Hetikiadás, 1930. január-december
1930-02-25 / 8 [1516]
Magyar ünnep. Az idők örökké rohanó és mégis változatlannak tűnő forgatagában tiz hosszú gyásszal és szenvedéssel teljes esztendő újra letűnt. Tiz évvel ezelőtt nehéz gyászbaborult Magyarország. A tatárjárás es a török ^hódoltságscxxgfcfc borzalmai elevenedtek meg újra. Csakhogy ezúttal nem a^eleti népek barbársága vett erőt rajtunk,hanem a nyugati ,ugynev ezett müveit népek szabadították ránk az éhes martalócokat,- ebek harmincadjára vetve szép Magyarországot. Dózsa György idejére emlékeztető pusztulás ütötte fel fejét nyomban ós az idegen tanoktól megmámorosodott tömegek rávetették magukat a vonagló magyar társadalomra.Ugy látszott,minden elpusztult. Talán Gyöngyösi szavait lehetne idézni: Veszni-tért kis Hazánk,forogsz mely sok kockán! Hány felé vetett már a szerencse sarkán! Hol egy ellenségnek, hol másnak vagy markán, Régi szép épséged,mely miatt áll csonkán. , „ , , Ekkor történt,hogy a borús magyar égboltozat éjsőtét kárpitját vakitó villámcsapás fényeként hasitotta át Horthy Miklós neve. Legendás hősiességének hire^már előzetesen,nagy nimbusszal övezte nevét,amelynek viselője a magyar történelemmel akkor forrott össze véglegesen,mikor a tanácstalanok es kishitűek között mogielenve,meglátta_azt,hogy mit lehet ós mit kifli cselekedni az ország megmentéséért. Mikor mindenki kapkodott és nem tudta,hogy hova forduljon,mihez kezdjen,mit kellene mondani,akkor felcsendült Horthy Miklós éles hangja: "Mi majd parancsolunk és ők majd engedelmeskednek"! li helyzet kulcsa, a mágusi titok, ezekben a szavakban volt elrejtve. Mikor Horthy Miklós megsuhogtatta vasvesszej át ,már meglapultak előtte az elbágyadt ország testén élősködő külső és belső ellenségek ós fogukat vicsoritgatva elhúzódtak előle. ^orthy / Miklós pedig felemelt fejjelként tovább ak előre kijelölt utján. Nehéz válságok,nagy lelki küzdelmek,határtalan önuralom ós acélos energia a kitűzött cél elérésére irányuló küzdelemben szegélyezik ezt az utat ós jellemzik ennek az elmúlt tiz esztendőnek küzdelmeit. Az a gesztus,amivel Horthy Miklós átvette a kétségbeesés szélé re jutott ország sorsának irányitását,nagyon emlékeztetett arra,amint a hadihajó kapitánya tengeri ütközetben odakötözteti magát a parancsnoki hidhoz,ahonnan csak darabokra tépve válhatik meg. Horthy Miklós, a Novarra hőse,Szegeden is igy cselekedett. Hozzákapcsolta magát a legszorosabb kötelékkel az ország^s9 rs áh oz ' Volt bárotsága ahhoz,hogy higyjen az ország sorsában,Magyarország jövőjében,amikor mindenki azt hitte,hogy minden elveszett. Aztán következett a feltámadás lassú és nehéz munkája. Arra gondolni sem lehetett,hogy egyszerre,egyptlen mozdulattal talpra szökik az ország. Annyira alá volt ásva a társadalmi ós gazdasági rend,annyira hiányzott minden legszükségesebb dolog az általános elszegényedés olyan borzalmas móreteket öltött,hogy valóban gondolni sem lehetett az ország gyors talpraállitására. Szizifuszi munKára volt szükség. Diplomáciai,gazdasági,társadalmi,katonai és rendészeti téren szinte elképzelhetetlen erőfeszitésre^ - közjogi, valamint közigazgatási téren ui alapvető ^intézkedésekre volt szükség. Mindez tetézve jó és rosszakaratú bírálatok ós ellenvetések szakadatlan áradatával,megoldását egyetlen egy embertől várta.aki felül tudott emelkedni az élő társadalom aprólékos és nagy nehézségein, fel tudott emelkedni a történelmi távlatok színvonalára ós aki nevét örök időkre elmoshatatlanul beleiktatta a magyar történelem aranykönyvébe,legnagyobb királyaink,hadvezéreink és államférfiáink sorába. Ezt jelönti'nekünk most Horthy Miklós neve. Áldatlan napok emlékein borongva,lassan eljutottunk ehhez a , na gy. magyar ünnephez,Horthy Miklós kormányzó országlásának tiz éves évfordulójához. Végig tekintve ennek a tizéves országiásnak nagy eredményein^összehasonli va a tiz evvel előtti állapotokkal a mai helyzetet,- Magyarország népe és osész társadalma különbség nélkül nem tenet mást,minthogy kalapját levéve hálát adhat az Istennek,mert a legnagyobb veszélyben,a legkótségbeojtobb helyzetben,igazi hőst,bátor hadvezért,kiváló államférfiul és nagylelkű uralkodót küldött nekünk, aki megmutatta népének a végső veszélyből kivezető utat ós rávezette népét erre az útra. Ezért most levett kalappal ós tisztelgésre emelt kézzel zengi a Nagyúr felé az ország népe ózonba nagy^magyar ünnepen: "Fény nevére,áldás ólétéref*
