Hetikiadás, 1930. január-december

1930-09-09 / 36 [1516]

Mi nem íelejtünk. Horthy Miklós kormányzó jelenlétében,ragyogó őszi,verőfónyben avatták fel a gödöllői hősök emlókszobrát,melyneF talapzatába kétszáz elesett hős neve fölé vésték be ezeket a szavakat: Mi nem felejtűnőmért nem felejthetünk! A szobormű csupa élet,csupa lendület,csupa nagy erős,elszánt akarás. Tépett ingű,rohanó erős f erfialak,,balkezevel virágokat szőrit a szivéhez,mig jobbjával magasra emeli a megtépett,töröttnyelu dicsőséges nemzeti lobogót. Mi nem felejtünk! A. belső ós „külső politikai élet zűrzavarában egyetlen biztos vezetőionaluhk a multakban rejlő tanulság. A világháború es a forradalom szenvedései megmutatták,,hogy mennyi gonoszság,milyen feneketlen gyűlölet lappang az embori szivek mólyen ós a békekötések szomorú, tanulságai minaen hipokritnságnál jobban bizonyítják az t* hogy , mi re számithatunk akkor^na kény re-kegy re kiszolgáltatjuk magunkat ellenségeinknek, A halál tafédómaImának kirendelt rabszolgái szerepére kárhoztattak minket, hogy a vilagháboruZki sem hűlt testein vad táncát lejtse a szemérmetlen kapzsiság. Soha yalószinünek som gondolt eszméket rántottak elő,hogy azok revén porbasijtsák és egy hitvány' gesz tussal történelmi tévedésnek minősítsenek ezeréves dicsőséget. /Lban elsettek , '; Mi nem felejtünk! Mikor magyar testvéreink milliói idegen rabigában nyögnek ^mikor a magyar területek kétharmad részét ktncul odavetették a zsákmányra éhes szomszédnépeknek,mikor nagy kulturális központokat leszakítottak az anyaország testéről,mikor maguk ellenségeink is beismerik, hogy igazságtalanság történt velünk,de azon nem hajlandók segíteni,- akkor ne állianak"elő a népek testvéri megértésével ós,egymás kölcsönös

#

méltánylását,feltételező tervekkol

?

mert ennek,elfogadására nem elég hitvány ez a. nép,ránkkónyszeritésére pedig nincs elég haderő. Mi nem felejthetünk. Az őasirózsás forradalom napjait sem felejthetjük el,mikor senki sem akadályozta mog,hogy a nép legszélesebb rétegei no hömpölyögjenek elő ós ne érvényesítse a hatalom szavát mindenki, aki elég eszesnek ós elég vakmerőnek tartotta magát hhho.a,hogy jogot formáiion magának a hatalomra. Nem volt olyan világmegváltó,nom volt olyan világboldogító ,aki nem érvényesülhetett volna akkor,mort senki sem tartotta magát arra illetékesnek,senki sem vállalta a felelősséget azért,hogy ezeket eltávolítsa a hatalom,köréből. Minden demokrácia,minden szociáldemokrácia, mindon világproletárság egyformán érvényesülhetett,mert,senki egyetlen szalmaszálat sem tett az útjukba ós mi lett mindennek vége? A legszégyenletesebb bukás,a logcsufosabb összeomlás,amilyenre nom nyújt példát a világ történelem. Most,mikor- a gazdasági,társadalmi ós politikai válság kavar.»g világszerte,mikor a nyugtalanság felüti újra fejét mindenfeló,mikor körülöttünk vészes előjelek mutatkoznak,farizeus arccal alkudoznak az államférfiak, a népek testvériségéről, ti tokban pedig ugyancsak ügyelnek arra,hogy szárazon maradion a puskaporuk. A gödöllői szobo,r szivéhez szorítja a magyar föld virágait és magasra, emeli a tépett, nemzeti lobogót. Néma ajkával merő szór kiáltja oda a világ sorsát intéző köröknek: Mi nem f ele jtink!,Csak ,az, igazságtalanságok jóvátétele után tárgyalhatunk a népek testvórborátságáról. Mert mi nem felejthetünk!