Hetikiadás, 1930. január-december

1930-09-02 / 35 [1516]

Báhli bég bosszúja. A • • eredeti tárcája. Irta: Szilárd Róbert. , .. Sürü peljöiekben hullt a hó már este óta.A lassan fiikerekedő szél elhozta a közeli Pecsevibol a dervisek hosszan elnyújtott üvöltését: - Allah - illák, - Allah - huu! ... A kóbor kutyák kísérteties vonítása volt a hátborzongató zenekíséret*. Antonio Morello

: a vallon csapatokkal idevetődött kalandor.betakarta'fület hogy a förtelmes Hangzavart ne kelljen hallgatnia.Különös érzés vett ralta erot,mintha közelgő veszedelmet sejditene. • Hallgattasd el azokat a bestákat! mordult idegesen feleségére,erre a sokat szenvedett -.iszonyra,aki annyi rossz után is hűségesen kitartott-mellette - Ki tudja a kóbor ebeket elhallgattatni? - vetette ellene félénken. - Ne járjon a szád! Tedd.amit mondtam! Ez a rettenetes üvöltözés még felkelti a gyereket! • . & .Az asszony szomorú tekintetet vetett a zárt 'ajtó felé. Fázósan összefogta vállán a kendőt es szo nélkül elindult. Alig tett három lépést,gyenge kopogtatás hallatszott a kapun.Morello és felesége megdöbbenve néztek-egymásra. - Ki lehet az?. , 'suttogta az asszony. - Hátha csak rosszul hallottuk, - válaszolt Antonio rövid figyelés után, de ebben a pillanatban megismétlődött a kopogtatás. Morello maga ment a lezárt ajtóhoz. - Ki az? - kérdezte nyersen. Halk nyöszörgés felelt csak; A vallon felnyitotta az aj tót.A süvítő szél sürü^tömegben. verte szemükbe a havat.Ahogy hozzászokott szemük a feléjük tátongó sötétséghez és a hozzájuk verődő hóhoz .rémületes látvány, tárult elé lük. Az ajtó előtt mozdulatlan ember feküdt.Az asszony az iszonyat hangján suttogta - Meghalt?. . . ' , ...... Antonio egészen kitárta az aj tót.hogy a lámpafény teljesen megviiagi^sa. Odalépett a mozdulatlan alakhoz,lehqjolt hozzája,megfogta a kezet.nehany masodPerCÍ

! |Ín?yos

f

pfgány?:-..Nem halt meg,csak eszáélétlen!. .Hagyjuk sorsára!.,. Az asszony közben - erot vett rémületén.Felülkerekedett benne a jobb érzés. - Csak nem hagyod itt",a hóban elpu^Zlbulalj\-v*_ ~v PeHTnín i ami + nirarsz'' - vonogatta vállát a -vaiion. rola a ráfagyott havat. Egyszerre csak felsikoltott: - Vérzik! Erre már'Antoniot is elhagyta az egykedvűség.Odament o is.A török mellen hatalmas seb tátongott. » ' * A jótékony meleg átjárta a sebesült tagjait,felnyitotta szemet es tekintete ráesett a föléje hajló férfira. ' - Allah akbar!... - suttogta fáradt hangon. - Mar azt hittem,hogy a paradicsom kapui nyíltak meg előttem...Hol vagyok?,;, - Jó helyen!...Hol sebesültél'meg? ' \ - Nem messze ide...R:jtunk ütöttek a bécsi király katonai...Kevesen voltunk ...Mindenki elesett;..csak én menekültem meg... - Szakgatottdn jött Ki a szó a torkán.Alig tudott beszélni, Z ?sSbuíbólI...A fiam vár!,.. - Egyszerre tudatára ébredt a rettenetes helyzetnek.^ fl

^[\^

0

^

v lcsz

'az esküvő j e.oda sietek, . .Viszem neki a hatalmas szultán ajándékát!... feleségére hogy a nehezen suttogott szaAntonio szilaj tekintetet vetett £«HJ*f?S2SKaS volt hogy valamilyen . vakat meghallotta-e? Elza asszony akkor mar a konyhában voix,nogy erositő italt készítsen a sültnek. szemében. - Ajándékot - Mit mondasz? « kérdezte aztán Kapzsi leiiuyyi TÍSZel

l Ajándékot...a padisah ajándékát a legvitézebb katonájának p Báhli bégnek... ', uóvii í K£

S nevét ő is ismer te. Tudta róla^hogy rettent •-Morello megrezzent. Bahli WJ*f***.

B

Jffie^5«e*f* baj társ. Csupa olyan hetetlen ^;^^Í^^^3i^Mt V

2?on sfeméoen.' Sok összeütközétulaj donság, mely ok ^m^^V^^S^m oszlója lengett a videsük volt^amiota itt telepedett meg ^ * . v ken. • ^áfo