Hetikiadás, 1930. január-december
1930-12-16 / 50 [1516]
y*y*wm. 1930. dec. - -3_S_1_Í J l!_Í_&_d_á_s_ : ._ . Kwckció /y, 0 i£ alt /:Három szál deszka, Folytatás:/ * - Kedves kis Veronika, a sors mégis csak kegyes volt hozzám, hogy ezen a szomorú úton éppen magát hozta elém.! • - fiiért volna. szomorú ez az út? ' . . 41 . : , - En most a Gk>lgota útját járom. - Miért? Olyan nehéz az a pár szál deszka? - Ugyan', dehogy!... Csak az benne a nehéz, h'O'gy nekem kell vinnem. De most már ez is elmúlt.*..A leikom terhe egyszerre könnyűvé vált, hogy magával találkoztam, kis. Veronika... 1 - Itt az elismervény, Zsuzsóka! Amint lát-.ja, becsülettel eleget tettem az óhajának. . _ » - Miért nem jött vissza, amikor hivattam?... Ilyen szégyen!...Mit gondolhattak az i'sm<wősök, hs meglátták magát?! - Pedig nem is eggyel találkoztam!...De már nem érdekel a vélemé- » nyük..,Elég az, hogy a maga kegyetlen kívánsága parancs volt számomra! - Szenvedett? - kérdezte júnyosan a leány. - Eleinte nagyon, .de kés.őb b jött valaki, aki megvigasztalt és letörölte verejtékező homlokom. Érdekes! Szóval segitsége akadt? - Nem éppen, csak könnyített valaki szörnyű lelki szenvedésemen.., A bibliai'Veronikával találkoztam... v ( ) - Nó, ne tréfáljon! ... JT « . x ^; _ , - Eszemben sincs!...Becsületszavamra, Veronikával találkoztam! - Kicsoda ez a nő? • - Ma még én sem tudok a nevénél többet," de majd érdeklődöm utána... A jóságát csak meg kell hálálnom... - Azt remélem tudja, hogy a történtek után vége köztünk mindennek? - Hogy értsem ezt? y ^ .; •'• ""/T ' ' • - Mért nem adta át a deszkákat az embernek, akit maga után küldtem? - Hiszen maga kivánta, hegy vigyem őket!• - Én csak próbára akartam tenni! . . . • Akkor rosszul választotta 'meg az embert hozzá! Különben pedig nagyon téved!...Nem most van vége mind'ermek, hanem már akkor vége volt, amikor az a lehetetlen kívánság elhagyta ajkát!... Zsuzsó elsápadt megdöbbenésében. „*f Nem kellek magának?'... ;/ , é ^ :. ., ^, ' ^ M ' ^ \ - Hogy őszinte legyek, elment a kedvem'ettől a házasságtól! v - És mit fog most csinálni? t - Mindenesetre most már óvatosabb leszok, nehogy hasonló csalódás ér jen...Kár azért a könnyes éppé rt, Zsuzsó !".. .-Hát lássa, van úgy néha, hogy csaknem elviselhetetlenül fáj, ha hiúságunk csorbát szenved. Még szerencse, hogy az ilyen fájd: lom nem sokáig szokott tartani. - Nem sir ok! . . . a.- • - Annál jobb! Akkor fel a fejjel Zsuzáó"! . . .Majd eljön egyszer az igazi, az majd nem fog tudni olyan hamar lemondani, mint én... De ajánlom, hogy ne tegye azt is .k'i olyan kegyetlen pr 5b ánakVannak idegek, melvek • nem birnak el mindent! A leány hirtelen hátat forditott a fiúnak. Nem akarta, hogy az a könnyeiben gyönyörködjék. Csak úgy.félvállról kiáltotta a távozó felé: - Menjen és keresse meg azt a jeti., azt a könyörületest l . •. . azt a bibliai Veronikát!... A gúnyos'hang most nem bántotta Lacit, inkább felderítette. Mintha lidércnyomáától szabadult volna... Jókedvűen kiáltotta vissza Zsuzsó felé: - Az eszme nem rossz!...Igaza van! Heg fogom keresni'Veronikát!..."'
