Hetikiadás, 1930. január-december
1930-05-20 / 20 [1516]
/: "Tavaszi álom." Folytatás.:/ ORSZÁGOS LF.VFXTAR . K szekció - Valóságos ünnep ^nekünk, ha városi ember téved felénk. Olyan elhivatottan élünk itt ketten,, én, meg'a lányom, hogy sokszor hetek is elaulnak, mi* egyszer értelmes emberekkel összejövünk...De már itt is a lányom!... _.' A "4 s _? tek Ránéztek az ajtóra és megdörzsölték a szemüket. Mintha a Tavaa í^ d v«v^ elent J? lna ? e S,előttük,hófehér fátyolruhájában ott állt előttük a haz bűbájos urnoje, talcan hozva'a párolgó kávét. Pista ós Alán ugv írottak fel, mint a gummilabda es tokájuk hangosan ütődött össze. * Vass Pista nem tudta levenni szemét a ragyogó jelenségről, lángoló tekintettel gyönyörködött benne. Oly elfogultan viselkedett, mintha-'most került vol na osak ki az iskola padjairól. Kedvtelve hallgatta a lányka dallamos osiosergeset. Eévayt a házigazda magának foglalta le és nem osekély bosszúságára kénytelen volt végighallgatni hosszadalmas fejtegetéseit az okszerű gazdálkodásról. Jóformán nem is figyelt rá, gondolatai el-elkalandoztak, a szeme minduntalan megakadt a bájos leánykán; . ? e £ ! Ha én Vetnék a te 'helyedben! - gondolta m agában, és-bűsszus-pil* lantasokat vetett Vass Pistára Pistának is nohez sóhaj szakadt fel ancebleool - untatom, ugye? - kérdezte Marika. Pista sietve nyugtatta meg. - Nem. nem! Szó sinos róla!- Olyan jól esik hallgatnom, amit mond!... Marika önkéntelenül elpirult. - Amit én^mondok?.Hogy érdekelhetné az én feosegésem? - Maga egészen más,' 'mint azok a lányok, aklkkol eddig összehozott a sors! - Csak non akar nekem udvarolni? - kérdezte halkan Marika és kissé elhúzódott Pistától. - Miért ne? Ilyen jól meg sohasem éreztem magam no társaságában, mint maga mellett! .. .Magát ol tudnám hallgatni akármeddig!... - Ha visszamegy a városba és összetalálkozik az elegáns városi lányokkal, akkor ma^d szégyenkezve fog visszagondolni az egyszerű falusi leányra!. .. - Látszik, hogy nem ismer engem!...Ha többször találkozhatnánk, meglátná, hogy a mai reggelt sohasem felejtettem el! ' , - Ki tudja, találkozunk-e még valaha!?.,.. - Ez osak magától függ. Ha szikesen lát, 'máskor is kilovagolunk idei Marika nem felelt. Lesütött szemmel nézte cipőoskéje orrát. Pista lázban égő szemmel várta a választ. A válasz pedig késett, egyre késett. - Nem látna szivesen? • A lányka még minőig nem válaszolt. Tetszett neki Pista, de jogoim e ez arra, hogy máskorra is hívja? Hiszen nem is ismeri.. .Félénk'pillantást vetett Vassra és látta a tiszta, nemes vágyódást a véletlen 'ismeretség folytatására. - Mindig szivesen látom, amikor osak akarja!...- suttogta alig hallhatóan és a főhadnagy felé nyújtotta pici. fehér kezét. \\* t Pista gyengéden megszoritc tta'a parányi kezecskét és forró osókot lehelt v rá. Alánt a kézcsók láttára majd szétvetette az irigység. Bosszúsan kiáltott fel: - Ideje lesz visszamenni a városba, tiz éra van!,.. - Szent Isteni Tiz óra! Tizenegy órakor ezredkihallgatás és azon ott^kell lennem! - ijedezett Pista és kapkodva búcsúzott a vendéglátó gazdától. Alán :"».' némi kárörvendéssel sietett lova felé, mig Pista egy utolsó kezosókot'lehelt Marika bársonyos kezére. Marika kikísérte a kapuig és az utolsó pillanatban egy kis fehér orgonaszálat tűzött Pista zubbonyára. - Erről a kis virágról jusson eszébe, hogy mit'Ígért!...- suttogta. • A két lovas már messze vágtatott, de 'Marika még mindig'Ott állt a kapu mellett és fehér kendőjét lobogtatta a folyton visszatekintő tisztek után... Vass Pista csak egy hét múlva jutott abba a,helyzetbe, hogy Ígéretének eleget tehessen. Azaz. hogy osak szeretett volna*eleget tenni. A tanyai házat sehogy sem találta meg, Lévayval együtt szorgosan átkutatták az egész vidéket, hiába irták le a ha2 környékét, a ház lakóit,, az Öreg házigaadat és bájos leánykáját nem sikerült felkutatni. Senki nem ismerte őket. A nagy sietság ben nem jegyezték meg az utat. utóbb pedig nem^tudták felfedezni azt a kereszt utat,melyen a két ló,ösztöné tol hajtva,,a főútról letért. 'Sokáig^ évekig lázasan kereste a bájos ismeretlent'és sokszor mondogatta Alánnak; ' « Ha nem maradt volna kezemben az az egy szál fehér orgona,, még most is azt hinném, hogy csak álom, szép, tavaszi álom volt!...Pedig ugy szeretnem azt a tavaszi reggelt újra, meg ujra'végigálmodni! ,.. ^ /ío
