Hetikiadás, 1930. január-december

1930-05-06 / 18 [1516]

/:"Barátnők." Folytatás:/ - Miért nevet ezen? Olyan lehetetlen dolog volna az, hogy szeressem? A leány hirtelen elkomolyodott. - Ezt még senki sem mondta nekem. Engem nem szokás észrevenni. Ugy érzem, mintha gúnyt űzne belőlem. / _ ' - Eszembe sem jut! . . .'De maradjánk csak a barátnőjénél!...Akarj a látni, hogy o mennyire érdemes'á'szeretetére? ''' ' . - Lehet, hogy kissé beképzelt, de ez többé kevésbbé minden szép nőnek a hibája. Ennek is maguk férfiak az" okai, mert elkapatják őket. A szerény­ség inkább csak a csúnya nők erénye. Mindez nem ok arra, hogy most pálcát törjön felette. Én vakon bizom benne és a hozzám való ragaszkodásában... - Akarja, 'hogy meggyőzzem az ellenkezőjéről? - Nem fog sikerülni! - Nos, akkor jöjjön velem! Hagyjon rám mindent, akármit teszek, vagy mondok is! 'Ne mutasson meglepetést! - Szépséges bálkirálynő! Ha belefáradt már a táncba, ereszkedjék le hoz­zánk, szegény földi halandókhoz! Valami nagyon fontosat, 'szezácidsat akarok mondani!... *.- Sürgős? - .Nagyon! ,' - Már itt is vagyok!...Halljuk a szenzációt! - Engedje meg, hogy maga legyen az első, akinek bemutatom a menyasz­szonyomat! ' . ' , ' - A menyasszonyát? A szép arc hirtelen eltorzult. Olyan fehér lett, mint a frissen esett hó...Nem tudta érzelmeit rejtegetni. A nem várt meglepetés szivén találta. ' ''- Nem is gratulál nekünk? .. .Látom, sok mondanivalójuk lenne egymásnak,.. Elszivok egy cigarettát és tiz 'pöre múlva visszajövök! ... ' ' * - Nos, kedvesem, mit végzett a barátnőjével? - Ne is kérdezze! - Nem kérdezem, úgyis tudom. Szemrehányást,tett, hogy elhalászott engem az orra elol... Veszekedett...Kigyónak, meg egyebeknek elnevezte...Ugye?... Tudja, mit tett volna maga'az o helyében? Gratulált volna neki Szi'vből, 'mele­gen, még akkor is, ha a szive megszakadt volna belé.. .Lássa, ez a maga'barát­nője...Önző, irigy a végtelenségig. Fáj neki, hogy magára is rá mert valaki nézni ...Irigyli, hogy boldog lesz..'.Igy van?.Miért nem felei?... Sir?... Ugyan!' Hát érdemes ezért? Nem fontosabb magának az, hogy szeretem 'és fele­ségül akarom venni?... ' - Mondja, hát mit tud rajtam szeretni?...- kérdezte a leány könnyein keresztül. - Leginkább azt a jellembeli különbséget^ mely kettejük között Van..., Aztán meg imádom az ilyen drága, jó csúnya leányokat és mert maga pont az'én esetem!... Elég ennyi?... - Nekem elég! .. .És'nem tagadom, boldog vagyok, hogy maga is ilyen kevés­sel beéri!... '" ' L

Next

/
Thumbnails
Contents