Hetikiadás, 1932. január-december
1932-12-13 / 50 [1518]
v A leszerelés uj fejezete. A szinte világközponttá vált Genfben egy esztendő munkája fejeződött be olyan megegyezássel,arai, ha gyakorlati értékű cselekedetet még nem is jelent ,de . rapgeeromti azt az alapot,melyen a/tulajdonképpeni munka megindul* hat.Az az slap pedig Németország és volt világháborús szövetségesei,köztük Magyarország egyenjogúságának elismerése katonai téren is. Az 19o2-és v esztendő elején ült össze a genfi értekezlet^ hogy hosszú előkészítés u Un minden/katonailag jelentős állam képviselő jót összegyűjtve megvitassa azt a nagy kérdést,hogyan lehetne az ujabb világháború remevei fenyegető fegyverkezési versenynek gátat vetni és a hadseregek létszámát / olyan színvonalra leszállítani,hogy ne veszélyeztethessék valamelyik más ország biztonságát. Az értekezlet ünnepélyes megnyitása után hosszú hónapokig nem történt álényegesebb dolog.Sorban elmondottak-n.gy beszédeiket a fődelegátusok, alaki tottak egész sereg fő-és albizottságot, s ezzel, körülbelül ki is merült az egész tevékenység. A sajtó és a közvélemény érdeklődése is természetszerűleg ellanyhult ós szinte t elposványosodni látszott c z egész probléma. Németország energikus felütése adott ujabb lökést a dolgoknak.Amikor a német kormány ugyanis; azt látta ,hofey ilyen világhorderejü kérdésben még mindig másodrendű la. tel ómként akarják kezeim, visszavonta ki küldő t oei t,ha£a lássak a többiek, mire tudnak haladni Németország nélkül, üz ,erélyes fellépésnek meg lett a hatása. A német egyenjogúsági követelés ez érdeklődés központjába került,' s mind nagyobb teret nyert annak belátása, hogy ha ezt . z egyenjogúságát n m ismerik el, zátonyra kerül az egész leszerelési konferencia. ,A u.gyhat.lm. k képviselői először külön-külön kezdtek egymással bi7 zalmas tanácskozásokat, majd szélesebb mederben folyt egymás meggyőzéseimig végre lényegbe vágó határozat született. A határozatban kimondottak azt azalapelvet,hogy Németország és a, többi, szerződés alapján leszerelt állam számira Biztosítják az egyenjogúságot és,hogy .. leszerelési egyezménynek valamennyi államra ki kell mondania a fegyverkezések korlátozását. Az a határozat tehát vonatkozik Aagyarországra is és szintén elismeri a mi egyenjogúságunkat. Az egyenjogúsági igény nem jelenti azonban a fokozottabb fegyverkezést, sőt szoros összefüggésben van a leszereléssel. Németország ezzel a követelésével mindössze azt akarta' el érni, nogy az ő hadereje épp ugy aranyban legyen területével és lakosságának számával, mint,ahogy ez Fr.ncic.-és Olaszországban, illetve • . kisantant államokban van. Miként ezt előbb -apun, majd óchleicher is többször kiemelte , Németország nem kiván c-fegyierkez ési versenyben részt venni, azt azonban köve teli, hogyha öt leszerelt ék,akkor a Rajnán tul se fenyegessenek állandóan a szuronyok százezrei,mert ebben az esetben önvédelemből kénytelen lenne ő is növelni haderejét. Ezt az eszközt a birodalom csak végső esetben venné igen; be, egyébként készseggel elfogad minden olyan leszerelési tervezetet,mely egyxormán vonatkozik minden országra. januárban tehát. 1 genfi értekezletnek ,uj fejezete indul meg. Sokkal nehezebb fejezet,mint a z első volt, hiszen az elméleti ici ttgetíseken túlmenői eg most már valami kézzel fogna,tó dolgot vár a világ* Nonkrét cselekedetekre van, szükség, mert,ha olyan mértékben folyik tovább _ fegyverkezés,mint eddig, nehéz lesz elkerülni,hogy ^ismét ki ne robbanjon az érdekek összeütközése egy uj világháborúban. Jmiek előfeltétele pedig,hogy egyetértés Jöjjön létre, legalább is a leg öldöklőbb fegyvernemek kiküszöbölésére es a hadseregek létszámának olyan arányú leszállítására, hogy másokat ne veszélyeztethessen. Hogy pedig az ilyenfajta leszerelést igenis keresztül lehet vinni, ahhoz nem is kell messzire menni'példáért. Európának északi államai, Hollandia. Bvejo nem tartanak több embert fegyverben,mint amennyi a belső béke biztosítása céljából feltétlenül szükséges, .ezt a-példát kellene szemlélőire tartani és ha majd egyszer ilyen formát ölthet minden európai ( álleng belső berendezése,akkor lehet csak komoly remény az emberi jólét állandósulására*
