Hetikiadás, 1932. január-december

1932-03-22 / 12 [1518]

Irtai í Igmánc

iy, Géza. "Tekintetes asszonyom - pironkodott a,szolgáló - a Grósz azt üzeni,, hogy egy borsszemet sem ad, amíg* a kétszáztizenhét forint huszonöt krajcár adósságot ki nem fizetjük. t i Zombory Imrénó tekintetes asszonynak összeráncolódott a homloka ós pirosság öntötte el szép halvány arcát. % -Jó. Menj dtlgodra.^ t Lopva a vendégére nézett, k sztmszódos fökdbirtokos messzeföldön hiree síápségü és még híresebb elesnyelyü feleségének gúnyos mosolygás huncutkodott szőllozsirral ápolt,szája szögletében, de mintha nem hallotta velna a tapintatlan szolgáló nyilt beszédét, folytatta előbbi mondókáját. -Tudod, Lilesikém, olyan utálatosak a iórfiak. Lucikám, maradj nyugodtan,többet nem hozlak el. Ugy,üli szépen. Pergett a nyelve,csillogott a szeme, amint kisleányát leckéztette. Zomborynénak pedig zugéjt a feje. Nagy szégyenében nem figyelt az áradozó* boszédre,«sak nézte lenyes cipőjének keskeny orrát. « -Tudod iilcsikem - kelepelte tovább Csepyné - olyan utálatosak a férfiak.A megyebálon - tud*d, most húshagyó kedden - igen jól mulattam. Egy#dragonyos kapitány settenkedett körülöttem. Gyönyörű rugalmas alakja veit. a ma a Kara alól csak ugy perzselt a két nagy fekete szeme. Nem tágított mellőlem.. Kénytelen voltat vele tancelni. Es tudod, akkor vettem ér ízre* hogy magyar és pedig - na ne ijedj meg drágám - idevaló, erre a vidékre, addig egy szót sem szólt, de amikor azt monc tam neki,hogy csak magyar ember tud igy csárdást táncolni,ugy megszorította a derekamat, hegy majdnem felsikoltottam. Nem akartam magamat elárulni»de megismertem,. Bent játszott a cigány, ropták a táncot, hogy meg a folvosóablakok is mozogtak .'A lámpasjjk alig pislogtak,felhomályban voltunk.Nagyin melegem volt. Legyeztem magamat,de a kapitányom kivette a kezemből ás egészen ráeihajolva suttogta: "Szépasszony, egészen megboltndi tett. kondja meg, hol találkozna tunk? Nagyot lélegzete'majd halkabban folytatta. -Tudod drágám, en azonnal megismertembe hallgattam.Alig bírt magával. - egragadta a kezemet ,ereztem erős markának remegő sztrjtasát,szinte tüz csapott ki a szeméből és - Luoikám? - nézd csak meg, mit"csin*l Mimi az ebédlőben? ... h hét esztendős kis Luci szökdécselve futott ki a szobából,a szép Csepyne-pedig közelebb húzódott Zomboryréhoz. 4

,

u -Es, no igen* megcsókolta a vállamat. Tudod drágám, olyan jól esett ez a tiltott csok. i eg mosu is izgatott vagyok,ha rágondolok.Megölelteiig tudtam kibentakozni a kariából.De képzel* el a lovagon meglepetését,amikor hirtelen lekaptam az álarcomat. Megtántorodott. MegifceÉt. No találd ki, ki volt?! Csilingelve kacagott a hangja. -Szarka Elemér - válaszolt 7,omhoryné nyu^edtan és várta a hatást, mert szép barátnőjét sokszer emlegették ezzel a csinos«gavallórral kapcsolatban, ^sepynenek diadalmasan fel lobogott a szeme. i -Tévedsz drágám, I saját uram volt: Csepy Zoltán! Na, mit szólsz hozz/ iascdszfr is meghódítottam épen ugy,iinnt nyolc esztendőtel ezelőtt az álarccsbáloi 'ikkor gyertyaszentelőkor tartótták.Hát nem utálatosak a férfiak? Csak az asszony, I ló ás a kártya kell,nekik. * • » Zomboryné elfehéredett,amikor barátnéja valamicske hangsúllyal a kártyát említette • Hiszen épen ez ura- ha tártai a n kártya szenvedélye miatt töltött álmatlanul sek-sok éjszakát,a ferbliaszi>al mellett úszott el a kétezer holdas birtck.naromnegyed,resze,a jópajtásek váltóira kellett-lekötni még kora tavasszal a nyara buza termel est, a gyapjút ós % mustot, agyafúrt ravaszsággal kellett néháni 3zaz iorintot í elredugn.a ,hOgy ruhát vehessen a kis niminek.A zsidó már nem ad nitelre. l.are ideért,ismét pirosság öntötte el az arcát.Szegyenlette,hogy a szolgáló Csepyne előtt adta át Grósz üíenetét,melyről holnap: mar tud a fél vármegye. A 7 szomszéd szobából éles gy érmek sirás Oza várta fel. n szobalány ozsonnara terített es amíg kinffjart, Mind es Luci összeveszett az ezüstkartóban talált egyetlen szem kockacukron.Egymás haját tépték és közben nem vették eszre,hogy összetaposták a drága,édes kincset. ^ , -Gyerekek ne verekedjetek, itt a cukor! - esi tóttá Csepyné a hadakozó apróságokat,de torkan akadt a szó,amikor semmit Oem talált a tartóban. Zomborynóra nezett.aki szeretett volna elsülyedni.Csak állt,összeszorított ajakkal ós forgott vele a vilajs*. Aoln.köv./ ' ^ # 1