Hetikiadás, 1930. január-december

1930-09-30 / 39 [1516]

A eredeti tárcája. Irta: Szilárd Róbert. Selley Karcsi nagyon unta már a hosszú háborút. Teste fáradt, lelke fásult volt már minden iránt. Csak egyetlen egy vágya'volt még: pihenni! Pedig igazán nem panaszkodhatott, mert nagyon jó dolga volt. Nem halmozták tul idegölő, megerőltető feladatokkal, olyan jobbfajta "hinterlandos" beosztást kapott egy kikülönített századnál, a Balkán egyik nagyobb városában. Ugy élhetett volna, mint otthon és, ha nem a császár cifra zubbonyát hordja; meg talán újságot nem olvasna, nem is tudná, hegy odakünn, a vérzivatarban '. ezrével hullanak a derék magyar fiuk. < Akár milyen jó dolga volt is, valahogy mégis rosszul érezte magát. Ha megkérdezték volna, mi a baja, nem tud-vott volna kielégítő választ adni. Áll landóan gyötörte a'honvágy. Valami nagyon húzta haza, oda, a szőke Duna^nellé. - De jó lenne legalább szabadságra menni! - sóhajtotta egyszer az étkezőben. A vágy önkéntelenül is hangosan szállt fel szivéből. - Das gebührt nioht! - recsegte rá egy rosszakaratú'hang. A századadjutánsé volt. Olyan ruthénbe ojtott oláh. Opitznak hivták és népfelkelő hadnagy' volt. Általános közutálatnak örvendett az egész helyőrségben. Állandóan a Dienstreglama paragrafusain nyargalt és rettenetesen gyűlölte a magyarokat. Karcsi nem'maradt adós a kéretlen véleményre. - Kern magát kérdeztem! Hadnagy ur Opitz nem felelt, csak egy nagyot nyelt, ugy, hogy Ádám-csutkája egy arasznyival csúszott fel hosszú, vékony nyakán; Ha Karcsi tudta volna, hogy a visszavágással milyen ellenséget szerzett, talán inkább hallgat-?ott volna, de hát nem vette be a természete az okvetetlenkedő kotnyeleskedést. Opitz századadjutáns ur ettől fogva állandóan sötét, haragos arccal nézte Karcsit és csak az alkalmat várta, mikor csaphat le reá,' mint a bója az őrizetlen csirkére. Az alkalom nem soká késett. ' Selley Karcsi beteg lett. A baj inkább kellemetlen volt, mint súlyos. Hagy daganatot kapott a nyakán, és ki kellett vágatni.Várkonyi ezredorvos " ügyes kézzel hamarosan rendbe hozta. Baráti szóval biztatta: - Most eredj szépen haza, pihenj néhány napig, ne sokat mozgasd a nyakad, hogy a friss vágás rendesen összeforrjon...Nincs semmi baj... f : Karcsi egy-két napig komolyan rosszul'érezte magát. A'Sök érzéstelenítő injekció nagyon felkeverte a gyomrát és a seb is fájt. De azért szorgalmasan eljárt kötözésre, nagy sétákat csinált a város környékén minden nap. A századirodát azonban szigorúan elkerülte. Jól esett neki a pihenés, a gondtalanság. Jó volt egy ideig semmit sem hallani a hivatalos kellemetlenségekről. Igy telt el két hét. A seb szépen gyógyult. Már^szolgálatra is jelentkezhetett volna, sőt el is határozta, hogy másnap szolgálati diszben megjelenik a századirodában és megkezdi a munkát. Ekkor robbant fel a bomba. ' • • Vacsora előtt félrehivja az étkezőben az adjutáns. - Hadnagy ur, - kezdte alattomos nagyképüsködéssel, - az őrnagy ur parancsára felhívom, hozzon a helyőrségi orvosfönöktol igazolást arra, hogy jogosan maradt-e ily sokáig otthon!... Opitz kaján képét látva, Karcsi keze rémesen viszketni kezdett, de azért uralkodott magán.. Csak ennyit válaszolt: , • - Rendben van!... - Azzal sarkon fordult s otthagyva az adjutánst, bement az étterembe. • • Opitz egy pillanatig a kielégült bosszú mosolyával nézett Karcsi után és elégedetten dörzsölgette a kezét. - Most megfogtalak!... - dörmögte és méltóságteljesen bevonult az étterem be ő is. Selley Karcsi másnap felkereste az orvosfőnököt. Egy kicsit drukkolt, amikor átlépte az oroszlánbarlang küszöbét, egy kis lelkiismeretfurdalása is volt, de bizott hagyományos szerencséjében; mely a hosszú fronszolgálat alatt is megóvta minden bajtól. Tartott egy kissé az ezredorvostól is, az se kedvelte különösebben a magyarokat, mert, hogy bölcsője az "aranyos Prága" földjén ringott. Karcsi szabáljBzerüen jelentkezett orvosi felülvizsgálatra. Suhanek doktor maliciózus mosollyal szemlélte egy pillanatig es megkérdezte: fi* ,•