Hetikiadás, 1930. január-december

1930-06-03 / 22 [1516]

22*sz.1930.június 3. Hetikiadás . 4, oldal. " Hárimszor láttam " folytatása. -, Menny i t hal ott. Mennyi sebesült,-suttogta körülnézve ós elmerengve. Visszadugták a szájába a cigarettát.Szaporán szívta.Nekitámaszkodott a kaverna nyirkos falának. rTálos Vili szegény szintén meghalt - újságolta,mi közben kötöztem az ujabb jövevényeket.-A sebesültvivó'k akkor bajlódtak vele,amikor az ötödik rohamot állítottuk meg. -Százados ur kórlek; szólalt meg a kis zászlós

?

aki ugy cirógatta bebagyulált lábát,mintha hangyákat sepert volna le róla,-itt van Vili.Itt ezer. a hordágyon.Él... -Utánam!-Rajtaaa! - hördült fel a főhadnagy és csikorgatta a fogát. Mifctha síkos kövön száraz oseresnyemagon megcsúszik a szöges bakancstalp.Osszt rázkódtam ón,is,a többiek is.Pedig tolunk alig kétszáz lépésre verte a szikrakat a sziklán a gránát.Arra a szemünk se rebbent. ^ Másodszor két év múlva láttam egyik vidéki város törvényszéki fog dájában,amikor körüljártam a szobákat.Az egyik szük cellában két ember szomorkodott az asztalra könyökölve.Amikor megláttak,felugrottak.Az egyik a nyakamba borult ,és zokogva töredezett ki a szo a tcrkán. -En vagyok Vili.Tálos Vilmos főhadnagy.Emlékszel rám doktorkám? -Emlékszem. -A kórházból 18 őszén még kimentem a frontra.Megkaptam a tiszti aranyat is.Azután,amikor hazajöttünk,elutaztam a falumba.Megcsináltam a nemzetőrséget. Nem is volt sommi oai nálunk. Egyre szaporábban dőlt belőle a szó és a szeme éppen ugy ragyogott . mint akkor a Jaordágyon, a kaverna félhomályában. -Tanitottam az iskolában.Megválasztottak kántornak.Karácsonykor meghalt az édesanyám.Mindenem... Két fényes gyöngy futott végig az arcán.Boleveszett borostás szakállába. -Amikor kitört-a kommunizmus,az ogész falu azt követelte,hogy ón legyeik az elnök.Hát lottóm. Olyan,rendet tartottam,mint kint a századomban. Hirtelen elhallgatott és koscrüen,,gunyeDsan kopogott a kacagása. -Tálos Vilmos magyar királyi honvédfőhadnagy,mint direktóriumi elnök! ...Dokikám,cirkusz az élet,ón mondom neked. Összerezzent.Bocsánatkérés tükröződött a szemében. > -Most jut őszembe,hogy én másfél hónapja vizsgálati fogoly vagyok. Ne neheztelj rám,amiért igy megrohantalak.. .Megállitottam a főorvos urat tette hozza halkan. ' Kőzet nyújtottam neki. Egy pillanatig habozott ós azután elfogadta. Megszorította / kömény on. Ki egyenesedett. láng csapott ki a szeméből. Az ajka eltorzult,mint két óv előtt a hordágyon. De a hang nem tudott kibuggyanni bolős• lo. Harmadszor koporsóban láttam.A kántorlakás első szobájában feketéllett a ravatala. Lábánál a kardja és a sapkája.Az az ütött,kopott,sáros, fakult táborizöld sapka,amelynek egyik részét lemetszette a gránátszilánk a Monté Tombán.Mellén a gyortyák fónyébon csillogtak a kitüntetések.Mint dus szolőfürtön a szemek. Az arca viaszsárga volt. A szája - nem csak képzelődtem. A hordágy ós a kaverna jutott eszembe. Összeszorított ajkán nem hördül mar ki & raj taaa ! ... Az öreg plébános el-elcsukló szóval magyarázta.: • . - Szegény zselléremberek fia volt.Korán elhalt a

z apja.Ismertem. Nem is lehet nála becsületesebb ós derekabb férfit elképzelni.A szomszéd falu terroristái ,akikot fogyvőrrel kergetett ki tőlünk,jelentotték fel. Amikor a törvényben fölmentették ós hazajött,ujjonfaott az egész falu. Csak en láttam ,hogy elvesztette lelke egyensúlyát, A szegyen adta kezébe a pisztolyt. Szegény jo édesanyja sirján Totto át a szivét...