Hetikiadás, 1931. január-december
1931-12-08 / 49 [1517]
Falusi acsfcjsze. Irma: Tgmánriy Gézn. ^ ° ' • • eredeti tárcája. Lötyögött r c jtunk t csal 'inból szőtt ócska zubbony, kopogva ^csoszogva csikordult lábunkon a babszemnyi szögökkel körülvert ,hcgyma.szobakr.ncs és ugy harmonikázott a hosszú menet, mintha egymás lökdöstek volna a megfogyatkozó tt / kettősrendek. Pedig tartalékba igyekeztünk. Azt mondták,eleget pusztultunk már a Gabriella gr.jritpokl ában, r-nk fér négy hót pihenés. amikor feltűnt OK az avit vörös vasúti kocsik, mintha megváltozott volna az életunt hangulat. Jo csak egy pillanatra, a székely bakák szeme bogarából kiölte az örömöt a bizonytalanság. -Vájjon hova visznek? En ttól tartok,meg som állunk Vordunig... Lert ez a mi népünk még igy összetörve is a világ legelső katonája... Ott mog most arra van / szükség.,. Tós Orbán ezredorvos száján buggyant ki ez a néhány monda t, ami kar a n r gyszemű olasz nap tüzes r gyogásr elöl oda-.bujtunk az egyik v°gon árnyékába ós néztük a fölcihelődő honvédséget. Fokom már akkor is mog volt rz . szokásom, hogy szerettem fürkészni az arcokat.A viszonylagos hüv ősségben hol , z egyszerű parasztiiukon,hol meg az ozrodorvoson pihent mog a tekintetem, ás n gy-nagy öröm szállt meg abban a sivár örömtolensógben,mert emlékeztem rá,hogy bevonulásom előtt elvetődtem az Egyetemi Könyvtár környékére,amikor kellő tisztelettel bámultam a vasrácsos vorostéglakerítést,egyik idősebb kollégám behivott a kongó felyosóju palotába, "kinó'lelkcs fiatal medikus orvosi könyvöt kértem. A címét . a.r elfelejtetten,da azt még tudom,hogy egészen megsemmisülve adtain vissza,mert éppen azt a részét ütöttem fol,. melyik a ma gyarsa.gról álmélkodott ós határozottan állította ^hogy nincs tiszt: mrgyr.r faj, csak keverék. Ez a. könyv kavargott a fejemben ós szere ttom volna idahivni z szerzőjét. Lcrt azok az izzadó,fáradt tetona^rc#k valamennyien olyanok voltak,mintha ugyanaz ? f. lusi ács faragta volná ki súlyos,félholdas fejszéiével.A homlok,a szemek szöge, a. kiálló arccsont,az orr hr jlása és a szu.j ve nála agy mestor közönyömét hirdette. Lóg a testtartásukban is megt. Iáitam a közösseget. Tós Orbm kemény alak jut is alig lágyította meg a szellemi munka. Bont a. sorban csillagtalan gallérral senki som fedezte volna fel benne a tudós orvost. Padig az "volt a legjavából, ,Tal.,n mar negyedik napja döcögött a vonatunk,-mikor az egyik kétházas falu állomásán\szinte egy pillanatb n mozdult meg a sok-sok nyikorgó vagon olcsig-zott heverésző népe. Kakastollas magyar csendőr állt szoborszerüen a sinek molett ás nekem a f lusi ./félholdas súlyos fejszéje jutott őszembe, -Betörtek Erdélybe!... 2ács Ezt a^kót szót ojtetto ki az erdélyi csendőr ott r kis stájer állomáson ós ez a két szó lobbantotta língr: a hrrmadára apadt rongyos székely ezredet. Nom beszóltok. Csak a puskaiát nézegette mindegyik. Hüv olyujjuk b9gyóvol végigtapogatták/: rohamkés élét és a szurony hogyéü>». Cigarettát ós • pénzt gyűjtöttek. Odaadták a mozdony vezetőnek, hogy siessen... Lert az eszükbe se jutott, nagy nem hazamegyünk. "Tós Orbán ezredorvos meg csak ült a második osztályú kocsi puha vászonülésén. Egy pontra szegezne a szemét. Órákig sem rebbent a pillája. Saalmaszinü bajusza alatt megmerevedett az ajka. Csak most lett igazán ugyanannak a falusi ácsnak a remekmüve. Megkeseredett a falat a szánkban, ege tett a nehéz szöges bakancs és mégis olyanok lettünk,mire elhagytuk a Király hágót, mint a megszállottak. Nem bírtunk magunkkal. Hepülni szerettünk vjlna haza,odaállni a galambdúcos kis kapuoa,virrasztani a mieink nyugalma fölött,igen,megállni keményen, büszkefenyegetőén,megállni a küszöb előtt ugy,ahogyan csak székely tudja megvetni a lábát azonsa rögön,amelyre azt mondja: az enyém'.... A kigyozó fehér országutakon szemközt jöttek velünk a határszéli varmegyék menekültjei. Két apró lovacska húzta a lótrasldalu hosszú eKhós kocsit. A ponyva alatt asszony,gyermek és öreg szüle húzódott meg.A tehén a hátulsó lőcshöz kötve poroszkált. A saraa-lyaban a tyukke.tr ec lapult meg es a kocsi alatt a hü házőrző eb lihegett Kusos pir»s nyelvével. "Két sor jobbra, két sor balra" kerültük el őket. De nem akadt ismerős. /Folyt, köv./
