Hetikiadás, 1931. január-december

1931-03-24 / 12 [1517]

Ir^llJÜIr S ••• WŰ^H|ius 28. * Irta: Jlarcz

e.Il Mihály dr. egyetemi magántanár. . - .Borongós tavaszi napokban évente felhangzik a húsvéti Alléluja. wena ugy erezzuK, nogy nehezen íxlik a szomorú ember a lkára.különösen ekkor ha sürü gyászfátyol borul a szenvedő lelkekre. De még ekkor is diadalt, hirdető vigaszt mondó,örömről regélő a dallamos énekemért benne rejtőzik az •mber áhitozva áhitozott vágyakozásának teljesülése... Líert végül is merre tör az ember? A kultúra fejlődése olyan vonal jelzés,amely az anyagi,a mulandó világ keretében keres érvényesülést. Még akkor is így van,ha az ember önön magára értelmezi a tökéletesebb kiformálódást. Alíái mennyire is kitolom az életem határát, akkor is vissza csendül a mulandóság szomorú akkordja. Ez a^dallam pedig nem kedves nekem. t ^. .» ^a.. » Az élő ember az élet himnuszát akarná. Olyan-ütemes életdallamot, amelynek lüktető ereje seha nem szűnő- pezsdülésbe lendül .Rettegve gondol a föld zarándoka olyan életlobbanásra,amelyet kiolt-a - földi élet utolsó lehelete, íem akarunk a magaslatokból a lapályok felé szállni... A lejáró órától .rotteáink: a sirhant dübörgő zajában nem szeretnők hallani a mulandóság gyászénekét. A születésben fellobbanó életláng az írok. fénynek és melegnek szent igénylője. Ez annyira ősi és egyetemes meerezaüles,hogy éneikül sivár és-értéktelen a "siralomvölgye". De van-c . ennek a vágyakozásnak boldog teljesülése? A látszat ellene szól es gyermekmese.! áiomiátásának mutatja,mert a halál kapuia • mindryá.junk előtt tágranyilik. . A "mers imperátor" uralma alól ninés menekveé. síég az is hatalma alatt állott,akiben ugy hittek a tanitvények,hegy ő az,aki neg fOgja váltani Izraelt. Ot is megölték a farizeusokI"Azonfelül ma már harmadiapja,áegy ezek történtek",-siránkoznak tovább az Imnauszba menők,mert a Krisztus ; Íkövére vert pecsétek lezárták reményeiket is. Es ha ict vége velna az Evangélium Mester- történet ének, fákkor lehanyatló irány,t mutatna az "ember tragikus ' slete. A fellobbanó életmécses folytonosan közelednék a kialvás felé. Olyan szomorú sors volna ez,amelyben nem'a napkirályé volna az uralom. Ennek-a tragédiának, az emberiség örök nagypénteke lenne a .eghüségesebb szimbóluma.Az életéjszakák azonban reggelbe haiolndt.A húsvéti szent szertartás jelzi azt a gondolat'" c,amely a reménykedő embernek biztos vigasz ualása, A fe neved ti sztéléiére'megszentelt gyertya az éj sötétjének eloszlatására szakadatlanul világitsón. Lángját lássa meg a hajnalcsiiiag, az " ^Hajnalcsillag,amely soha le nem nyugszik. Az.-aki visszatérvén a p'kol tornáca3ól az emberi nemnek világosságára felragyogott." Ez a hajnalcsillag magához vonza az élet "tüzek" öntudatos 1 Lobbanásait,a föld zarándokaitól tartető es szenvedő emberlelkekeí, de nem ugy, ^yogjaiiaK. urvenuezzeneK iramar a ííiennyeK angyali seregei,ö.rvenuezzenek az Lateni^titkok es az ilyen nagy-királynak diadalára harsonjon meg az üdvösség áiért ez az Alleluja ének? Mert boli pganhirdeti a krisztuwsir tört^pecsetje, 9rök életre hívott és juttat az agi Teremtő, aegváltáB nélkül megszületésünk..." , ™ ™' ' 3aw

'

íra e