Hetikiadás, 1933. január-december

1933-09-05 / 37 [1519]

Á ház oroszon csicsergő fecsko ós o kémény borzas hogyón szomorkodó gólya reggolonkónt már hasztalan szeretne megfür^cni a nap porzsoló melegében, mert szurkos dér szitálta bo a háztetőt, á csicserges ós a kel opciós hangulata, megváltozott. d. gondtalan őröm ós méltóságos nyugalom tanyáját feldűlte készi

; lőaós és bizonytalanság nyugtalanító őrzése. Gsz van* í. naptár érzéketlen betűje ugyan még ránk akarja erőszakolni a nyarat, de a lelkünk mélyén mar megmozdult valami és észrevétlenül bucsu.. . zunk, ha nem is gondolunk rá. Mert mit érzünk, ha látjuk az ágról himbáló Izva lehulló falevelet, mi az a meghatározhatatlan szorongás, ami körülmarkolja a sz vünket, amikor a lábunk alatt megzizzen a sárga avar? Ösz von. Vigo r.z élet megújulásának és szomorúan mered elénk az ősz bánatos horvadásCf hogy helyet csináljon a dermedt és megborzangatt-.tó télnek, ik lassú elmúlás halkuló temetőjében hiába hivalkodik néha-néha bágyadt napsugár, - nem tudja visszalopni belénk az élet harsogó örömét, mert megfojtja a hideg szél, Osz van. A fecske és a gólya bizonytalanba való készülődése ott remeg a mi lel künkben / is • Valahogyan ugy érezzük, hogy szenvedésünk utján már elérkeztünk a simább részre, nem kell annyira félnünk, hogy meg-megroggyanó tériünket megsebzi a k-lvárias-kő, mégsem tudunk megnyugodni. Láth tatlan kéz lebeg felettünk és r napkeltét kutató szemünk nem t- Iáij• meg •. perzselő ne.pot. ösz van. A nyar forrósdgdban és az életet sarj:ázó sz: pora ságiban nem kiabált annyira a fülünkbe a közöttünk kaszáló szenvedés ós kenyeret kolduió sirás j-jongdsa. Eddig megtolt a lelkünk a fecske csapongó .. . szapora szavával es - gólya dobverő kelő pólósévá; de mi lesz ezután

? hr. üres lesz az eresz alja ős mogvastagitje a hó s kéményünk hegyén szomorkodó fészek borzas hajat? Akkor minden az elmúlásra és a halaira emlékeztet. Ösz van. Ilyenkor látjuk, hogy mennyire egyedül vagyunk. d. természet nagy-nagy szomorúságából megszökik az elet a melegebb tájra es csak mi maradunk itt tovibbra is, hogy isteni hittel, töretlen akarattal es a boldogabb jövő reményével húzzuk az igát és ápitsük a hó alatt a tavasz virágos kertjét. Minekünk mamdnunk kell az idő végezetóig, mert időrendéi tettünk és nem szabad észrevennünk a naptár ami tó forgandósága t. Mi csrk járjuk a magyarosom rögös utji.it, dc nom szabad ell -gyúlnunk a fecske ós gólya uj hazát koresc nyugtalanságán. Búcsúzzunk- el a vándorló ma .ártól és küldjük el vele a kishitűség és öszszeropp- nás multunkat megszégyeniteni akaró koloncát. Szabaduljunk meg a ránk erőszakolt moghunyászkoda-stél és keressük az olmulásban^is ; feltámadást. Mert nekünk nem szabad megismernünk-a magyar őszt. — — — — » , -\ar-lun.---vei sorsközösség. « lengyelek most ünneplik BáÜiori Istvánnak egyik legnagyobb királyuknak és volt erdélyi fejedelemnek 400. szülét és nspj .t. Erre az alkalomra a hercegprímás ós a földmivclési miniszter vezetésével népes magyar küldöttség utazatt ki Az egész világ szeme előtt pecsételték meg azt a barátságot, amely majdnem 1000 esztendeje ól a lelkünkben es olyan mély gyökeret eresztett, hogy számottevő tényező volt ,mindi@» Mdr Magy "ajof királyunk ideiében a 14. szazadban kezdődött a legszorosabb ós legboldogabb illami kapcsolat a két ország között, aminek csak természetes következménye lett a Jagellók magyar-lengyel királysága. Ezer óv alatt sohasem alít szemben harcai a kezében ez a két nemzet, melynek származási különbé ságit teljesen eltüntette a közös jellem. Egy-ránt vitézi verekedő és uri nép mind kettő» Ha bajba jutott az egyik, megsegítette a másik és ez a vérrel kötött .bar^Mg ol; an szilárd lett, Kogy Iqgendakat szőttek róla. Igy történt 1575nr , V fr ™SMÍt a 1 engyel' király és a svédek az oroszokkal együtt szabad ftlSÍPSn*^-? ^szagot, á lengyelek nagy szorultságukban meghívták a SÍK? f^horit^Er.ely fiatal fejedelmot, akilía országában csodálatos ÜP-VOStoSk .«iT ^

ü

^

G

V

erű

^

eU hűl 2 csi élivel, Eol pedig a világholitó rél = . J ™ J u - Uj h

s

z-J-b&n sem csalódtak benno és amikor meghalt,azt Írták ;?;L

V

^ soha ne született volna, vagy ha született, bár örökké élne. Ez 5 rövid mondat bizonyítja halhatatlan érdemeit. .

laf+ « , J«*tón szomorú évszázadok következtek. « szabadságharcokban egy zászló oioltP ?Í7 ^?ld

Gy

£

r lcn

vH ;

GI

> * szerencse most lengyel testvéreinket szála JLU* M!?* s

^iteniakaro kezet megköti ugy..n a viliágpoliti ka ezernyi lünk!' wztosra vesszük, hogy a kcllo pillanatban megint csrk egynusra talá- - - - ni\