Hetikiadás, 1929. január-december

1929-12-24 / 51 [1515]

Az első fecske. f az évei, z 3$%£j§; s zárny csapásai kimért nyugodt s ággá 1 i end ülnek, e gy más t követve jönnek/messziről, .elsuhannak felettünk és távoznak az örökkévalóság ismeretlen és emberi elmének fel nem érhető távlatai felé. Minden múlik és mégis mii den megmarad. A természet törvényei változatlanok és az energia megmaradásának elve örökérvényű.Minden emberi változás olá van rendelve az örökkévalóság térvényeinek. Ezek az elvek,mint mindenütt,a politikai életben is, feltétlenül, matematikai pontossággal érvényesülnek. Abban a üoszorkanytár.eban,amit a kisantant most a hágai értekezlet előestéjén körülöttünk tombolva lejt,két nyugtalanságot csillapító jelenség merült fel. * Az egyisl feltűnő Jelenség a szerb kormány hallgatása, aminek kül-" politikai vonatozásban bizonyára meg van a maga jelentősége. A kisantant nagy pártfogó ja, a hirhedt Scotus Viator, legutóbb nyiltan ki jelentette ,hogy a délszláv kérdést Belgrád még annyira sem tudta megoldani,mint Bécs,vagy Budapest. Hz a megállapítás minket csakis annyiban érdekel,hogy ezzel a magyarok nagy ellensége beismerte és megállapította annak az egész nagy erőfeszítésnek a csődjét.amelyen peaig a jelenlegi békeszerződések nyugszanak. A szerb kormány hallgatása ilyen körülmények között C3ak" az eadig követett utak hiábavalóságának ol ismerését jelenti. Az az ut,melyet a kisantanttal együtt követett,járhatatlannak bizonyult„A kisantant boszorkánytáncában Szerbia szédülve keresi a megnyugvést

i

_Nem a mi feladatunk és nem is mi reánk tartozik,hogy ennek utján megmutaasukA^A másik jelenség már sokkal közelebbről érint bennünket. Ausztriában ugyan is most jelent meg az első röpirat,mely azt hangoztat ja, hogy Magyaror szaggal rendefcni kell az elszakított Nyugatmagyarország kérdését,mert ennek halogatására nincs semmi ok és ennek nincs is értelme. Az osztrák röpirat szerzője nyiltan beismeri,hogy Magyarországgal igazságtalanság történt,mikor a lakosság megkérdezése nélkül elszakították tőle a nyűg-ti részeket és ezt az igazságtalanságot a jó szomszédik viszony helyreállítása érdekében megkell szüntetni. A röpirat szerzője modern reálpolitikai alapon beismeri a jelenlegi helyzet tarthatatlanságát és a békeszerződósok igazságtalan és oktalan rendszabályainak kiküszöbölését sürgeti. Megállapítja még a röpirat szerzője azt is,hogy épen ugy, mint Sopron lakosságának meg volt a joga az önrendelkezésre,ez *> jog érvényes az elszakított nyugatmagyarországi részok többi lakósára is .Népsai vázasra van tehát szűkség Nyugat ma gy ar ors zág többi részein is és a lakosság döntése al'pján megállapítani a határokat és helyre kell állítani >. jó viszonyt Magyarországgal Erre pedig, •>. röpirat .szerzője szerint,Ausztrián*k - jelenlegi körülmények között okvetlenül szüksége is vn. A velünk történt borzasztó méltánytalanság és igazságtalanság után sz a röpirat az első jelenség,mely a megértés és jóvátevés elvét hangoztatja. A trianoni békeszerződés tarthatatlanságának egyik legékesebben szóló bizonyítéka ez a ropirat

r

melyben osztrák részről is megállap itiják,hogy ez a helyzet igy tovább tarthatatlan és ezért békés rendezésre kell törekedni.Ennek. a röpiratnak olyan hatása van,mint az első fecskének a téli zord hidegek után. Nagyon jól tudjuk,hogy egy fecske még nem csinál nyarat és mégis jóleső érzéssel üdvözöljük mindig a tavasz első hírnökét. Szárnycsapásai nyomán már érezzük,hogy a körülöttünk tomboló zord évszak napjai már meg vannak számlálva és erejét már hiába fitogtatja, a természet örök érvényű törvényei győznek,Az igazság már feltartózhatlanul útban van. Az első fecskét jó jelnek tekintsék, nyomában uj remények ébredeznek és újult erővel látunk munkához. Az uj év elmultával^ v-< a baljóslatú jelenségek is eltűnnek és a reménység jegyében emelkedik felénk az elmultaknál boldogabb uj esztendő.