Hetikiadás, 1930. január-december
1930-06-03 / 22 [1516]
Irtás D r. t Teme sváry ^mre min. tan», országgyűlési képviselő. r k párisi megállapodások alapián s azoknak törvényhozási ratifikál; tatása után,azt hiszem, komolyan remélhet j ük, hogy a közel jövőben, pénzügyi té rénekülönösen a hitelélet terén, kedvező változás fog bekövetkezni ós lehetővé válik, hosszúlejáratú kölcsönöket, olyan feltételekkel szerezni,melyekkc a mi speciális agrárjellegű gazdasági helyzetünk javulását tartósan biztosi tha tjük. Ez annál inkább kívánatos ? mert,miként,a Pénzintézeti Központ adatai is mutatják,a belső tőkeképződés igen lassan halad,sőt,a szanálás első éveihez^mérten,itt, tekintélyes visszaesést is látunk.A Pénzintézeti Központ kötelékébe tartozó budapesti ós vidéki pénzintézet éknél ugyanis^az 1927.óv végóig gyümölcsözőlog elhelyezett 1637 millió pengő 1928.végéig 341 millió többlettűi 1978 millió pengő,addig az 1929.óv végéig 132 millió többlettel 2110 millió pongőro emelkedett,vagyis az olőző ovi 20.8 növekedés holyott a mult esztendőbon mar csak 6.7 %-os emelkedést látunk.,Nagy részben oz volt az oka annak is,hogy a w omzoti ^ank kamatlába a mult évben több,mint fél esztendőn keresztül 8 % volt es csak novembertől csökkent fokozatosan 6 %-ra. Már pedig közáydomásu,hogy az egész pénzpiacot irányító Nemzeti Ban! kamatlábához igazodnak a többi ponzintózotok és igy természetes,hogy különö-: son a vidé on, a tormolő munka már szinte elv is élhetetlen kamatfeltételek mellett tuota fedozni főkoszükségletét,ami azután munkaredukcióhoz,sok esetbon? munka beszüntetéséhez vezetett. Bármily nagynak látjuk is azonban azt a megrázkódtatást,amel,y az utóbbi időkben közgazdasági életünket érte a jövőbe vetett bizalmunkat oz mégsem rendétheti meg. Nem lehet figyelmen kivül hagyni azt az örvendetes kó pot,amelyet külkereskedelmi m érl egünk az utóbbi idolban mutat.Itt nem szabad azt elfogadnunk,hogy kereskedelmi mórlegünk javulása csak látszólagos,hogy e csak a vasárlóképosaég megfogyatkozásából,következett.Ebben is van bizonyos igazság,de ágazsag az is,hogy" az ólniakarás ösztöne tartott vissza ,bemünket a külföldi luxuscikkeknek - előző évi - minden képzeletet felülmúló pazarlás szerű behozatalától» Látjuk,hogy 1924-ben 149 millió,1928 évben már 365 millió pengővel volt több a"behozatalunk,mint a kivitelünk és 1929-ben ez a kétségbeejtő behozatali többlet már 23 millió pengőro redukálódott, sőt ,mi legutóbbi statisztikai adatokból látjuk,nemcsak,hogy behozatali többletünk nincson már,hanem az utóbbi hónapokban,igen nagy kiviteli többleteket is értünk el.Behozatalunk a mult évben 124 millió pengővel lett kevesebb.Kivitelünk ezzol szembon 224 millió pengővel nagyobb. Ezt a z örvendetes jelenséget nagy mórtékben elősogitotte a kormán;, nak az a céltudatos előrelátó gazdaságpolitikai elgondolása,mellyel két erportintézotünkot ál tárni sególtyel életre hivta ós ezzel kereskedelempoliti kailag kivitelünket egységes rend szerb e foglalta.Hogy ez mennyire helyes volt es,hogy ennek a szervezetnek további kiépítése mennyire kívánatos,annak legfényesebb bizor-itóka kivitelünk emelkedése, amire annál nagyobb szükség günk van,mórt hiszen az egyik logjolentősebb államérdek az,hogy fizetési mórlegünk nagymérvű passzivitását kiviteli többletünkkel ellensúly ózzuk.Ha pedig produktumaink külföldi értékesítésének, - helyesen elgondolt kereskedelempolitikai rendszerrel,úgyszólván, szombatom jöhető kétséggel - márkáz első esztendőben is ilyen hatalmas előrehaladását érhettük cl,akkor kótségt* len,hogy ogy átfogó g azda ságp oliti kai programm megteremtésével a megváltó- • zott igényekhez merten, ugy a mezőgazdasági termeles,mint az ipar ós keresk*. delem irányát átformálhatjuk,mert csak az egész nemzet termelésének, céltudatos irányításával és az egész,nomzot gazdasági erejének összefogásával bii tosithatjuk gazdasági prosperitásunkat. Az 1930/31 evi állami költségvetésből a kormánynak ilyen átfogó, gazdaságpolitikai elgondolása tükröződik vissza,ami biztos bázisát fogja képezni gazdasígi föllendülésünknek.
