Hetikiadás, 1930. január-december
1930-10-14 / 41 [1516]
x ' 3 f Tom Mix nagy kalapja. Irta: Sz. Torna Mária. ' A : eredeti tárcája. Két pöttömnyi legényke, - lehettek vagy hét évesek, - szépen összefogódzva,^csendesen ballagtak a szitáló esőben. Az elvégzett nagy munkáról, a leckéről beszélgettek. • ^A nap, néhány'sikertelen kisérlet után, hogy áttörje a-felhők páncélját, végkép hátat fordított a földnek. Minden átmenet nélkül, egyszerre csúnya* szürkeség borult az utcára. Az angyali nyugalommal sétáld gyerekeket ez azonban egy cseppet sem zavarta. Szegénykék nem is sejtették, hogy a veszedelem, ijesztő, fekete szárnyaira!'ott kering már a fejük felett. Amig esak a leckéről tárgyaltak, addig nem is volt semmi baj. Az ördög azonban Tom Mix nagy kalapjában kisértette meg Őket. A baj ott kezdődött, amikor meglátták a szemben lévő mozi gyönyörű reklámját. Általában jé és szolid gyerekek voltak, de Tom Mixnek, a csodálatos hősnek hatalmas nagy kalapja megdobogtatta az o szivüket is és bizsergő izgalomba hozta. - Te! -^szólalt meg Karcsi, - meg kellene nézni azokat a képeket!... - Igen ám, - aggályoskodott Rudi,-ha nem kellene átmennünk a másik Oldalra! ... ••- Erre nem is gondoltam. - sóhajtott Karcsi. - Ez már baj...Egyedül nom szabad átmennünk!... A két gyerek'tanácstalanul állt meg a járda szélén. Vágyódó szemmel pislogtak át a túlsó oldalra.Hivogatta őket szörnyen az a kalap, ahogy a lova hátán ülő Tom Mix magasan lobogtatta. Valósággal megbabonázta őket. - De gyönyörű az a kalap!...' - sóhajtotta Rudi. - Hej, ha nekem is ilyen lenne!...De boldog volnék!... - toldja hozzá Karcsi • . Amig vágyakozva álldogáltak, egyszerre ismerős arcot pillantottak meg. Karcsi papája volt. A gyerekek nagy örömmel üdvözölték és szinte egyszerre' adták elő kérésüket: - Apuka!... - Kovács 'bácsi! . . • r Mit akartok gyefekek?...Mit kerestek itt?... - Kovács bácsi, vezessen át bennünket a másik oldalra! ... . - könyörgött Rudi. '- Miért akartok átmenni? - kérdezte Kovács. A ket fiu nem meri megmondani az igazat. Féltek,hogy nem érti meg titkos vágyukat. A felnőttek között olyan kevés •mozibarát van...Szemlesütve hallgattak. Kovács egy percig figyelmesen szemlélte a gyerekeket'és észrecette a Tom Mix-plakátra. vetett rejtett pillantásokat. Amikor előbb eljött a mozi előtt, neki is feltűnt a nagykalapos ember s ebben a pillanatban megérezte a gyerekek titkos szive-vágyát, Elmosolyodott... Szó nél,kül, megértően kézen fogta a két gyereket s mert szabad az ut, megindult vélük*a kocsiút felé. Ekkor az ut közepén, mintha a földből bujt volna elő, felbukkant egy garázda biciklista és elütötte a gyanútlanul tipegő Rudikát, aki véresen terült el az utca sarában. Kovács szörnyen megijedt. Maga is majdnem odarogyott ijedtségében a vonagló gyerek mellé. A biciklista, aki maga is lezuhant gépéről s most nagy nehezen feltápászkodott, szinte megkövülten állt a gyerek előtt s nem tudta, mit tegyen. Szeretett volna elmenekülni, de nem mert. Félt, hogy a bámész tömeg meglincseli. ' • Elsőnek a kis sebesült, a behúzott orrú, lenyúzott képű gyerek tért magához. Felugrótt, mint a gummilabda s a körülálló sokaság nagy mulatságára nekitámadt a biciklistának: - Maga vén szamár!... - kiáltotta felháborodottan, - Nem szégyenít magát? Hát van magának szive elgázolni egy ilyen kis gyereket; mint én vagyok?!... Mig ezeket kiáltja, veszedelmes közelségben jár a'keze a biciklista'orra előtto Szemei nagy karikára nyiltak. Meglátszott rajta, hogy felháborodása szívből fakad s nem annyira a fájdalom, mint a kerékpáros ügyetlensége hozta ki a sodrából. ' , „ Közben Kovács is felocsúdott dermesztő ijedtségéből es nagy^igyekezettel próbálta eltüntetni Rudika ruhájáról a karambol véres, sáros emiekeit. Szörnyen restelte a dolgot, hiszen a két apróság bizalommal fordult hozza's neki kellett volna jobban ügyelnie. Mit szólnak majd a gyerek szülei, ha majd igy sárosan, véresen állit be vele?... ^KKh
