Hetikiadás, 1930. január-december
1930-12-02 / 48 [1516]
a.z iparosság, reménysugarai. AZ iparosság küldő tts-égének Bud Jánes kereskedei Aiügyi miniszter azt mondotta,hogy iontos kérdéseit,közte* aa 'ipartestüle ti reformot ,,a központi sz-ervet sokkal gyorsabbar és sokkal hatályosabban fogja megoldani,mint azt az iparosság gondolná. HÍ trrozott ígéretet tett a miniszter a többi kivánság teljesítésére is.Eá a beszéd -és az a tény,hogy a kormány 30 milliós kölesönt ad a kis iparosoknak olo^ó kamat mellett azért,hogy az országnak ez a" fontos társadalmi rétege talpra állhasson .megnyugtató lag-hatott a kisiparosságra* Tudjuk,hogy ennek megválóéitása csak az első lépés lesz a' kisiparosság tönérdek baj? inak orvoslására, A miniszternek az a kijelentése is jó hatást tett, hogy az iparfejlesztési tárvényben biztositani fogja a kisiparosságnak a közszáilitásoknál való munkához jutását, valamint gondoskodni kivan a kisipar egységes megszervezéséről is. A tettek és ki jelentés ek. mindegyike egy-egy reménysugarat küldött a kisiparosság szomorú életébe,s most már bízik abban,hogy komolyan kivan foglalkozni a kormány e súlyos gazdasági válságba került társada.La.i. réteggel. Akkor,amikor a kormány pártfogásába veszi a csőd szálén álló kisiparosságot,módot nyújt arra,hogy e társadalmi réteg uj hajtásainak,mondhatnám a gazdasági hadseregünk leventéinek, a tanoncoknak nevelési irányzata is biztosítva legyen. Eta a kisiparosnak kevés a munkája, akkor a tanoncnál: sincs elég tág aiunkaköre ahhoz,hogy mesterségét alaposan elsajátíthassa. Ez az uj generáció azután könnyen elvesztheti ambícióját akkor, amikor látnia kell azt, hogy az az iparág, amelyet tanulni kiváh, mennyire pang, de összeomlana látszik az egész kisipar is. '• • : „ • «'j Mikor a tanonc látja nap-nap után azt,hogy a kisiparosok mily nehéz harebt vivnak. a megélhetésért *és mindez a küzdelem eredménytelen,mikor régi, jónevü mesterek, egymásután mennek tönkre,vájjon csodálkozhatunk-e azon, hogy ezek a f : ss, dolgozni vágyó erők elvesztik munkaszeretetüket is? Az ambióiónak és- a munkaszeretetnek elvesztése pedig biztos ut a lezüllés felé!. • • ! ':míkLSÍ u ^ im m m m mm .. Ilyen körülménye*k között vájjon nevelhetne a kisiparosság komoly szakembereket, akik majd hivatva lesznek'az alapot előkészíteni magyarország ? 1támadására? Ezekhez a bajokhoz azután hozzájárul még az is,hogy nem egy helyen husz,néhol több tanoncot is alkalmaznak,ahol tulaj donkópen a műhely, vagy üzem kerete kevesebbel is beérné s ezeket sokszor minden lelkiismeretet félre téve ki is használják a végtelenségig,mert olcsó munkaerőknek tek intik.i.ikor felszabadulnak, a legtöbbje kikerül az utcára, vagy a legjobb esetben,mert rá van utalva s mert maga : az iparos sem adhat többet, válósággal fillérekért dolgoznakSzükséges volna tehát a tanonc tartás szabályozása is ! Akkor pedig, amikor a magyar kiűip'ar válságos óráit éli, lehet-e szó arról,hogy egy cseh cipőgyárkizsákmányoló rendszerével Magyarországon letelepedhessen s ezért több^mint hatvanezer magyar iparos és v ren 3 e ' fc e£ magyar*munkás a kenyérét elveszitse? ^^T ^L ^ "' "jm •aeméljiih,hogy erre nem fog sor kerülni,mert az egyenlő volna a saját testvéreink pus^tu' 1-ra i 1 béével. Akkor,araikor "líagyar Két" rendezésével fáradozunk azért, hogy a saját kebelünkben propagáljuk a saját iparunkat, hogy rávilágítsunk a magyar ipar rettentő helyzetéire és hirdessük,hogy mindenki csak magyar árut vésáro Íjon .ugyanakkor lehetetlen beszélni .gy cseh gyár befogadásáról! a kormány részérői,hogy magéhoz térjen tespedésóből és utat törjön magának gazdasági életünk fellendülése felé ! _ .Reméljük, és erre biztató jelek is mutatkoznak,hogy a kormány látja az ipáróstársadalom helyzetének komolyságát és Ígérete szerint segítséget nyújt rövidesen a ma" gy ar ipar talpraállitásár a. Brunovszky Oszkár.
