Hetikiadás, 1933. január-december

1933-01-22 / 4 [1519]

ÍS2 2Ú ember; irEa" Igma'ndy Géza. ... •- Kedves Sándor, bátyám, én azt hiszem, nen ússzuk meg ezt a gyil- • kosságot háború nélkül. Én meg katona voltom s igy azonnal be kell vonulnom. Marissal már megegyeztünk. Farkas István gyengéd szerelemmel simogatta végig szemével u pironkodó leányt, mig az öreg biró kissé meghatódva bólintott. ' - Ha az Isten is ugy akarja, nekem nincs ellene szavam. Beszéltem a plébános úrral is. Ha kell, meg lesz a dispenzáció. Nem folytathatta, mert a kis biró bizonytalan szilül dobján megperdült az ütő: ''Közhírré tétetik, hogy minden katonaviselt ember, aki még nem töltötte be 42-ik évét^ 48 éra alatt jelentkezzék csapattesténél." * No itt van.... nzek után menj at fiam r. plébániára és inűézd el az esküvőtöket. Farkap István szerelmesen magához ölelte e sÍrdogáló Msíist és máris elsietett. Szercnc-sévol járt, mert két óra múlva már ott álltak az oltár előtt és bizony az egész templom vis' zhangzott a szipogástól, olyan szivbemarkolóan beszélt a behavazott fejű plébános ur. Az esti vonattal ezután elutazott a. falu eleje. Csupa keménykötésű, bronzbőrü, neházmozgáöu fölemives, aki vidám noteszéval várta a bizonytalan jövőt. Farkas Istvánná, a szépséges Kerekes Marié is ott itatta ez egere ket a többi sírdogáló asszony és gyereknap között. Csigalábon' járt az idő, legalább is Marif asszony alig várta a kacsoslábu kisbíró érkezesét ügy déli harangszót^ jt, araikor szétbicegett a postával. "Es nem is várt hiába, 'mert Farkas István szakaszvezető szorgalmasan írogatta a rózsaszínű lapokat. Akkor már yalahoi a Szeret partján viaskodtak az orosz cár mérhetetlen számú"hadaival. Lassan lehullott a falcvél és dér' szállta meg hajnalban a földet, fíe még nem volt szó i háború befejezéséről. Egyszer azután" a kisbíró is elbicegett a házuk előír, c anélkül, hogy bekopogtatott volna;. Gyötrelmes éjszakák, könnyes nappalok szakadtak rá. Az öreg "biró ós a jó plébános ui. alig-tudott lelket verni" belé. Halottak napja után végre megérkezett Szűcs Gergely. Bepólyázott karra.1, merev lábbal ballagott el Maris. hc . - mcs Lelkes - kezdte akadozó' szóval és bizonytalan mozdulatokkal, -az Isten rám szabta azt a kötelességet,, hogy én monc.jam cl neked.... Lenyelte a többit, csak a fali óra keszeg ingája mérte az idő mu«lósót szapora Hintázással és Maris megüvegesédett szemmel bámult'a levegőbe. - Nyolc rohamot vertünk vissza szuronnyal azon a reggeli A kilencedikben is mellettem volt István, Hátba kapott bennünket.o muszka. Yerekedtünk dühödten, mert a virtus, csak virtus. Hát aztán egyszer csak elnyúlt mellettem az én egy jóákomájj. A melléből folydogált a vér, de még akkor is azt kiabálta, hogy rajtaaal Apcn a nagyezüst érme aktt szaladt bele a golyó a mellébe. En vettem át, mint tizedes a he lyét. Yissza kellett vonulnunk ...Szegény Pista komám bizony ott maradt a hóban. ' Maris asszony nem szólt egy árva szót sam, rjem sirt, nem ájuldozott, esak megnémult a. nyelve., Hosszú hónapok peregtek lő az idő óráján; de senki acm hallatta a szavát. Örökké sirt, de nem a'szeme

; hanem a lelke. Gyászolta azt a jó embert, akivel csak az lír oltára előtt kötötte össze az' életét, do még nem ismerte a csókja izét. Aztán vége lett a. háborúnak is. Hazajötte': a katonák. Ki épe n, ki no k pedig a keze, vagy a lába maradt ott a frontokon. 3zíllingóztak a hadifoglyok is. Maris egyre várta az emberét Ha magkattant a kiskapu kilincse,összeszorult a szive. Egyszer azután bekecse zott a kisbíró. Hivatalos irást hozott, amelyben tudatják Farkas Istvánnéval, hogy ezután irjr: oda a nc/vc elé az özvegy szót" is, Az öreg Kerekes Sándor már lemondott a. birói pilca viseléséről és várta z halált. De- mielőtt elbúcsúzott . volna ettől a szomorúvá vált magyar élettől, állandóan biztatta Marist, hogy gondoljon a jövőjére. - Édes leányom, itt van ez a Szűcs Gergőj.. derék becsületes ember. Benne van a korban is. Hiszen együtt serdült fel a mi Pistánkkal... A

; legiobb barátja volt. Van szép háza, földje és marhája. Csak asszonya nincs. Emlékezzél^csek valamikor senki sem tudta a faluban, melyirük'köti bc Kerekes Maris fejét? ... Én nr.r beszéltem vele. Abban állapodtunk meg, hogyha megenroded, eljön hozzánk és maga mondja cl o szándékát.