Hetikiadás, 1933. január-december

1933-08-22 / 35 [1519]

Balog Estvány viskóját a csauszok házától csak keskeny palánk választotta el. A holdfényes éjszakákon ezen a palánkon át esküdözött Estvány a szépséges Fatimának, Achmed aga húgának, hogy mennyire szereti, Valóban szerette a kis boszporuszparti, feketeszemű török lányt, annál is inkább, mert az ő utján mindig megtudta, milyen komiszságon törik a fejüket a pogány kontyosok. Igy értesült - óriási ijedtséggel - hogy Nagyfalu tanítójának leánya szemet szúrt Alinak, a scklyósi bégnek. Ali nem sokat teketóriázott.hanemfelrendelte ,hogy azonnal szolgáltassák ki neki a bájos Erzsikét,mert különben a Told színével teszi egyenlővé Nagyfalut. Estvány valóságos testőrséget vont a tanitó háza köré és hiúzszemmel őriztette az áldozatra szánt leányzót. Achmed aga mindenfélét megpróbált,hogy áldozatát hatalmába keritse,de minden kísérlete kudarcot vallott. Nem maradt más hátra,mint dolgavégezetlenül elmenni a béghez, jelentést tenni. AJLÍ bég kegyetlen szerae vésztjóslóan villámlott az előtte porig alázkodó aga fele, - Hitvány eb! - orditotta - Karóba huzatlak az ostobaságodérti Megmondtam, ide ne merj jönni a gyaur leány nélkül!...Hol a lány?! - Allah nagy és az ő dicsősége sugárzik arcodon, óh fényességes bég! - hebegett Aohmed kenetteljesen - Van a szomszédságomban egy hitetlen kutya...Ez már száasrsor tört borsot az orrom alá... - A sejtán bújjék a nyelvedbe!...Mit locsogsz annyit? - vágott közbe a bég Azt kérdeztem, hol a lány? - Otthon! - felelte Aohmed ostobán. - Te is mindjárt hazatakarodol a dzsehennába!...Utoljára mondom, holnapra ~ itt legyen a gyaur mollah leánya! Megértetted? Ha nem lesz itt, olyan ötvenet veretek a talpadra, hogy az eget is a paradicsomi hurik zenéjének véled!... A szerencsétlen Achmed kékült, sárgult a félelemtől. Még egyszer megkísérelte,hogy felvilágosítsa a béget kívánságának lehetetlenségéről.Meg akarta vele értetni,hogy Balog Estvánnyal még maga a sejtán sem bir.ha egyszer védelmére kol valakinek.KServeset sóhajtott és alig hallhatóan motyogta: - De ott van az a hitetlen domusz,akit a gyaurok Balog Estványnak hívnak... - Azt is ide hozod! Megemlegetitek valamennyien,ha szembeszálltok az én akaratommal! ...A mollah lánya nélkül a szemem elé ne merjetek jönni!...Takarodj!... Achmed aga hazafelé menet nagyon törte a fejét,mitévő legyen,Elhatározta,hogj, elsősorban Estványt teszi ártalmatlanná,aztán már könnyű dolga lesz.Hazaérve, maga" mellé vette a három #£"auszt és megkereste rettegett ellenségét. Szótlanul körülvették és terelni kezdték Soklyós felé. Estvány látta,hogy a túlerővel nem tud megküzdeni,inkább megpróbálta ésszel. Szerette volna megtudni,mire készülnek vele, - Hová lesz az ut, cimborák? - kérdezte. - Csak ide a szomszédba, a béghez. - Ugy? És mit akar tőlem a bég? - Gyönyörködni akar a piszkos ábrázatodban! - acsarkodott az aga. - Sok öröme nem lesz benne! - Neked se az övében! - röhögött Achmed diadalittasan. Estvány nem felelt.Ugy tett,mintha beletörődött volna a változhatatlanba. A frftauszok olyan szorosan fogták körül félelmetes ellenfelüket,hogy ez alig tudott tőlük mozogni.A lustaságtól elhizott csauszok már csak ugy lihegtek a nagy melegben. Lassanként tágult a szoros gyürü.Ezt a pillanatot várta Estvány.Hirtelen elvágódott az ut porában és élettelenül maradt fekve. Az aga tanácstalanul nézte a mozdulatlan legényt.Először azt hitte,hogy meghalt, de aztán látva,hogy szabályosan emelkedik a melle, megvakarta a füle tövét. - Hát most mit csináljunk vele? A három csausz ostobán meredt maga elé.Nem sokat törődtek Estvánnyal, de hálát adtak volna Allahnak,ha gyűlölt ellenségük most elpusztulna.legalább nyugodt életük lenne ezentúl. - Fogjátok meg és vigyétek! - rendelkezett Achmed aga. A csauszok nagyokat szuszogva,felemelték az élettelennek látszó testet. Keserveseket nyögve elindultak vele, de néhány lépés után letették. - A dzsinnek vigyék el, de nehéz! - sóhajtották. Ees+.u-tíi-iv 1 a Mon.rtVÁYit: Tnfipmn zAul t. - -.^