Hetikiadás, 1931. január-december
1931-03-17 / 11 [1517]
Heti kiadás, llsz. 1931. márc. 17. 4, oldal. /Lefényképeztek. Folytatás./ a távozás himes mezejére. Pedig megérdemelte volna a Mester ezt a Waterloot. - Barátságosan! - csattant fel újra az ő esodálatosan tömör stílusa, Most azonban nagy bajban voltam. Sehogy sem tudtam engedelmeskedni. Képtelen voltam mosolyogni, amikor a (•rája Mester olyan vasvilla szemekkel nézett rám. Szinte hallottam a fogait csikorogni, mintha hallottam volna ezeket a ki nem mondott szavakai is: - Na, mi lesz már, a teremtésit!... - Mert a szeme bizony ilyes valamit lövelt felém. - Barátságosabban!,.r - sürgetett. Minden kísérlet hasztalan, óh, én szegénj 7 , vergődő, szenvedő alany!... - Szájat elereszteni!... Na, most voltam aztán igazán bajban. Nem értettem a parancs értelmét, de éreztem, ha eleget teszek ennek a felszólításnak, hát menten kitör a gyalázat. Ajkam kezdett veszedelmesen lefelé görbülni s a szememből két kis vízcsepp akart mindenáron sétára indulni. Hála Istennek, erre már nem került sor, mert elkészült a felvétel. Hogy milyen lesz a kép, erre biz' még gondolni sim merek. De ha rossz lesz, magára vessen a Mester, én mosom kezemet!... Mig öltözködtem, iparkodtam ^obb hangulatra birni irányomban. Megígértem, ha jő a kép, hát csináltatok belőle. A Mester egykedvűen vette^ezt is tudomásul s - amint jött - köszönés nélkül távozott. Én legalább sem nem láttam, sem nem hallottam semmit, aminek köszönés formája lett volna. Hát nekem igy is jő!... Volt az0hban egy enyhítő pont is a Mester javára. Húsz lépésnyi távolságból dirigált és nem bizalmaskodott a fejemmel, mint ahogy a többi kollégája szokta. Ez annyira meglepett,hogy elfeledve pillanatnyi neha-z te lésemet, mindent megbocsátottam neki. Elárulhatok valamit. Már hazulról azzal a szándékkal indultam, hogy le fogom Írni a fotografálással járó impresszióimat. Csak annyiban tévedtem, hogy azt hittem', valami nagyon derűs, kedves dolgot fogok tudni megírni, de arra nem gondolhattam, hogy a Mester, az istenitett, agyondicsért Mester ilyen csapnivaló, fekete mumus lesz... A papagály. Furcsa madár a papagáj.y.Tarka-barka tollazata,görbe orra,az a,fur«sa_szokása,hogy féloldalt hajtja a fejét,amikor figyel valamire,az állatvilág komikusává tette és ugyanazt a szerepet tölti be a madárvilágban,mint a majom az emlősök között. Játékszere,mulat tatója felnőtteknek,gyermekeknek.A különös madár furcaságát az is növeli,hogy a természet azzal a sajátossággal ruházta íel.hogy kitűnően tudja utánozni az emberi hangot ós a tanulékonyabbja' egész mondatokat el tud sajátítanio Egy ilyen beszédes papagály volt segítségére a napokban a newyork detektiveknok egy sötét bűntény fel derítésében.Egy newyorki ember alapos előkészületek után fejszével vágta agyon,feleségét a hálószobájában. Azonban mindenre gondolt csak arra nem,hogy a szomszédos szobában ott gubbaszt kalitkájában a házi papagály,amelynek füle minden élesebb szó számára fogékony, amikor azután a dotektivek a hálószobában végezték a vizsgála tokát,egyszerre a viaskodó,halálfélelmében vergődő asszony hangja szólalt meg a mellékszobából: "Papa ne tedd! Papa ne tedd T A gyilkos férj azonnal hurokra került és hamarosan töredelmesen be is vallotta szörnyű bűnét. Ez az eset is igazolja azt a régi magyar közmondást,hogy: "a titkot a tyúk is kikaparja. *
