Hetikiadás, 1931. január-december

1931-11-10 / 45 [1517]

V/ j e ra. ORSZÁGOS LEVÉLTÁR — — — — — A w.c Irta: Igmándy Géza. Olyan /kicsi orosz faluban, láttam először ,amelynek a nevét még a részletes térképen sem jelezték. Talán ő ház szomorkodott körülöttünk össze-vissza,azokon is nagy sebek tátongtak. Egyiknek a szalmakalapját ütötte le a gránát, másiknak az oldalát lyukasztotta ki , a harmadikat pedig sraonell kopté le és térdre esett alatta. c> romok körül ácsorogtak a honvedek és kíváncsi undorral rugdostak a lábuk alá került hasznavehetetlen ,Vcgy silan} tárgyakat. A riadtszemü foglyokat összeterelték és lassanként elcsendesedett a harci,zaj, annál feltűnőbb volt tehát, amikor az egyik szélső haz irányából segítséget kérő ,de mégis erélyes női hang vágta at as csendet. -Monsieur Colonel!- ü/ionsieur ^olonel! Valamennyien arra fordultunk és az ezredesünk szinte futva iparkodott a különös kicbálás felé. Négy-öt baka között állt fenségesen.Nyúlánk karcsú alakján egyszerű, de kifogástalan kék szövetruha feszült. Bal karján fehér alapon apró vöröskeresztet viselt. Dus sötétszőke haja kissé ziláltan koszorúzta magas" homlokát. ,Nagy kék szemét hcsszu szempillák árnyékoltak be ás márványos árián valósaggal megtestesült a kérés. - Monsieur Colonel!- könyörüljön meg rajtam... Bemutatkozott. Csak annyit órtettem,hogy a'jera. Akkor u.ég 20 éves sem voltam és ugy el kezdett kalapálni a szivem,hogy alig fért,meg a zubbonyom alatt.Mit,szaporítsam a szót,halálosan beleszerettem a szép orosz leányba ós félszegségemben visszahuzódt. m a katonák közé,mert attól tartottam, hogy leolvassák az érzéseimet az arcomról.Azt is csak napok múlva tudtam meg cz_ ezredcrvostol,hogy Wjora előkelő család gyermeke, orosz tábornok az édesapja és csak, azért esett' fogságunkba,mert ugy elmerült a sebesültek kötözésében, és ápolásában, hogy nem vette észre csapataik gyors visszavonulását, - Azután meg más oka is volt a maradasra.^ekem bizalmasan elárulta , „hogy a testvére,is ott feküdt sbusülten.Hadnagy a fiu. Képzelheted menynyi ,idős a leány, ha még .a bátyja is csak hadnagy.Tüdólövésd van szegénynek. Emlékezned kell rá, az volt egyedül eszméletlen a tisztek közül.Elküldtem hátra... ,Sokat jelentő szünetet tartott. Vizsgálgatta az arcomat. Zavaromban cigarettával kínáltam .Nagyot szippantó ti; és huncut kásám megkérdezte: -Téged nem érdekel, hogy mi lett Wjórával? ... -%m.Annyi hadifoglyot láttam már,hogy azt sem tudem, hol és mennyit fogtunk el - mentegetőztjn színlelt közömbösséggel,dc a vén rókát nem tudtam becsapni. -Előhívtad a fényképeket? - csapott ram. -Nem.,Még nem volt rá alkaInam.Egész héten menetelünk... - Nohát,akkor,majd adj nokom is egyet Wjera képéből., Bamba képet vágnattam,mert hangosan felkacagott ás jó időbe tolt, míg folytathatta. -Hát azt hiszed ,nem vettem észre,amikor titokban elcsattan- . tottad a KodaKodatV! Azután meg'az ircod , a szamod kedves kollégám! Majdnem felfaltad.Vak volnék, ha nem láttam volna rajtad, mennyire tetszik nekud... Nincs ezen mit szégyenkezni.Hiszen fiatal vag§f, az a leány meg olyan szép,amilyent fárfi csak almában tud elképzelni. -Hát akkor te is!.' - szaladt ki a számon. -No.No. Nekünk nős emberüknek is kell ízlésünknek lenni,különben nem nősüljünk volna - dadogta. - Ez ugyan furcsa okoskodás, de nem fontos.Adok ogy képet neked is. Megmute.thatod otthon a felöregednek... , En kerültem felül és,hogy eltarolja magáról a figyelmet,apránként elmesélte, hogy i/jora viselkedése milyen biztos volt szomorú helyzetében , ~ Csodálatos intelligencia sugárzott mozdulataiból ós csöngött ki minden szavából.Tökéletes francia nyelven beszélt. Az ezredes ur bizony, nagyot nézett es kadozva felelgetett neki. Folyt, köv .