Hetikiadás, 1932. január-december

1932-03-15 / 11 [1518]

'Heti kiadás. ' *• * 11. Sz. aárcius 15. • 5,

oldal

# Mindenből egy ... Irta;. Sz.Torna Mária • • 1 * Elindultam bevásárolni a párorfflnal, Nehéz ügy. Az urára egy kissé türelmetlen természetű, idegeire megy a válogatás, keresgélés, alkudozást meg egyenesen utálja. Az üzletben semmi sem érdekli, engem pedig, tekintettel arra, ho< y korlátlan engedélyem van tőle a "nézgeló'désre" minden erdekei es alaposan •:. használom az ebbeli engedélyt... Ilyenformán, mi tagadac, néha nem nagyon kellemes purparlé keletkezik köztünk. De Mába, én semmi körülmények kőzött sem zavartatom magam. Kedvemre jövök-megyek és alkudozom hősiesen, rendületlenül. Néha rávetek végtelenül szenvedő páromra egy türelemre intő pillantást, de mindenkor merő Ezúttal nem nagyon sikerült a bevásárlás. Határozottan balszerencse üldözött bennünket. Pedig egy elsőrangú hatalmas áruházban voltunk* Első végzetes utunk a szőnyegosztály', -J vezetett. Egy jó eres strapaszönyegre lett volna^szükségünk. Mikor előadtam kívánságomat, a segéd nr jelentőségteljesen rámnézett es csak ennyit mondott lakonikus rövidséggel; - Kápé? - Természeteser.! - zúdult fel a náram - Nem it ABC! - Vidámabb arcot vágjon kedvesem! Még utóbb kétségbevonják, hogy meg van a . ápe! - súgtam neki csöndes kuncogassa . Közben a segéd ur* mondhatnám néni melankóliával, elénk pöndöritett 9Qf lehetetlen mintájú, oeszinü szőnyeget* - Jaj? - moncom én, nem kis megdöbbenéssel. Az uram pedig válasz helyett felszisszent. - Mi az kérem!? szólt ránk a szőnyege sjember indignálódva, mintha nem is segéd volna, hanem tanár valamelyik gimnáziumbal . £ kissé szokatlan hang hallatára az uram azonnal ott akarta hagyni az áruházat, de én türelemre intettem. A segéd határozottan imponálni kezdett nekem a bátorságával, . *. - Mutasson másikat! - .1 í.rt másikat? - csodálkozott a segéd ur. - Mert nem tetszik se a szine,sem a mintája! - Micsoda beszéd!? Ez egy divatos minta, a szin ellen sem lehet semmi kifogás, az anyag pedig priraa, primisszima! - Le a mintája förtelmes! - vágtam vissza én is, nem kevésbbé harci* látszik, hogy nem értenek a szőnyegekhez! A furcsa hangú megjegyzésre az uram indulatosan ki akart robbani. Hogy mentsem a helyzetet, vitatkozásba bocsáitkoztam a segéddel, közben be~ . Mutasson masíJcat. - szolt közbe most az uram is, ellentmondást nem turc hangon. f ~* « ...— 1GSS6K elhinni, hogy ez... - Ugyan!,., - legyint az uram harapósan •.Pedig elhiheti uraságed, - vágja vissza a segéd élese* • hogy én/nin hites törvényszéki szonyegszakerto ertek hozza!.ft. Ha en mondom, hogy ez a szőnyeg... • ... - Hát jé?... -'szólt közbe az uram. - Elhiszem, hoFy Ön kiváló pokrocszakerto... Ven vitatkogo* t*|ább. Annyit azonb* bátor vagyok*illő alázattal kijelenteni, hogy ez a szonytg nekem még infye# sem kell!... Most pedig mutasson macikat!... 9

" • - Nagyon •ajnálora, de ebben a minőségben nem szolgálhatok másikkal. - Ja vagy ugy! - felelte a pár«n maró gúnnyal. Elmosolyodtam. Az' uramhoz fordulva, tzelid csipkelődésééi csak annyit - Na, most válassz, kis komám, ha tudsz! ^\ - Már választottam!... Nem kell!