Hetikiadás, 1931. január-december
1931-11-17 / 46 [1517]
/:"Varga Kristóf naplója" - Folytatás:/ leány szeme haragosan megvillant és segélytkérően nézett körül.Egy perc alatt >tt álltam^mellette s a következő pillanatban szilajon táncoltunk a Valencia vad melódiájára.Hálásan tekintett rám,mintha valami nagy kellemetlenségtol mentettem volna meg.Nem maradt a szalonban,hanem visszavonult. • Félrehúztam az első tisztet, - Mondja,kapitány,ki volt ez a hölgy? - Keveset tudok róla. Valami magasrangu tisztnek a leánya Aurrriában.Európában járt az anyja rokonainál.Az anyja európai ro. - A nevét nem tudja? - Családi nevét nem ismerem, A keresztneve Felicitas. • Elment a kedvem a további mulatságtól. Lefeküdtem.Folyton Felicitas csillogó fekete szome lebegett előttem.,.Felicitas!...Boldogság!...Milyen íaláló a Heve!..' Február 10. - Megérkeztünk Auroriába! Szemem Felicitast kereste,de sehol sem láttam meg.Vagy előttem szállt ki,vagy az ország másik nagy kikötőjében hagyja el a hajót.. .Szinte elszcmo r i tot.t, hogy a táncestély óta egyszersem találkoztunk, ' Most volna az utolsó alkalom,hegy néhány közönbös szót válthassunk.Még ebben is üldöz a balszerencse!...Beletörődtem sorsúmba,hisz ugy sem változtathattam rajta. Március 5. - A parancsnokság első'dolga az volt,hegy négyünket szétosztott különböző helyekre.Engem egy, a fővároshoz közel eső helyőrségbe vezényeltek. Szolgálatom kemény és terhes,de van elég pihenő időm is.Az uj bajtársak kissé bizalmatlanul fogadtak.Az idegent látták bennem, A közbiztonság nem valami rózsás. Lekötések,utonállások napirenden vannak.Felsőbb parancsra erélyesen h*zzáf t<gtunk a rendcsináláshoz.Nagyon leköt a szolgálat.Még arra is alig van időm.hegyFelicitasra gondoljak,pedig álmomban elég gyakran látom..* •• Április 26. - A bajtársak irigységének központjába kerültem.A harctéren szerzett tapasztalatok felhasználásával sikerült egy rettegett útonálló bandát ártalmatlanná tennem.A csendőrség főparancsnoka,Don Fernandez tábornok maga jött ki,hogy személyesőn adja át kapitányi kinevezésemet. - Örömmel látom, sennor oapetano, - mondotta - h^gy reményünkben nem csalódtunk,amikor önöket megnyertük hadseregünk részére.Fogadja őszinte üdvözletemet. Most csak arra kérem,hegy fokozott erővel folytassa a rendcsinálás munkáját. Biztosithatom,hogy uj hazája,mert remélem,annak tekinti Auroriát,nem lesz hálátlan! .., Május 1. - A felforgató elemek itt sem pihennek.Nyugtalanító hirek szállcnganak mindenfelől,A főváros helyőrségét megerősítették a várható tüntetések miatt Engem,csapatommal együtt a fővárosba vezényeltek.Készenlétben állunk. Délutánig nem volt semmi baj.Naplemente előtt egy órával telefonjelentést kaptunk,hogy a csőcselék nagy tömegben lepte el a belváros népesebb utcáit és a békés járókelőket kezdik molesztálni.Autóval mentünk a veszélyeztetett helyre. Ép jókor érkeztünk.A tüntetők megtámadtak egy elegáns magánautót.Akkor értünk oda,amikor hatalmas kőzápnr zúdult a kocsira és bezúzta az ablakokat.Kétségbeesett,fekete női szempár nézett felém. Nagyot dobbant a szivem. -.Felicitas!... - kiáltottam és pillanatok alatt megállítottam autónkat. Rohamra vezettem derék csendőreimet.Egy percig sem tartott és megtisztítottuk az utcát a rendbontóktól. Láttam,hogy Felicitas remeg az izgalomtól,de nem maradt időm,hogy egy szót is váltsak vele,mert a közelből riadójelzéseket kaptam.Futólépésben siettünk a megtámadott pont felé és Felicitas újra eltűnt a szemem elől...Vajjon meglátom-e még valaha?...Legalább tudnám,hogy ki Ő,hogy kérdezősködhetnék utána!... " Május 2. - Halálosan kimerültek vagyunk mindnyájan.Nagyon megviselt a tegnapi. '." .* .• tánc,Hét ponton támadtak a tűnte tők, de'mindenütt kudarcot vallottak. Magam sem tudom,hogyan,de én lettem a nap hőse.Az én csapatom került a. legveszélyesebb helyzetbe.Nem hiába jártam meg négy harctér poklát,valami kevés hadi tumány csak ragadt rám.A tűntetést vérbe fojtottuk.Feltűnő,hogy a bajtársak bizonyos megbecsüléssel néznek rám. Pihenve feküdtem a kemény,kaszárnyai ágyon.Igy talált Montes') főhadnagy, a generális adjutánsa. . • - Sennor capetaná,nem tudja,ki mentette meg az este a generális leányát? Eltűnődtem.Hát én megmentettem egy gyönyörű leányt,de mit tud»m én,hogy az Hon Fernandez leánya volt-e? Fáradtan vonogattam a vállamat. - Nem ismerem a generális leányát! - feleltem és a fai felé fordultam. Május 3. - Megértem életem legszebb pilanatát.Az egész tisztikar Don Fernan-
