Hetikiadás, 1931. január-december

1931-10-13 / 41 [1517]

Heti kiadás 41. sz. 1921.ofct.13. 4.oldal. /:"Avagyonszerző fánk" Folytatás:/ Dehogy halsz meg!„Dehogy temetünk el!...Most kezdődik csak az élet!- - • - nevetett fel. Már azt hittem,hogy elment az esze. Felkapta a pénzt és elrohant vele hazulról. Nemsokára hazajött és én titokzatos hangokat hallottam a kis szoba sarkából, onnan, ahol a kis kályha állt. Hit csinálsz? - kérdeztem. " - Sütök, Mit? "- Fánkot I Jó magyar farsangi fánkot! "- Fánkot? - csodálkoztam. Most már biztos voltam benne, hogy a feleségemvalami nincs rendben. Nem akartam szegényt megbántani, hiszen veiem együtt szenvedett a nagy nyomorúságban. Visszafojtva az indulatos kifakadást, szemrehányóan kérdeztem* "- Minek az? "- Majd meglátod! - felelte és többet egy szót sem szólt. Engem nagyon elővett a betegség és elnyomott az álom. Nem tudom, meddig aludtam, de mire felébredtem, az asszony még mindig a tűzhely mellett szorgoskodott. Nem vagy még készen? - kérdeztem. "- Dehogynem! lílg te aludtál, addig én a városban voltam. '•- Mit kerestél a városban? • "- Eladtam a fánkokat. - felelte egyszeren a feleségem, mintha ez^egészen természetes valami lett volna. Majdnem leesett az állam a csodálkozástól. "- Hát ki vesz ilyesmit? "- A nagy gyárak munkásai,..Egy centért adom darabját. Százat csináltam s ez elfogyott öt perc alatt...Ha több lett volna, többet is eladtam volna... Most hamarjában csinálok még kétszázat és sietek, hogy a gyáraknál legyek a munka vége előtt.... - Mit szaporitsam a szót...Két hét múlva annyira jobban lettem, hogy felkelhettem. Ez alatt az ido alatt alig láttam a feleségemet, mert egész idejá; a fánkkészitésnek, meg az eladásnak szentelte...Befogta a munkába a lányomat is és naponta ezer darabet csináltak. A Kertész-féle fánkoknak hamarosan hire terjedt. Egy hónap múlva már idegen segitséget is kellett magunk mellé venni, hog" elegendő fánkot süthessünk. Akkor már kétezer veit a napi adag...Csak ugy dől'* hozzánk a pénz. - Egy évvel később a rossz napok, a nélkülözés, az éhség napjai már csa> a mult kisérto emlékei voltak...A fánksütés napról-napra fejlodött,,két év múlva egész üzemmé nőtt és öt évvel később az üzemet gyárrá alakitottuk át... - Néhány évre rá meghalt a feleségem, akit őszintén megsirattam...Hetekig alig tudtam megvigasztalódni..,A munkában kerestem feledést és még intenzivebben feküdtem bele gyáram fejlesztésébe. A gombamódra szaporodó fánk-üzemek engem nem^tudtak tönkretenni, mert a Kertész-fánkoknak nem akadt párja. A konkurrens vállalatok egy szép napon felkerestek, hegy alakitsunk tröstöt.Ennek én lettem a vezére.A tröst tizmillió dollárral váltotta meg a gyáramat,..Sajnálom, ^hegy a feleségem ezt már érhette meg... János bácsi elérzékenyülve törölt ki egy könnyet a szeméből... • - Mégis derék ember ez. az amerikaivá vedlett magyar! - dicsérte a polgármester János bácsit, hazafelé menet. A főjegyzőből kitört az örök emberi hálátlanság: - Mit, derék ember!?,. .Abból a sok millióból, amit otthon őriz, "csak" százezer pengőt adott a város szegényeinek és csekély százezret városunk csinosítására, pedig adhatott volna egy milliót is!...A vén zsugor!!..'. ,i vad

gazdálkodás jövedelmezősége, i» Magyar vadászok Országos Szövetsége a községi vadászterületek bérbeadó• sának <#

egyöntetű szabályozását kérte a belügyminisztertől.Ennek a kérelemnek az

/ az előzménye^hogy a vadászgazdaság a mult évben a vadhús árának hirtelen zuhanása. következtében nagy válságba jutott. Az elmúlt években nagyjából egyenletes szinten mozogtak a vadhús árak. ^ g