Hetikiadás, 1931. január-december
1931-03-03 / 9 [1517]
A... TT.7T~7eíedeti"tárcája lan.orokke csmtalansagot kiagyaló ós majdnem mindig duzzad az egészségtől. Ez a 'Vossz" gyerek.Az előbbit jobban szeretik a tanitók, tanárok és szomszédok, de az utóbbi valahogy jobban hozzáférkőzik az ember lelkéhez mé" akkor is.ha csinytevéseivel néha fájdalmas akkordokat penget meg a szülik aműgvis túlfeszített idcigszálain. Ilyen gyerek volt Ruday Sanyi is.Ott lakott a szomszédságunkban.Az ő apja,meg az enyém jó barátságban voltak,sokat összejártunk mi gyerekek is, így kerültem vele barátságba.Igaz,hogy Sanyi ki volt tiltva a ni házunkból, egyrészt azért,nohog,~ ainket.kisebbeket "elrontson",másrészt azért,mert egyszer céldobás ürügye alatt pórrá törte kinos gonddal ápolt körtünk rózsa-° !. fáinak összes üveggömbjeit.Sanyi papája savanyu arccal térítette meg a kárt. de büntetésül eltiltotta a mi házunktol.Ettől fogva mi inkább csak hallomás útján értesültünk nagy érdeklődésre számottartó stiklijeiről. Sanyi el is kerülte házunkat,de soha sem mulasztotta el,hogv borsot ne törjön apám orra alá,amikor csak tehette. - Ezt a rettentő igazságtalanságét meg kell torolni! - mondotta sértett önérzettel és a célbadobást ezentúl hol a kis kutyánk,hol a macskánk lábán, hol pedig galambjainkon gyakorolta - a kerités mögül. Egy-egy jól sikerült dobását irigy szemmel néztük,mindaddig,mig a kutya keserves vonítása ki nem csalta szobajáb 1 az apámat.Ilyenkor tüneményes gyorsasággal tudott elmenekülni. De hát nem ezeket akartam én elmondani.hanem a nagyokat,amikor már túlnőttünk a gyerekszoba falain és a főiskola padjait koptattuk. A kitiltási rendelet már régen hatályát vesztette.Sanyi megint sokat 3art hozzánk.Egy ideig azt hittem,hogy látogatásai nekem,a jó barátnak szólnak, de hamarosan rá-jöttem, hogy a vonzó mágnes inkább a kis húgom ártatlan leányszemeiben rejtűzik.Erre pedig úgy jöttem rá,hogy egyszer akaratlan fültanuja lettem a következő diskurzusnak: - Mond ja,Tüsika,miért kerül engem napok óta?...Ha magukhoz jövök,maga a követkéz.) pillanatban eltűnik... - Ezt Sanyi mondta. A húgom egy percig era felelt,aztán durcásan csak annyit votett oda neki: V - Sok dolgom van! "... - Es mindig olyankor van dolga,amikor én jövök? - Mindig!... Furcsa hang csendült meg ebben a válaszban.Sanyi is megérezte,mert halkan,nagyon halkan,szinte bocsánatkérően ké be: - De miért? - Csak!... - vetette oda a húgom félvállról,még az eddigieknél is dacosabban. Kinos másodpercei: teltek el,mig Sanyi újra megszólalt. Hangja remegett, mint a nyárfalevél. - Azt akarja ezzel mondani, hogy ne járjak magukhoz? A húzóra nem felelt de láttam ° tükörből hoev worsan vállat vont és ff- 1— re fordult, ' " ' ° iyos előszobában nem látott meg engem. - Hat, si^Vor mi^rt bánsz vele Ú£v mint a ával? ííftsu tudok ránézni az olvan ember "b - ' úvi avval a macskával? 1 " " * " ' " .;.
