Hetikiadás, 1929. január-december

1929-03-12 / 10 [1515]

/Nemzetes uram felteszi a turbánt folyt./ -Ugyan derék Szakácsnéja van kelmédnek,nemzetes uram,hogy igy meg tudta sütni ezt a kappant,- dicsérte a török.- Most csak még egy korty-vizet rá s ugy érzem magam,mint a paradicsomban. -Kern viz való erre,hanem bor! Azt kóstolja meg egyszer bég uram! -Nem lehet! Tiltja a próféta! -Azt hiszi kelmed,hogy minden török ilyen szigorúan betartja a parancsot? -Nem hiszem,Vannak sokan,akik eladják lelküket a sejtánnak a mámor kedvéért. -Hát hiszen egy pohár bortól még nem kell mámorosnak lenni! Igyék bég uram,szívesen adom! -Jó,legyen! A vendégbarátság azt tanítja,hogy a házigazda kínálását nem szabad visszautasítani... A három török ivott egy-egy kortyot s az aranysárga,gyönygyöző lé folyékony tűzként járta át tagjaikat.A szokatlan ital hevitette őket,ismeretlen, furcsa érzéseik támadtak.Az első kortyot másik,harmadik követte... Pallagi urára jó példával járt elől. Jutka nénét sürün küldte a pincébe. A kis társaaágnak hamarosan virágos jókedve lett,egészen jelentéktelen szavak nevetésre ingerelték őket.Nem fértek a bőrükbe,izegtek-mozogtak,Pallagi uram derékon kapta a béget és alaposan megtáncoltatta. Csurgott róluk a veritek.Lekerült róluk minden,a kaftán,a meleg turbánkendő, csak a piros,csúcsos kalap maradt a fejükön.Halaf bég ledobta ezt is ós felcsapta fejére a házigazda föveget,Pallagi nemzetes uram pedig tréfából feje köré csavarta a hófehér turbánkendőt. -Ejnye,nemzetes uram,milyen derék török lett kegyelmedből! - jegyezte meg a bég tréfásan. Nemzetes ^uramban már erősen dolgozott az ital.Kissé aieghökkent a kijelentésre és zavarában csak annyit tudott mondani: -He? -Kát nem ismeri kelmed a törvényt? -Milyen törvényt? -Ha egy hitetlen felteszi a turbánt,azzal azt jelenti,hogy törökké lesz. -Törökké?...Én?...-méltatlankodott Pallagi Mátyás. -Persze! Kelmed feltette a turbánt,tehát törökké lőtt! -De már ennek a fele sem tréfa! Csak nem komolyan beszél,bég uram? A törökben a bor hatása alatt ágaskodni kezdett a virtus.Látta,hogy a magyar rémültében kirázza a hideg annál jobban erősködött. -Ez bizony nem tréfa! Az agákhoz fordulva folytatta; -Ti láttátok,hogy nemzetes Pallagi Mátyás uram feltette a kapát,kételkedhetünk-e abban,hogy a próféta hitére akar térni? Az agák helyeslőleg bólintottak fejükkel. -Láttuk és bizonyítjuk,hogy igy történt.Semmi okunk kételkedni a nemzetes ur szándékában. A házigazdának a rémülettől égnek állt a haja. -De...hiszen ez lehetetlen!... A kapát csak tréfából tettem fel,ép ugy,mint kegyelmed a föveget! -Pedig hiába beszél,Pallagi uram' Jön velünk Szigetbe!...Á mollak és imáaok rendben megtanítják az igaz hitre és holdtölte után való pontokén, meghívhatja ismerőseit a csízióra!... Ha szépszerével nem jön,visszük erőszakkal! .. . A bég most már halálosan komolyan beszélt. -Hogy az ördög vitt volna el a turbánoddal együtt ! ...szitkozódott a fogai közt Pallai.- Már most mit csináljak?... Az ablakhoz állt és kibámult az udvarra.A legény épen az istálló felé tartótt,lovakat etetni. Csak átküidhetné Veszprémbe,a főkapitány módját lelné hogyan szabadítsa meg siralmas helyzetéből. -Ha már nem ismer tréfát bég uram,legalább annyit tegyen meg,hogy a csizió ne Szigetben,hanem Pécsett legyen...Megyek és nyergeltetek. Gyors léptekkel laejrü az istállóba, de a bég utána küldte az egyik agát, nehogy Pallagi aiegszökjék. -Miska! _Hol vagy?Szaporán nyergelj!- kiáltotta be a legénynek a maga is eltűnt az ajtó mögött.Odabent halkan adta ki az utasítást;/Folyt.köv./