Hetikiadás, 1930. január-december
1930-05-20 / 20 [1516]
Súlyos bűn a nemzet tel szemb en. Sok emberi gyengeség közé tartozik az is, kogy a z emberek a külföldi gyártmányokat rendszerint többre becsülik,azokat jobban vá^árcdiák,mint a hazaiakat,még akkor is,ha azok egyenrangúak,vagy a hazai termelveryekhel silányabbak ós drágábbak. Különösen áll ez miránk, magyar okra, akik ebbó'l mindig valóságos kultuszt csináltunk. Mindennek veit becsülete idehaza, csak annak nem, amit magyar kéz,osinalt. JÜS mi ,tűrtük és tűrjük,mint gurul ki a pengő az országból ós ezek a guruló pengők súlyos és keserves milliókká » . dagadva miként tették ó'S, teszik mind súlyosabbá az amúgy is agonizáló magyar gazdasági élet szervezeteit és húzzák ki a talajt a magyar ipar ós kereskedelem lába alól. Ha megnézzük gazdasági mérlegünknek azt a részét,ahol ezek a guruló pengők összeadva szerepelnek ,akkor jövünk csak,rá,hogy milyen rettenetes bűnt követ el r. magyar társadalom, ami kor sokszor csupán a hiúság kedvéért is külföldi árukba öli a pénzét., Szörnyű,bün és a legnagyobb lelkiismerotlenság ez^amoly a legsúlyosabb mértékben elítélendő.Azonban lehetne rajta segíteni, szivos és kitartó propagandisztikus munkával ki lohetno gyógyitani a magyar társadalmat ebből a kór»s nyavalyából. Kény szerrel,vagy erőszakkal nem sok eredményt tudunk elérni. A pénzt nem lehet ilyen módszerrel helyhoz kötni,mert az személytelen voltánál fogva kivándorol. Törvényes,vagy rendeleti uton som tudnánk célt érni,mert az sértené a külföldi államokkal kötött koroskodolmi szerződéseket. Marad az egyetlen helyes ut,a társadalmi alapon okosan megszervezett felvilágosító propaganda,amelybe bele koll kapcsolódnia a társadalom minden rótogónok. Elsős§rban magának az iparnak és kereskedelemnek; mert részbon őket érinti legjobban aa ügy,részben pedig ők érintkeznek legközvetlenebbül a vásárló közönséggel. Az a ma/ayar iparos,vagy kereskedő,aki ugy magyar,mint külföldi árut tartja hozzá,botérő es külföldi árut kérő vevővel szembon vegye elő minden rábeszélő képességét,kereskedői ügyességét ós igyekezzék elsősorban a magyar árut eladni neki,még akkor is, ha ez sokszor némi áldozattal,egytegy fillér kisebb haszonnal járna. Üzletük kirakatában, műhely ükben csinosan elkészített árukat helyezzenek el "Magyar gyártmány olcsóbb és jtbb.mint a külföldi" fróoaganda felírással ós különböző,de ezt a célt szolgáló fol iratokkal,tájékoztatásokkal mementóként hivják fcl a magyar árukra a vásárló közönség figyelmet. Azonban,ebben a hazafias munkában,megis a legfontosabb szerep a sajtóra hárul. Szinte csodálatos,hogy a magyar sajtó milyen közömbösséggel viselkedik ezzel a fontos kérdéssel szemben. Az ujságek minden számában ott kellene lenni egy-két soros tömör propaganda jelszónak,az utcán lépten-nyomon plakátoknak,amelyek figyelmeztetnék a vásárló,közönséget,hogy nemzetmentő cselekedetet visz véghez, ha magyar árut vásárol., Általában ennek a propagandának olyan szívósnak ós kitartónak kell,lennie,hogy ,a,közönség ne tudjon szabadulni tőle és számára lelkiismereti kérdéssé,meggyőződéssé kell tenni,hogy súlyos bünt követ el a nemzettel szembon, ha idegen árut vásárol. Hogy ebben az ügyben mennyire a propaganda,a helyes ut,világosan mutatja a "Coty"-esotr,amikor egy kis összetartás,egy pár,ujságcikkel igen érzékeny anyagi csapást mórtünk a magyarokat vgyalázó francia gyárosra ós sikerült egy pár ezer pengőt a magyar gazdasági élet szamára megmenteni. De, sajnos,, ez a kis példa, azt is mutat ja, hogy/a propaganda nem SZÍVÓS ás ki tartó, akkor, ismét a régi vágányra térünk. Ugyanis a dolog csattanója az. hogy mikor a francia gyár látta,hogy Coty ur politikai túlbuzgósága ilyen sokba kerül neki,egy merész lendülettel Coty urat kiléptette a gyár érdekeltségéből és e.zt,a tényt a magyar követséggel is igaz oltatta, hölgyeink pedig bizonyára ismét a,régi hévvel és Kedvvel vásárolják ós fogyasztják a "Coty" gyartmányokat ós dobják ki külföldre azokat a súlyos pengőkot ,amoly eket rettenetes helyzetben lévő gazdasági életünk annyira nélkülöz. Hát igy eredményt soha nom fogunk tudni elérni s ha ennyire kevés kitartással és oly nemtörődömséggel fogunk a kérdéshez,akkor bizony legjobb b«zzá sem nyúlni. Ha • azok,akik át tudják érezni ennek,a kérdésnek a fontosságát ós főleg,ha a magyar sajtó a rá eső részét kiveszi ebből a munkából,akkor nálunk sem,maradhat, el a siker. Egy pár lelkes hazafi részéről a kezdeményezés nehéz munkája megindult. Egy pár ezer munkás,iparos megfogadta,hogy csak magyar árut vesz és ad el .Kapcsolódjunk mindnyájan bele ebbe a font»s munkába ós akkor igazán "Isten áldja a tisztes magyar ipart". Szeme rád Kamii ló dr.
