Hetikiadás, 1931. január-december
1931-11-03 / 44 [1517]
/:"3yrr" Folytatás:/ A Bajrám első éjszakáján Damaszkusz főutcáján hullámzott az igazhivők hatalmas tömege.Mindenki vigadott,senki sem gondolt arra,hogy a zeg-zugos mellékutcák pokoli sötétjéten ugyanakkor hány rémes tragédia játszódik le.A Maidan söpredéke sivatagi hiénák módjára lappangott a vak éjszaka fekete palástjában és zsákmányt szimatolt... A három "bandita már egy órája várt a, mikor sötétedik el Izmail háreme. A müezzin rég elkiáltotta az éjfélt s az ünneplők tomboló vigsága átmorajlott az elhagyatott mellékutcákba. - Eloltották a világosságot! - suttogta izgatottan az egyik rabló. - Várjatok még egy kicsit! - intette okét vezérük.Az idő ólomlasousággal múlt...Senki sem látta,csak Allah,hogyan mászott át a két gazfickó a hárem falán, mint lepték meg álmában a nyugodtan szendergő hurit,miképen fojtották tele a kitörő sikoltást...A vezér görcsösen szorongatta hegyes torét a fal legsötétebb zugában,várva a titokzatos ellenséget... De Syrr, ugy látszik,semmit sem sejtett a merényletről,sehol som volt nyoma. A Baraba könnyű hullámai lágyan ringatták a baldachinos csónakot.Függönyének résén éles szempár kémlelt a setét éjbe .A bentülő minden kis neszre felfigyelt s amikor a leányrablók rohanó zaját meghallotta,szeme harci tűzbe gyúlt, - Vigyázz! - suttogta a parto... egy hang. - Itt a lány! Készitsd az aranyakat A csónak gazdája kihajolt a függöny mögül. - Minden rendben van? - kérdezte. - Nincs semmi baj! Syrr, az a gyáva kutya nem mert utunkba pállani!..... - Hozzátek a csónakba a lányt és tegyétek a függöny alá! Én addig tartom a csónakot,hogy az ár el ne vigye! - A leányrablók belegázoltak a folyó htis vizébe,beemelték a mozdulatlan Leilát. A csónakos zsörtölődött: - Nem jól van! Mondtam,hogy a fMggöny alá kell tenni! Szálljatok be és vigyétek a sátor alá! Én nem segithetek,nekem a köteleket kell fognom! Siessetek! A jómadarak káromkodva másztak fel a csónak oldalán s mialatt betették Leilát a rejtekhelyre,észre sem vették,hogy a gazda eloldotta a tartókötelet.Néhány evezőcsapás s már a folyó közepén vitte őket a viz sodra. Mintha skorpió csipte volna meg őket,ugy szöktek fel. - Mi az?...Mi történt?... * - Egy szót se!,.,A hatalmamban vagytok! - Ki vagy,hogy ellenkezni mersz a sejk parancsával? -Még kérditek?...Az vagyok,akit nemrég a Dzsebel Szelahieh szakadékában elátkoztatok!.,, A három leányrablóból egyszerre tört ki az iszonyat. - Syrr! _ orditották rémülten. - Az vagyok s Allahra mcndom.méh; ma a Dzsehenna tüzében égtek!... A vezér nem adta fel a játszmát. - Sej tán! - csikorogta dühödten - Ütött az utolsó órád! - azzal kikapta burnusza alól tőrét és Syrr felé döfte.A megtámadott csak egy szempillantással volt gyorsabb s egy másodperccel később a vezér kiimlő vére festette pirosra a csónak padló ját.Cinkosai meg sem várták,mig rájuk kerül a ser.Eszeveszetten menekültek a csónak orrára és belevetették magukat a Baraha hömpölygő árjába,..* Amikor Leila órákig tartott mély ájulásából magához tért,pompás teremben találta magát.Fekete arcú szolgáló hajolt föléje és kedveskedve kérdezte: - Mit parancsol az én szépséges úrnőm? leila tétova szemmel nézett körül. - Hol vagyok? - Kérdezd meg uramat és parancsolómat, épen itt jön. E pillanatban meglibbent a bejáratot eltakaró nehéz selyemfüggeny s belépett - eltakart arccal - a megmentő. Leila azonnal tudta,ki áll előtte. . - Syrr! - suttogta - A szegények védőjel..A gonoszak ostora!... - Igen, Syrr vagyok,a gonoszak üldözője,Ha jó sorsom néhány nap előtt nem vezérel a. Dzsebel Szelahieh útvesztő szakadékaiba s nem jutok Ibn el Hosszéin gaz tervének nyomába,akker a szépséges Leila,akit Allah után legjobban szeretok ; . holnap ilyenkor az Abu Salman törze sejkjének bűzös sátrában sirathatja elvesztett szabadságát..,De Allah megsegitett s megszabadítottalak ellenségeidtől,.. 1&T
