Hetikiadás, 1931. január-december
1931-10-06 / 40 [1517]
N N , ORSZÁGOS LEVÉLTÁR Csomor Orban^ . KÜ^Ó Irta: Iemiándv Géza. A hadvezetőség sok vesztett csata árán tanulta meg,hogy mit jelent a monarchia csapatai között a magyar baka. Hivatalosan a világért sem árulta volna el ezt a véleményt,mert azzal megbántotta vclna az idegen nemzetiségűek pontosan szabályozható érzékenységét,hanem szinte észrevétlenül ugv osztotta el a r katonaságot,hogy jusson minden ezredbe magyar fiu. Igy javitottak a szellemet és erősitették a"harci készséget. Csomór Orbán valahol az Olt- folyó rohanó írja mellett pislantott' meg a tejutas székely eget,de nyughatatlan vére már suttyó legónykoraban kezébe nyomta a vándorló botot s mire kitört a háború,Amerikát is megjárta. ,Epen Törökországba készülődött,amikor váratlanul belebujtatták a csukaszürkébe. Aféle fúró-faragó ügyes legény volt s beosztották az utászokhoz. De bizony nem igen boldoguljak vele,mert sehol sem volt maradása.,Ötödik keréknek számitett es az ezrede örömmel valt meg tőle,amikor magyar bakát kértek valamelyik galiciai ezred kiegészítésére.Ezek a "leadott" emberek valamennyien egy húron_pendültek abból a szempontból,hogy egyiket sem lehetett komoly feladattal megbízni ,mert vegy olyan ravaszok voTtak,hogy kibújtak minden felelősség alól,vagy pedig olyan nyikorogva forgott az eszük kereke,hogy talán gondolkodni sem tudtak. Csomor Orbánnak meg épen az volt a baja,hogy igen sok ész szorult fekete fürtös kobakjába. Az uj környezetben egyetlen egy magyar tisztet talált,valami Rayaruszkába szakadt főhadnagyot,aki magahoz akarta venni tisztiszolgának, de Orbán nem állt kötélnek. -Inkább maradok a századnál r mondta,de magában azt gondolta, hogy előbb megtapasztalja a helyzetet s azután határoz. Egy hónap alatt megtanult lengyelül.Akkoriban nyugalmas napok jártak a Stripa mentén s kártyával ütötték agyon z^dőt. Hihetetlen szerencsével játszott. Ali volt már a t zászlóaljban pénz - más zsebében. A tiszteknek is feltűnt Csomor Orbán kártyázása s senki sem hitte el,hogy igaz utón ;, nyeri magát betegre". A magyar főhadnagy négyszem között meg Is mondta neki: -Vigyázz a becsületre Csomor Orbán. Csak mi ketten vagyunk itt magyarok.... Erro már megrebbent a legény fekete szemöldöke. Folkipta a -Alázatosan jelentem,ón tudom,mi a magyar becsület!... Kovács főhadnagy szinte szágyenlette,Hogy szólt' neki. Akibon ekkora az önérzet,annak nem lehet baja a becsülettel. Hanem mégis gondolkodóba esett,amikor megint meghallotta,hogy Csomor Orbán tovább kártyázik és még többet nyer. Egyik szép júliusi reggelen azután váratlan esemény történt. Az orosz megunta a hosszú tétlenséget s vagy tiz porcig olyan grárát-esőt zuditott a mit sem sejtő ellenségre,hogy a jámbor galiciai ezred szó nélkül menekült nyugat fele. Meg sem várta a gyalogsági támadást.^zaz:, egy ember nem szaladt el. Kovács.- főhadnagy odaugrott- elárvult géppuskája mellé s egyedül aratott a sürü sorokban közeledő orosz rajvonalakban. Bar párolgott s füstölt a géppuska,-: hevederek is elfogytak ás nem volt senki,aki segített volna neki. .iZ~orosz meg alig kétszáz lépésnyire lehetett. Kétségbeesetten tekintgetett, hogy hátha felfedez valakit. Ekkor^vatte észre,hogy a szomszédos harántgát mögött hajladozik egy katona. Odamászott. Nem csalódott. Csomor Orbán nézegette, turkálta es - mi tagadás - dézsmalgatta az ott hagyott hátizsákokat s a szemrevalóbb darabokat sebtiben dugdosta a saját holmija közé. -Hát te mit csinálsz!? - rivalt ra a főhadnagy s tehetetlen szógyen égett az arcán* Csomor Orbán ugy tett,mintha nem hallotta volna. Igaz,hogy az orosz ágyuk gránátjai erősen durrogtak közelükben. -Csomor Orbán!! - ugrott oda a főhadnagy ás megragadta a vállát. Ez a magyar becsület!?- r t ' 7 , Visszataszító fintor rándult át a tettenért legény arcán.Csak ugy a hátizsákok között térdelve kiegyenesedett s gúnyosan válaszolt. -Ennek siemmi köze sincs a magyar becsülethez. Elfutottak ezok « rusznyákok,összeszedem nekik. Hátha visszazavarja őket a tartalékunk!... Hátborzongató volt a kacagása. A főhadnagy nem volt gyáva ember : mégis megijedt tőle. lüpíslantott az ellenség feli. Líegtllt a támadás. Bizony r kelepcét sejtettek az oroszok,mert kihalt csend terpeszkedett az árkok felett, Tehát még nincs minden veszve,- villant át az agyán s újra a legényhez fordult. /Folyt.köv./ " « / 9
