Hetikiadás, 1933. január-december

1933-06-06 / 24 [1519]

/:Mirza folyt.:/ - Feküdjél hr.srr Jr.ní és ugy más szál ide - rimánkodtam kis. barátomnak, aki azonnal engedelmeskedett. félve ugyrn,de kczclodctt. Megfogta Mirza farkát és óvatosan húzott bennünket ma gr felé. Nem tu?om már, ncddi£ tarthatott ez a milvclc c, mert a.rra ébredtem fel, hogy fckszír? bebugyolálva. *z ágyonben és életem megmentője.' ott losi minden mozdulr. tomnt. Nyöszörgött, szűkült és futott ki v. konyhába édes' nyámhoz. . Akkor hallottam csak, hogy ni történt tuti jdonképen. A vízből való kimentés után elájultam. Jani kétségbeesve fel rkart emelni, de nem birt vinni Megint csak Mirzr. segitett. Ctthc gyoít bennünket és f rfetegként rohant haza. Edesapámék épen azon trnakodtak, "hogy ologbénk jönnek. Mirzr csuromvizes, jeges szőre és futkosó izgatottsága azonnal tájékoztatta őkM . Kocsin jöttek értünkés ugy vittek haza. Olyan vasgyúró voltam; hogy mag s3ir kottyant ez a h' leset. Hanem a t

Csúszkálásról véfkónen lemondtunk. Ha ugy ugriiásképen megindultam Pipás felé, Mirza morgott ős félreértések elkerülése végett erélyesen negf ogta. a. ír. drágomat. A hentesünktől hallottam, hogy a 11 nagy eact" után sírdogáló édesanyám megpirongatta Mirzát. - Hát igy lehet megbizni benned Mirza? Ott vagy mellette és mégis megtörténhetett ez a szerencsétlenség? Hát miért vigyázol -kkor rá? ... Valahogyan igy mondhat ír. szegény jó i nyám kétségbeesés ében, mert akkor még eszméletlenül feküdten. Sándor leg:lább'ugy i cséltc,hogv szegény Mirza majdnem elsülyedt szégyenletében és /lelke rajta , nem én találtam ki/ - megfátyolosodott öreg szeme... Hét lehet, hogy ennek volt a. következménye a következő eset is. Jenival nyáron kint jártunk a határban. Csak ugy minden különösebb cél nélkül bolyongtunk. A szomszédos uraság gulyába ott legelészett a Vékonyér mellett és olyan zenebonát csapott a tehenek "nyakára alasztott hyolc-tiz hangú csengő, hoay közelebb merészkedtünk. Azt már elfeléjtittuk,hogy Albert gulyás félig" néma és süket is szegény, mint a föld. De azért nagy tisztelettel fogadott Nem értettük,hogy mit mond,de nevetni nem mertünk, meri ol" an tisztességes'ábrázata volt. Az öreget bosszanthatta, hogy nem feletem-neki, pedig kézzel-lábbal magyarázott. Egyszerre csak rátette kezét a vállárára. Halálra rémültem, Mirzának bizonyára eszébe jutottak édesanyám dorgáló szavai,mert a következe pillára-1

" ban nekiesett Albertnek és ugy elkapta a kezét, hogy i fogai között menten kiserkedt a vére. - Ereszted el Mirza! - sikoltottam. De rár késő volt. Az öreg gulyás elfehéredett^és végigvágódott a-füvön. - Miért haraptad meg? Hiszen Albert bácri jó ember, nem akart engem bántani - tördeltem, a kezemet, mire Mirza odalénett hozzá és nyalogatni kezdte a kezéről a vért. Én is észbe kaptam. - Eredj csak Jani az érhez és hozz a kalapodban vizet - szóltam, magam meg letérdeltem melléje és élesztgetni kezdtem. ! irza az öreg-arcát nyalogatta sebesen és amire Jani megjött a vízzel, már kinyitotta szemét. Megitattuk, a trikóm alját pedig lehasítottuk kereken és bekötő ttil csuklóját. Meggyógyult és ugy ősz felé a legjobb barátunk lett. Megtanultuk a ,?

ry elvét

1

', elfáradtuk remekbe faragott furulyáját is./Maga csinálta az öreg a lésével, de olyan hamisan szólt,hogy rossz volt hallgatni,"ami természetes is,mert cs k ugy találomra fúrta ki rajta a lyukakat,/ Mirza is megbarátkozott vele. Annyi ide multával is emlékszem, hogy mennyi gyöngédséggel ós szerétettel sürgőtt-forgott az öreg gulyás körül és azt is észrevettem nem egyszer, hogy meg-megnyalogetta a csuklóján a forradások helyét.. . - Az öreg Albert régen meghalt. Jani mellettem vérzett el a Montello lábánál. ... , ... A| öreg Mirza jóságos, okos szeme sem'-vigyáz már senkire sem. amikor második télre vittek be a barátok gimnáziumába, még oda tudott botorkálni keszeg derekával a kocsi mellé. Akkor még Eiegnyalta a kezemet."De amikor karácsonyra hazamentem, már csak a kertünkben mutatja mag édesanyám, hog- hol nyugszik életem megmentője... - 4 • — •