Hetikiadás, 1933. január-december

1933-08-07 / 33 [1519]

A SZALMASZÁL T^tS™ A Végzet hajtotta Szentirmaynét a megáradt Tiszára csónakázni, A viz szenynyes árja hullámokat verve hömpölygött, morajlott körülötte. Nem térődött semmivel, csak men! elóVa a megkezdett uron. Kis fia váltig könyörgött, fordullsuiak vissza, de ő csaX mosolygott a gyerek nagy félelmén. - Ha ennyire félsz, szivesen kiteszlek valahol a parton. - Anyuka nagyon könnyelműen játszik az életével, - figyelmeztette a fiu A Tisza nem ismer könyörületet!...Százával szedi áldozatait!... - Segitség!!... - Anyuka, ^hallotta?...Valaki segítségért kiáltott! A hang irányába fordultak. Nem messze tőlük egy férfi küzdött a piszkos árral. Szentirmayné, mint "bátor, elszánt asszony, egy pillanatig sem habozott, ugy, ahogy volt, ruhástól bevetette magát a habokba és egyenesen a fuldokló felé úszott.Amikor elérte, nagy csalódás várt rá. Az eltorzult arc kajánul mosolygóvá változott és a kinyíljtott kar gyakorlott tempóban kezdte szelni a vizet. - De hiszen maga tud úszniI - méltatlankodott Szentirmayné. - Ezt előbb kellett volna észrevennieI - Miért kiáltott hát segitségért? - Csak tréfáltam. - Szégyelje magát a tréfájáért!...Vigyázzon, az élet majd fisszafizeti azt az ostoba tréfát!... - De csak annak, aki hagyja magát... - osufolódott a tréfácsináló. Szentirmayné türelme fogytán volt. Ingerülten kiáltott az uszó után: - Meglátja, ezért a komiszságért még kamatosán fog fizetni!..;Jön még a kutyára dér!,..Fog még majd magának egy szalmaszálon múlni az elete!..., - Ne átkozódjék! Régi Igazság, hogy kutyaugatás nem hallatszik az égbe! Erre a szemtelenségre Szentirmayné csóválni kezdte a fejét, - Az átkozódás soha sem volt a kenyerem! - Hát mi volt ez, ha szabad érdeklődnöm? - Ösztönszerű jövőbelátás. - A próféták kora már elmúlt! - Bár rossz próféta lennék...a maga sorsát illetőleg! - Olyan biztos, ^MffvVllta fogok fulladni? - Semmi sem biztos? nogy'az Isten nem hagyja megtorlatlanul az ilyen tettet - Már megint átkozódik? - Ha ezt annak veszi, akkor igen, - Olyan rosszul esett a-fürdés? Mit keres a Tiszán, ha fél a viztól? - Ha féltem volna, akkor most nem nevethetne rajtam! Az úszót messzire sodorta a viz, a választ Szentirmayné már nem hallotta. - Mit szólsz ehhez a szemtelenséghez? - fordult az eddig csendesen hallgagyerek felé. - Megmondom a tanár urnák. - Hát ismered? - Nyolcadikos. - Ne szólj te senkinek semmit! Eljön még majd az ő órája is, de akkor mi fogunk nevetni! - Olyan biztos benne? - Halálosan! - Lehet, de ahogy én ismerem anyukát, akkor majd nem tud nevetni!... - Csak azt láttátok volna, mennyire dühbe gurult, amikor észrevette, hogy becsaptam. Mérgében prófétai jóslatokba bocsátkozott. - És hogy ment haza a vizes ruhájában? - Nem tudom. Lehet,hogy a fiával hozatott másikat...De nem ez a fontos... Láttátok volna a megrémült arcokat!...Pokoli élvezet volt!...Nézzétek meg, milyen élethűen tudom utánozni a vizbefulót. - Vigyázz, egyszer majd emberedre akadsz! - Ne féltsetek engem!... , Szentirmayné ebben az időben a mitsem sejtő diakok közelében sétálgatott a fiával. Már jó ideje figyeltek egy kis verebet, A gyenge madár egy hosszú szalmaszállal virgödott, melyet fészekrakás céljából szeretett volna magával vinni A /.A