Hetikiadás, 1931. január-december

1931-10-27 / 43 [1517]

Halottak napja. . ORSZÁGOSIEVÉLÍA* 43. SZ. K. szekció 1931.október 27. Az esztendő négy szaka, az évszakok, ugy követik egymást, mint az,emberi élet különböző fázisai, a,természet nyugalmát, pihenését jelentő tél után a tavasz hirdeti az ébredést, rügyf8kádast hoz, uj életre támaszt minden füt, fát ós virágot. A nyár érleli meg a, tavasz zsenge gyümölcseit ós végül az ősz^ismét a gyümölcsök, lombok hullását hozza, félbe, elmúlásba borítja az egész természetet. , Mintha csak az emberi élet stádiumait látnánk az évnek ezekben a szakaszaiban, txt élet tavaszába a gyermek a felnőtt korba,a gyárba jut és az ősz,az öregkor őt is elmúlásba, pihenésbe viszi. Sz a pihenés'csak a test számára örök,de a lélek tovább ól azon a túlvilágon, melynek létezése minden hivő ember meggyőződése. Az emberi kegyelet, az emberi érzések egyik legnemes,ebbike, azonban itt a földön sem szűnik meg foglalkozni azokkal, akik az élők köréből eltávoztak. A gyermeknek, a szülőnek, testvérnek, rokonnak,, jóbarátnak gondolataiban ott ól a szeretett hozzátartozó emléke. Aki teheti, gyakran kizarándokol elhunytja földi maradáányaihoz, de legalább évente egyszer, Halottak napján, felkeresi a legnépesebb birodalmat, a temetőt. Mennyire odaülik az ősz közepébe ez a nap. Á november eleji borongós őszi idő ép ugy fájlalja a természet elnulá a át., mint ahogy faj nekünk is elszakitva, távol élni azoktól, akiket szerettünk. A legszebb,diszt, virágot viszünk ki hozzájuk, a legkedvesebb ajándékot, ami végigkíséri az embert élete egész utján. Virággal kedveskedik'az ifjú szerelmesének, virággal köszönti a gyermek szüleit ós virággal borítják el a ravatalt ói a sírt a földi búcsúzás alkalmából. Bármilyen nagyon is fáj ez a búcsúzás, enyhíti a remény hogy a síron tul találkozni fogunk. Feltámadunk - hirdetik a temetők kapui-' ás ez a remény minden lélekben visszhangra talál. A temető csak a festet fogadja magában, a lélek megtér oda, ahová földi cselekedeteinek érdemei juttaják. Nincsen család, melynek ne volna kivel keresnie a lélekbeli találkozást ezen a napon, megindul a zarándoki is a sírokhoz és virágerdő borítja el,az elhaltak földi maradványait.A temetőkm-; ilyen feldíszítése teszi igazán széppé ós nemessé a kegyelet érzését.Csak Í Z elhanyagolt nyugvóhelyek keltik a halállal kapcsolatban a pusztulás ?

a megsemmis lés gondolatát,de ahol a hozzátartozók szerető gondoskodásu kezeinek nyomait, látjuk,ott a halálra gondolva,a feltámadás tudata diadalmaskodik.. 3 mikép minden kis,család a maga halottjával,foglalkozik ezen a napon, „ugy gondol a nagy család,a nemzet is elhunyt kiváló emberei re, köztük is elsősorban hasi halottjaira. Ha egyáltalán lehetne a kegyeletei osztályozni,ők érdemük meg ezt a legnagyobb mértékben. Hiszen nem törődve saját életükkel,az ország,a haza védelmében ^ldozták fel azt sízzél a cselektietükkel kiérdemelték a nemzet örök háláját. A földi maradványaikat magukban rejtő hősi temetőknek kell a legszebben visszatükrözni az életben-, maradottak kegyeletét. * A halál ós a feltámadás gondolatával foglalkozva mégegy temetőről kell megemlékeznünk,ahol azonban""nincsenek látható sírkeresztéi vagy síremlékek. Ez a trianoni temető, egy ország temetője. Kívülről díszes palota, benne egy nemzetre akartak halálos ítéletet mérni.Sirt akartak itt ásni a magyar népnek, de minden magyar ember lelki szeme a sir korvonalainak homályosodasát latja és egyre ragyogóbban tűnnek fel a feltámadunk eranybetüi.Magyarország még a tél időszakában van, de a tavasz, az ui elet mar közeledik. A tavasz előjeleit hozzák azok a nemtslelkű emberek,akik elvetették a magvait egy ujíra virágzó életnek.^rős a reményünk, hogy a magvak termékeny talajba, hullottak ós rövidesen meghozzak gyümölcseiket. , Snnek az uj életnek tavaszát, a télt követő feltámadást varjuk most mi elők ós ezt varjak azoknak a hesöknek szellemei is, akik vérüket hullatták ós életűket vesztették a nemzeti lét vádelmében, ^s ha ez a nap elkövetkezik, mert el kell következnie, akkor lesz az ezeréves nemzet legnagyobb ünnepe.