Hetikiadás, 1931. január-december

1931-05-19 / 20 [1517]

'A telefon cengeje élesen zavarta meg az ebéd utáni csendet, - Molnár Péter, az Egyesült Vasmüvek igazgatója beszél* - szolalt meg

1 egy izgatottságtól remegő hang, - Kérem, látogasson meg egy fontos családi óii 'Jöil • • • • Jem sokkal később már az igazgatói iroda kényelmes fotelljébe csüppedve hallgattam egy nagyon felizgatott ember panaszait. - Nem tudom,mennyire ismeri családi körülményeimet...Az apámnak két fia volt,két ikergyermeke.Az egyiket nem ismer&eti, mert mintegy tiz évvel ezelőtl ki kellett vánorolnia... - Kellett? - kérdeztem megfontoltan. - Igen, kellett!...Hogy miért,azt hiszem, nem tartozik a dologra... - Rendben van! Folytassa!... - Apám sokat foglalkozott metafizikával, teozófiával, spiritizmussal és hasonló tudományokkal,sokat tanulmányozta az ikergyermekek lelki életét és '.rra a meggyőződésre jutott,hogy az ikrek lelkileg, testileg annyira egymástól függő életet élnek,hogy az egyiknek boldogsága,egészsége,betegsége,sőt >alála teljesen összekapcsolódik a másikéval. - én is osztja ezt a felfogást? ._^

''.'LJ .'J^íá^JL^'

m - Bizonyos fokig én is... - hangzott a habozó válasz.Némán bólintottam rá,inert úgy éreztem,hogy itt inkább orvosi , mint rendőri beavatkozásra lesz szükség. . . ^ _ * Ikertestvéremtől időnként kaptunk híreket, - folytatta Molnár Péter hol i^szakamerikából,hol Braziliából.Megfordult Afrikában,sót Ausztráliában is és a sors csodálatos játéka, hogy értesítéseinek tartalmát már előre meg 1 eke tett sejteni... - Kogy-hogy? - kérdeztem csodálkozva. - Értesitásei 2-3 hónaponként jöttek.ha jobbra fordult az én sorsom sokat hányt,vetett engem is a sors - az ő értesitásei is Jólétről számoltak be.Ha nekem nem kedvezett a szerencse,akkor ő is balsorssal küzdött a világ túlsó felén...Emlékszem,hogy a múlt nyáron súlyosan megbetegedtem és az orvosok le is mondtak rólam.Ebben az időben volt esedékes Pál levele is,de ez CPP

1 nagy késéssel jött m«g,akkor sem ő irt,hanem egy jő barát ja.Azt irta.hogy Pál komolyan megbetegedett.. .Mindezek még jobban megerősítették bennem az apára álal belémnevelt hitet,hogy egyikünk élete,vagy halála a másikunk életé-tői és halálától függ... Ennyit el kellett mondanom,hogy megértse a legutóbbi eseményeket. . . Molnár felugrott Íróasztala mellől és nyugtalanul járt fel s alá az irod ab an. - Ma reggel sok pecsétes levelet hozott a posta Amerikából.Tarfcalma módfelett megijesztett... - Láthatnám azt a levelet? Mielőtt elolvastam volna,figyelmesen megvizsgáltam.Bostonban adták fel, három héttel ezelőtt .Nem nagy intelligenciára vallott,durva,munkához sakott kéz gyakorlatlan irása volt,az amerikaiak jellegzetes irásmodorában.Alái.i nem volt rajta. m _ "Tisztelt úr! - szólt a levél, - Testvére nekünk sok kárt csinált ezért le fogunk számolni.Pénze nincs és pejálni nem tud.ön a testvére ha megakarja mennteni akjor pejáljon 20 ezef dolárt. Ha nyolcz hétt múlva nem kapunk meg a pénzt,akkor a maga testvére meg fogg halni.A pénz legyen nyolcz iiétt mullva deponálva Bostonban,az Uhiversal Banking Associationnál, I.C.jeliigére, Visszaadtam Molnárnak a levelet. - Nbs,tett már valamit ebben az ügyben? - Még semmit,mert nem tudom,mit tehetek!... - Remélem, nem akar fizetni? ' - Még,ha akarnék,sem tudnék. Kintlévüsegeirab >1 még 100Q pengőt is nehe*^ zen mobilizálhatnék,hát még százszor annyit!...Pedig szeretnék Pálon segiteni. • .Ivégre a fivérem! ... • Élesen tekintettem rá«Láttába,hogy valamit elhallgat ,val--.mit nem mer el- Komolynak tartja a levelet? - Nem ismerem. Sohasem láttam! ^% ,