Hetikiadás, 1932. január-december

1932-12-20 / 51 [1518]

n JK e t i Hadas ' Oi

'sz.l932.dea.20. , .c. Oldal. CTERMEKTRAGÉIIÁK A ... .eredeti #táreáj a . Irta: 3z.Torna Mária. 1. A kis kif

utófiú. Amikor "beléptem a rőf ösüzlette, "már* nagyban folyt a vita. A kis kifutófiú állt szemlesütv a gazdája előtt és váltig tagadott valamit.kellette az édesanyja, aki szabályos időközökben lekent neki egy-egy pcforrt.A gyerek az ütéstől imbolyogva vágddctt hozzám, mig a segéd zavart idegességgel próbált kiszolgálni engem. Akaratlanul is fel kellett figyelnem. - - Vettél-e sajtot'aa fűszerestől, vagy sem? - kérdezte módfelett felizgultan az édesanya. - Nem! « felelte a fiu dacos határozottsággal. - Hazudsz!....,A fűszeres is rád vallcttl - csattant fel gazdája hangja. Újból ütésre emelkedett az anyai kéz, én pedig készségesen siettem segítségére az egyensúlyát vesztőni készülő gyereknek. - Nem vettem sajtot! - ismételte a gyerek konokul. - Tanúm van rá, hogy ütvén fillérért vettél sajtot és azt az utcán mog is etted! Hiába zuhogtak az ütések, a gyerek csak megmaradt állítása mellett. Mcst aztán az anyját akarta a'kereskedő meggyőzni, hogy a fiu lopott, az árut eladta, a pénzen pedig sajtot vett magának. Most már az anyán volt a hitetlenkedés sora. Lehetetlennek tartotta, hogy az ő fia lopott... A kereskedő, bár nem tudott biztosat, mégis erősen állította az igazát.. A cünös pedig csak állt és - hallgatott. Nagy,fekete szemében valami megnevezhetetlen riadt rémület ült. Kikor már vagy haetodszor sújtott le az anyai ököl, nem tudtam megállni, hogy közbe nem lépjek. Egyenesen a fiu elé mentem,, ütésektől kipiriilt arcát kezem közé fogtam s kényszeritettem, hogy a szemem közé nézzen. Részvéttel beszéltem lelkére: - Fiacskám, ne üttesd magad hl,át a! . .'. Légy őszinte! Nem te vagy az egyedüli gyerek, aki hibázott. Ha már letértél az egyenes utró-1, akkor minden tagadásod hiábavaló!.. .Az igazság úgyis ki fog derülni!.-. .Ha volt "bátorságod a rosszat elkövetni, ugy legyen bátorságod azt te is vallani! .. .íiost én kérem tőled, légy őszinte.... Sajnos, a veréstől, amit megérdemeltél, nem tudlak megkímélni-. ... Az minden körülmények között kijár ma neked! Le igérom, ha őszinte leszel, veled fogok szenvedni és a téged ért ütések az ón lelkemnek is éppen ugy fognak fájni, mint a te kis gyenge testednek... A gyerek egy percig megdöbbenve nézett rám-. Majd hirtelen átölelve a nyakamat, csendes megadással mondta: - Loptam! ..... Megdöbbentem erre a rettenetes szóra. _^ Le, hát...miért? - kérdeztem. Hagy, kerekrenyitott gyermekszeméből mérhetetlen fájdalom csillant ki. Látszott,hogy a sirás fojtogatja. Ssakgatottan tördelte: - Mert,.„mert...nagyon éhes voltam!... Kimondhatatlan részvét ülte meg a szivemet. Vigasztalni próbáltait: - Lehet, hogy most nagyot süllyedtél az édesanyád és a gazdád szemében, de bátoritson az a tudat, hogy én az őszinteségedért, mint valami kis hősre fogok egész nap rád gondolni!... : Engem is fojtogatni kezdett valami. Sarkon fordultam és ott hagytam az üzletet. A becsukott ajtó előtt valamilyen különös érzés megállásra kényszeritett. Megfordultam és benéztem a boltba. Az édesanya megdöbbenve', a kereskedő megzavarodva állt szemben egymással. A gyerek pedig háttal feléjük, félig kitárt karokkal, bámult az ajtóra, melyen át pár perccel előbb távoztam, - Szegény, éhségében megtévedt ki«s emberpalánta!... - sóhajtottam és letöröltem az arcomon végig pergő könnyeket... 2 Az első s zekuírda. Elemista kis fiam dalolva, jókedvűen szokott hazajönni az iskolából-. 0 mindig liztas a dolgában. Igaz, hogy ne'm is igen van oka a drukkra, aggodalomra.