Hetikiadás, 1931. január-december

1931-12-29 / 52 [1517]

Elmúlt a karácsony .lemorzsolódtak az év utolsó napjai és ismét egy esztendő pergett le a végtelen idő kerekén.Elbúcsúztunk az 1931 esztendőt-1,uj évbe léptünk át s uj küzdelmek,uj munka,de uj reménységek felé is. Hogy mit hozott 1931,mindnyájan tudjuk.Nehéz esztendő volt,sokkal több csapással,mint beváltott reménységgel. Bár külpolitikai helyzetünk inkább javult.de a belső viszonyok jórészt rajtunk kivül állo okokból,egyre rosszabbodtak. Sokat jelent mindenkinek egy év elmúlása,mégis nincs okunk sajnálni a keresztül ólt évet,hiszen több rosszban volt részünk,mint jóban. A most ránk köszöntött ui esztendő lényegesen más helyzetben talál bennünket.mint a tavalyi.^kkor még jobb viszonyok között éltünk és remeluük,hogy helyzetünk javulása tovább fog fej] ódni ,.\z esztendő nehéz megpróbáltatásai azonban rácáfoltak ezekre a reménységekre .A magyar nép becsülettel állottaa harcot,a gazdasági világháborúban rászakadt csapásokkal ós sikert ugyan természetesen megfe lelő küls ) segítség nélkül nem érhetett el

?

de életereje nem csökkent, ki tartása ne/r lanyhult,türelme nem fogyott el,mert tudatában volt és van annak,hogy a felhőknek már nemsokára el kell vonulniok és ismét kiderül felette az ég. <^ _ t Ezekre az erényekre van szükségünk most is, sőt fokozottabb mórtékben: kitartás, türelem, reménység, AZ a tény, hogy a világ legtöbb államában hozzánk hasonló bajokkal küzdenek,neBib.l még súlyosabbakkal is,az első reményt nyújtja arra,hogy másokkal együtt rajtunk is segit a nemzetközi együttműködés .Ehhez járul országunknak az az aránylag Kedvező helyzete is hogy legalább az elemi életszükség letekről maga tud gondoskodni, Nem is varunk mi mindent a külföldi segitségtcl. Szükségünk van rá az bizonyos,de ha minden magyar kéz ós sziv összefog,belső erőnk kel is sokat lenditünk helyzetünkön. Reményeinket meritjük a történelemből is.Minden élet a földön bizonyos hullámszerű mozgást végez,igy .a gazdasági élet is.Ifi most ennek a hullámrak a völgyében vagyunk.De igy volt ez a napóleoni háborúk után is,igy volt az 1876 körüli gazdasági válság idején es a század elején is.* hullámnak mély pontjából az emelkedés mindig gyors ütemben következett be ás a válságot a fellendülés,a virágzás korszaka követte.rost a lefelé haladó hullámmozgás az előidéző okok nagyszabású volta folytán a legmélyebb pontra juttatta a világot,de éppen ezért is a felemel kedésnek" is hatalmasnak kell lennie. Legfőbb reményünk azonban a nemzetek vállvetett közös munkájában van.Ennek ármunkának kezdete legnehezebb, ami kor a nemzeteknek egymással szemben mu tatkozó önzését kell leküzdeni. Sok jel mutat azonban arra,hogy a kezdeti nehézségeken tul vagyunk.r.zok a látogatások,azok a tárgyalások,melyek az egymással e. yko harcban álló országok fővárosaiban folytak és folynak,arra engeunek kövétkeztetni

; hogy már kezdik amagánérdeket alárendelni a nagy közös érdekéknek. Egyre inkább é vényesül az a belátás,hogy minden állam helyzete csak akkor lehet jó,na a többinek is jól megy a sora. Hiába virágzik az ipar,a kereskedelem egyes országokban,ha mások nem tudnak vásárolni,ha mezőgazdaság ós ipar termékei nem alálnak piacot,ezt megsinylik a termelő államok is es lesüllyednek a többi szegényhez.Az elmúlt észten dő legnagyobb haladása éppen az volt,hogy a közös munka szükségét felismerték ós annak alapjait lerakták, linden bizalmunkat előlegezzük e nagy munka folytatásához.Az egész világ energiájához képest csekély erőnket mi is osztatlanul ennek a munkának t

szolgálatába állitjuk és alapos a r eményünk,hogy első gyümölcseit már ebben az évben élvezni fogjuk. Addig ia kitartás és türelem legyen a jelszavunk,hiszen a gyógyulás cár nem késhet soká. ' A közös gazdasági célokon kivül a magyarságnak külön nagy célja is van,még peci^az el szaki tott testvéreknek visszakerülése az anyaország no z. Az uj esztendőtől itt is sokat várunk mi a csonkaország lakosai, stkat várnak az ideiglenes határokon tul lakó véreink is és közős óhajunknak, közös munkánknak sikerét legnagyobb vágyunk be telj esedésekónt reméljük.