Hetikiadás, 1929. január-december

1929-02-12 / 6 [1515]

A jó izlés és a zene. * •i»im-*«->- -Mostanában sokszor hallhatjuk azt a kérdést:mi baj van a ma muzsikájával? Hogyan reagál a modern közönség a régi és uj muzsikára?Hogy van az,hogy a legtöbb modern közönség nemcsak,hogy elfogad,de mestermüként ünnepel középszerű muzsikákat ,amelyet az emberek azonnal elfeléjtenek,amint elhagyják a koncerttermet. Miért van az,hogy a közönség legnagyobb részét hidegen hagyják a mestermüvek? iíi lehet az oka annak,hogy a vélemények annyira összezavarodtak.? Ugylátszik,hogy abból a struktúrából,amelyet rendesen zenei megértésnek szoktunk nevezni,valami fontos tétel hiányzik. Bz a fontos tétel az a titokzatos valami,amit jó Ízlésnek szokás mondani. Az elmúlt időben a jóizlés eleggedhetetlen kelléke volt annak, aki hivatottnak érezte magát arra,hogy vagy muzsikát irjon,vagy muzsika felett Ítéletet mondjon, vagy, aki hivatottnak^érezte magát arra,hogy muzsikát élvezzen Manapság a jóizlóst ugylá^tszik egyáltalán meg sem említik,Ma nem azt tartják az emberek fontosnak,hogy agy művészi munka jóizléssel van e megcsinálva. Ma az a fontos,hogy egy művészi munka milyen mértékben tud izgalmat kiváltani a hallgatókból. Ma frázisokkal dolgoznak az emberek. Egyébről sem hallunk csak " egyéniségről eredetiségről", brutális erőről ",„barbár ritmusról ", és hasonlókról.De ugylátszik, senlcifiek sem jut eszébe fel tenni a kérdést, hogy volt o a zeneszerzőben jóizlés? Pedig mégis csak ez volna az alapja a dolgoknak. Ha kevésbé érdekelne bennünket a barbár ritmus,de annál inkább az izlés, akkor semmi esetre sem kerülhettek volna a közönség elé olyan visszaélések,amelyekkel az utóbbi idő alatt lépten nyomon találkoztak a. hangversenyprogr' mmokon. A 18. ás a 19 században scuimi sem volt fontosabb,mint az izlés . Bátran megállapíthatjuk,hogy az ősi görögök óta mindig ez volt a legfontosabb A művészek történetében a mi századunkban történt meg először, hogy az izlésE ledegradálták a második,sőt talán . harmadik helyre. Még 10-15 évvel ezelőtt is nagyobb becse volt az izlesnek,mint ma. Akik 15 évvel ezelőtt ^modernek" voltak tele voltak jóizléssel.Nem kell csak Debussy-ra hivatkoznunk,vagy Dohnányira,vagy Bartókra. Ki gondolt volna 10-15 évvel ezelőtt arra,hogy egy zenei kompozicióban felvonultasson pl.egy vasúti mozdonyt. Teljesen eltekintve attól, hogy egy zenekar vissza tudja ^ dni egy lokomotív dübörgését vagy sem. 10-15 évvel ezelőtt magát a gondolatot is elvetette volna a kritikus,mint.— Ízléstelent. (T*L) Manapság ezeket r, gyerekes ostobaságokat nem csak be vesszük, \^_J^y /de el akarjuk hitetni saját m -.gunkkal,hogy élvezzük azokat. Ami áll a zenszerzőkre, az áll •' virtuózokra. Nemcsak elfogadjuk, de istápoljuk azok t a „mesterműveket",amelyek technikail .g lehetnek kitűnőek* végeredményben azonban semmi mást nem igazolnak,csak azt,hogy az előadójuknak nincs kultúraja,nincsen stílusa,egyszóva1 nincsen Ízlése. Egyenes,minden csalafintaságtól mentes,egészséges kompozíciókat ma ugy adnak elő,mint valami nyakatekert lázálomban született agyrémet. És mi tapsolunk egy félig hülye előadónak,aki el-nyögdécsel ,elsír,elsuttog egy markáns,határozott,melodikus témát.Tapsolunk egy zongora atlétának,aki kezének és lábának minden brutális erejével bömböli bele a világba egy Chopin nocturne finomságait. A zeneszerzők,előad°k ás hallgatok jól tennék, ha megállnán .k egy pillanatra, és tudomásul vennék,hogy zeneművészetet nem ma találták ki , a zene művészete nem tegnap született.A zenének genezise van,története,logikus fejlődése, Ezzel érdemes egy kicsit foglalkozni. Az izlést nem lehet elsajátitpahi 5 perc alntt.Az izlést az igazi művészek évszázadokon át istápolták és fejlesztették. Eldobni nagyon könnyű,de mit teszünk a helyébe? A tudatlanság- ez a mai kor jelszava. Minden időben az emberek szegyeitek a tudatlanságot ás büszkék volt.de a tudásra. Ma a legtöbb ember jelszava ez:" Keveset tudok ás még kevesebbet törődcfttfazzal,hogy mit nem tudok" .Csoda ^ethovent,Schubertet,Brahmst,Bachot a könyvtárba száműzték é? helyette diád Imásan vonul be a világ leg-izléstelenebb ostobasága a Jazz?