvéiiek VI.és VII. kötete,melyből néhány érdekes szemelvényt az alábbiakban közlünkj '1918,március 4.A 69-esekhez egy lovas-százados,Boroevicnek adjután­sa,mint zászlóaljparancsnok lett beosztva,azaz parancsot kaptam.hogy ilyen minőségben osszam be őt az ezredhez.Ez szárnysegédemet SaJ ezredest felkereste ós közölte velo / kötelessógszerüleg/,hogy a 69. exrednek legénysége nagyon szocialista érzelaü és háborog,elégedetlen,nagyon zugolódik,a hangulat rossz és aggodalomra ad okot.megnevezte egyik szazadat,amelynél ezt tapasztalták. Nem szóltam senkinek semmit,midőn ezt jelentették nekem,hanem sétapálcát vettem kezembe,s olyan órában,midőn tud tam, hogy a tisztek ótkeznek,s a legénység egyedül van,- ezen zászlóalj tartalékban itt Vittorióban van - egyedül a le­génységi szállásokba mentem ós szokásom szerint a rendes jelentések meghallga­tása után fesztelen beszélgetésbe elegyedtem embereimmel.kérdezősködtem baja­ik, kivánságaik ós ügyes-bajos dolgaik> egészségük ós családjaik után.A merev fegyelmen keresztül mégis megtaláltam az utat sziveikhez és ekkor sokminden ké­ressél jöttek,mind meginaokolt kívánságok^amelyeket meg lehet hallgatni ós meg lehet valósi tani. Iü öntő tték szivük keservét.Az öreg özvegy-anya, vagy a feleség ..' ' ós nyolc gyermek éhezik és a jegyző a jogosult segélyt nem adja ki,­3 Ö* hónapja a harc téren, háromszor sebesült,s meg a Hároly-csapatkeresztet sem kapta meg,hát még hol van a vitézségi érmek egvike??? - 26/hónapja a tűzvonal­ban, egy napi szaocdéájstln sem volt még,mert 25 hónappal ezelőtt egyszer lerésze­gedett..-Ma fiam igéra meg nekem szentül,hogy magyar hőshöz ölyvem illő dol­got többé nem fogsz tenni,többé nem iszod le magad!- jé,leszek és vitéz!Akkor sem akartam magamat leinni,de nagyon rosszul voltam.Azóta mindig hűséges vol­tam, tisztességesen viseltem magamat ós mindig igy is lesz ez!- jól van fiam, el akarom hinni és igy holnap szabadságra fogsz menni ! - A vér a fejébe szö­kött ós akadozó lélekzettel tórdreesett,kezet akart csókolni és igy köszönte meg,én elhárítottam: kelj föl fiam, elhiszem,ami t mondasz!] bst a legkényesebb kérdéshez!megkérdeztem őket,hogy oly csekély ellátással kibír ják-erAbgmondom nekik,hogy hiszen mindnyájan éhezünk^ minthogy oz anyaországban alig lehet már valamit, találni, ha azonban e hó végéig kitartunk ezzel a kevéssel es meg tudunk vele elégedni,a i:kor már jelentős javulás várható ós aratásig nem lesz többé ilyen nehéz helyzetünk,mert Ukrajnában van elég élelem,amit meg fogunk kapni, kost ki kell tartanunk,bármilyen szenvedések jtrán is .ivbst,hogy a háború a vé­ge felé közeledik,csak nem fogunk az ellenségnek előnyt nyujtani ? főképp^mi ma­gyarok, ti, hős barátaim,szetetett vitézeim.Keleten letesziK eddigi ellenségeink a fegyvert és pár hónap múlva,remélem,itt is vége lesz.fehát még ezt a cár hó­napot - fiaim - ós akkor még soha nem látott : nagyságú feladatunkat befejeztük ós mi::c énünket, hazánkat,szüleinket,féleséget,gyermekeket,a legna­gyobb szerencsétlenségtől megóvjuk.De ha most engedünk.akkor összetapossak ha­zánkat, elpusz ti tják mindenünket! Tehát föl a főt,fiacskáim ós legyünk továbbra is,amik eddig voltunk,hősök ós dicső hozafiak. Egyhangúlag azt felelték: A szenvedések valamivel többjét már csak el fogjuk viselni és_ ná­lunk nem lesz baj! i,i utolsó leheletünkig ki fogunk tartani. I Igen - felelek én .- ezt tudtam és nem fogok bennetek csalatkozni, azt is tudom,hogy nálatok baj nem lesz,hiszen megingathatatlanul hiszek benne­tek.Isten áldjon meg benneteket! A közben idehívott századparancsnok most jött futva be a nagy szo­baba£ékében magántanár,tartalékos tiszt,ki rám első pillantásra igen gyenge benyomást tett.Félszegen jelentkezett ós igen bőbeszédűen kezdte mesélni a le­génység jelenlétében,hogy mennyire elégedetlenek az emberek,mennyire zúgolódnak, micsoda hasznavehetetlen,hülye emberei vannak,emberei nem hisznek neki.ha vala­mit mond ... En röviden elvágom beszédének áradatát: Nem kérdeztem öntlCsak arra fel el jen, amit kérdezek! - Előléptettem az embereket, a kik kitüntetésre igényt tarthatnak_ es nem kaptak eddig semmit s azt, akinek szabadságot igértem.A tiszt által neveiket felírattam ós megparancsoltam neki: Még ma megjelenti az ezred­parancsnoknak, hogy ezeknek az ügye c zónnal kivizsgálandó és a'kitüntetési javas­latok betérj esztendők az ón parancsomra.Ezek,akik vi tézül, hősiesen küzdettek és 12 hónapja egyhuzamban a tüzvonaloan vannak,azok,akik kétszer, vagy többször megsebesültek.A" .Aroly- kererztek rendelet szerint kiosztandók,s végül ez a legény még ma 14 napi szabadságra megy,utazási napok ráadandók,A történtekről szolgalati uton jelentós terjesztendő lel. Viharos élj önzéstől ki sérve, elhagytam " a forrongó" századot, azon tudattal lelkemben,hogy itt semmi komoly baj nincs,mindent még lehet orvosolni csredi."' azzal.hoo-y ezt a nem idevaló tisztet azonnal áthelvazik.* -)h.Ő

Next

/
Thumbnails
Contents